Az első randevú
Egy líceumi diáklány emlékei
Végre kicsengettek. A lány-líceum diákjai türelmetlenül várták a szombati nap utolsó tanítási órájának végét, mely után három óra kimenő következett. Egyeseknek nem csak séta, de még egy randevú is beleférhetett ebbe a rövid időbe, mint annak a copfos kislánynak, akire aznap két végzős srác várt iskolájuk kapuja előtt. A lány az ebédről is lemondott azért, hogy időben ott teremjen élete első randevúján. Időközben érezte, hogy gyomra nem helyesli ezt az áldozatot, de gazdája elhallgattatta. A cél szentesíti az eszközt.
A kis copfos, első éves gólyának kis faluja után a városban minden újdonságnak számít. Már csak a kék diáksapka hiányzik, mely alól kacsingathat, a nóta szerint arra, akire éppen akar.
Rác bácsi, az iskola portása, akit ’Akbár, a tigris’ néven jegyeztek be a Diákélet filmcímekben humoros összeállításba, figyelmezteti a kötelező beérkezési időpontra. - Köszönöm, nem fogok késni, Rác bácsi - hadarja gyorsan, miközben szeme pillantása már találkozik a rá váró két srác tekintetével. Boldogan indulnak el a nagyváradi sétáló utca egyik oldalán, ahol villamosok is közlekednek hangos csilingeléssel.
A Yaport cukrászdán túl, a Sebes-Körös hídja felé igyekeznek, ahol a nap sugarai találkozva a vízhullámokkal, mint egy remegő gyertyaláng gyönyörködtetik őket. Nem könnyen távolodnak a látványtól. Az egyik srác megjegyzi: most még a Körös is megcáfolja saját nevét, mert egyáltalán nem „sebes”, olyan csendesen lépked tova, mintha fáradt öregember lenne. Mulatnak ezen a megjegyzésen, majd a Sas Palota előtt állva fontolgatják, hogy belépjenek-e a sas védő szárnyai alá, végigjárva árkádjait, vagy tovább álljanak? Belépnek. Vásárolni nincs szándékukban, hiszen ahhoz pénz is kellene, ami egyiküknek sincs.
Az egyik srác a kis copfos hajfonatára tekintve elkezdi fonni a kibomlott, felőle levő hajfonatot, a másik oldalon viszont a másik fiú veszi pártfogásba, hogy tökéletes legyen az összhang. Közben a hatalmas sas szárnyak színes tollazatukkal belülről is elkápráztatják a kis copfost és elámul az egyik fiú megjegyzésein, melyek e helyre vonatkoznak. - Tudjátok-e, hogy a Sas Palota sok kiállításnak volt és ma is színhelye, ahol Ady Endre is verseket írt és szavalt valamikor? Erről minket nem tanítanak kellőképpen, pedig a múzeuma is itt van, amit majd meg fogunk nézni.
A sas szárnyak alól kiérve egy újabb csodálatos látvány, a Holdas Templom vár reájuk a megfelelő Hold állásával. Visszafelé sétálva a kis téren a Szent László nevét viselő, a legenda szerint a király hamvait őrző katolikus templom hívja fel a figyelmet magára. Majd oszlopaival, lépcsőivel a Nagy Színház fogadja őket, melynek csodálatosan ragyogó belsejét már láthatta a kis copfos egy előadás alkalmával, a kakasülőről. Az bizony gyönyörű volt, mesélte a srácoknak.
Rác bácsi, azaz, Akbár, a tigris, elégedetten nézett a szavát betartó kis copfosra, aki feltartott fejjel, kipirulva vonult be társai közé.
– Mesélj, hogy volt? – kérdezték a lányok, és alig várták a beszámolót az első randevúról.
Zsazsa