Egy kisiskoláskori könyvre emlékezve

Hégészó síremléke

A telefonom új háttérképén tűnődtem a napokban. Szeretem ugyanis időnként cserélgetni a háttérképet, de nem olyanra, amilyet felajánl a telefon, hanem valami érdekesebbre, személyesebbre. Így jutott eszembe régi ismerősöm, Hégészó.

11 éves koromban, 1960-ban ismerkedtünk meg, amikor megkaptam Artner Tivadar: Ismerkedés a művészettel című könyvecskéjét.

Hégészó és legkedvesebb, névtelen szolgálólánya azért lettek jó ismerőseim, mert megragadott a síremlék kompozíciója, pontosabban az, ahogy Artner Tivadar bemutatta.  Ilyet akkor láttam először, nagyon érdekesnek találtam és rengeteget nézegettem. Vagyis igazából nem a mű, hanem a műelemzés volt érdekes nekem.

Az anyukám a félórás ebédidőben – ebéd helyett - kiszaladt a könyvelésből az utca végi piacra, és bevásárolt hattagú családunknak.        Garay téri piac

Néha még arra is maradt ideje, hogy benézzen a pici könyvesboltba, és a kosztpénzből lecsípett fillérekért imádnivaló könyveket hozzon nekem. Ilyen volt ez a könyv is, de jól emlékszem például Komjáthy István: Mondák könyvére (amit kétszer kaptam meg, mert az első példányt magammal vittem a kórházba, ahová skarlát miatt kerültem be, és bánatomra ott kellett hagyni) vagy Bán Róbert – Palásthy György: Felvétel, indíts! c. nagyszerű könyvére.

De térjünk vissza Hégészóra! Ő a valóságban is élt, mégpedig az i.e. IV. században. Ezt egy síremlékről, sztéléről tudjuk, amelyet Athén ókori temetőjében, a Kerameikoszban ástak ki. A másolat ma is látható ott, az eredeti az athéni Nemzeti Régészeti Múzeum kincse. A kb. 1,5méter x 1méteres alkotást Kallimakhosz szobrásznak tulajdonítják, akinek a nevéhez fűződik egyébként a korinthoszi oszlopfő kialakítása is.

Kerameikosz ókori temető

Hégészó neve a síremlék felső vízszintes felületén olvasható.

„Hégészó kényelmesen ül, fejét kissé meghajtva gyönyörködik a nyakláncban, amelyet az ölében nyugvó dobozból emelt ki. (A gyöngysor eredetileg festve volt.) … Hégészó mellett áll szolgálója, egy fiatal lány.…A ház úrnője bizonyára szerette ékszereit, s hozzátartozói sokszor láthatták, amint üres óráiban gyönyörködött bennük. Amikor meghalt, hűséges férje arra kérte a művészt: síremlékére ezt a köznapi jelenetet vésse. Azt akarta, hogy ha fölkeresi sírját, úgy lássa maga előtt, ahogy életében megszokta.

… Balról a szolgálólány háta, jobbról Hégészó székének karfája kissé túldomborodik a kereten. Így az a benyomásunk, hogy … bármikor kiléphetnek… Az első pillanatra föl sem a tűnik, hogy az álló leány teste kisebb a valóságnál… A szobrász szándékosan változtatta meg alakjainak arányait. Ha szolgai módon ragaszkodik a valósághoz, az ülő Hégészó, a síremlék főalakja… kisebb volna a mellékszereplő leánynál. Fölötte bántó üresség maradna. Szemünk pedig, amely mindig a hangsúlyozottabb formákat keresi, minduntalan a magasabb szolgálóra tévedne.… Az ábrázolt jelenetből határozottan kiviláglik: a kényelmesen ülő asszonynak a lány hozta az ékszeres dobozt. Átadta neki, majd … mintegy újabb parancsra várva ott maradt, némán figyelve az úrnő foglalatoskodását…Hégészó testét vékony ráncú, szinte áttetszően finom ruházat födi. Kényelmes tartása, finom arca előkelő asszonyra vall. Vékony, kecses ujjai nem ismerik a nehéz munkát. A leány kissé darabos arca … Öltözéke látnivalóan durvább anyagból készült, mint asszonyáé. Vaskosan gyűrődik, mert nehéz, érdes tapintású szövetből varrták – amilyent a szolgák hordanak.

A síremlék ábrája a könyvben

… Hégészó teste, odasimulva a kecses lábú szék hajlított támlájához, fejtől lábujjig egyetlen nagy kérdőjel alakú hullámvonalat ír le. Szép nyakú feje kissé lehajlik, s tekintetének iránya odacsalja szemünket ékszert tartó ujjaihoz. Itt találkozik először a leánnyal: kissé lehajtott fejével az is a nyakláncra tekint… Második találkozásuk még közelebb hozza őket egymáshoz. A leány karja balról, Hégészóé jobbról, szelíd ívben vezet az ékszert tartó doboz oldalához. Kezük a doboz anyagán keresztül mintegy találkozik. Aztán Hégészó vízszintes combja végén a térd majdnem érinti a szolgáló pihenő testét. Lábának vonala innét alázuhan a lábfejig. Ujjaik itt végre közvetlenül találkoznak egymással. Ilyen gyöngéd szálakkal fűzte össze a művész alkotásának két szereplőjét.”

Hégészó síremlékének képe a telefonomon

Hégészó Babits Mihályt is megihlette:

A kedvesem kétezer éve alszik,
kétezer éve meghalt s vár reám.
A neve Hegeso. - Lábhegytől arcig
márványszinű - s komoly görög leány.

Élő, habár lehellete se hallszik
keble átduzzad ráncos khítonán
Fürtös fejében ki tudja mi rajzik?
Ül meghajolva. Méla. Halovány.

Előtte állva szolgálója tartja
rabszolgalány, a drága ládikát,
amelyből ékszereit válogatja.

Talán azt nézi (lelkem bús reménye!)
melyikkel ékesítse föl magát,
ha megjövök majd én, a vőlegénye.

(Az idézett szövegek és az ábra forrása: Artner Tivadar: Ismerkedés a művészettel. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1960. A telefon, a könyv címlapja és az ábra saját felvétel. Garay piac fotó forrása: Fortepan/Urbán Tamás. Hégészó síremléke fotó forrása: Wikimedia Commons. Kerameikosz ókori temető fotó forrása: flickr.com)

    LUJZA