Szorongással élem a jelent

Unokám évnyitója

2020-ban más világ lett, amire nem számított senki. Számomra a kerek évszámok különleges jelentőséggel bírnak, magam sem tudom, miért. Talán megérzésből fakad. Így volt 2019. decemberében is, izgalommal vártam a 2020-as évet. Több kerek születésnap a családban és a baráti körben. Tervezgetés folyt a kerek évfordulók megünneplésére, hogy majd  összejön az egész család, elutazunk egy kellemes, vízparti helyre és legalább egy hétig együtt leszünk. Barátnőm is utolér a „hetvenkedésben”, és amit legjobban vártunk, hogy Benedek unokám megkezdi az iskolát. A szürke, téli hónapok unalmából az unokázás és a mozgás billentett ki. Keddenként edzés, vasárnaponként túrázás.

Nordic walking túra

Eljött a legkedvesebb hónapom, a március. A megérzésem nem csalt, csak épp az ellenkezőjére fordult. Kedves barátnőnket műtötték, egy másik barátnőnk férje elhunyt, és március idusán bejelentették a koronavírus miatti karantént! Egyedül élek, a lányunk a férjével messze Walesben, fiamékkal ugyan egy városban lakunk, de nem találkozhattunk. Az egész város elnéptelenedett, az utcák kiürültek, álltam az ablaknál és nagyon rossz érzés volt mindezt látni.

Szerencsére,  különösen ebben a helyzetben, milyen nagy áldás lett az internet! Beszélhettünk, láthattuk egymást, játszhattam az unokámmal, meséltem neki. Még a születésnapom sem telt el virág és torta nélkül. Kedves barátnőm és férje az ajtóm elé tették a gyönyörű csokrot, fiam, menyem és kisunokám tortával köszöntöttek. Május közepén enyhült a helyzet, újra elkezdődött az edzés és a túrák. Amit ennek a bezártságnak köszönhetek, hogy minden reggel azóta is elvégzem a 30-40 perces tornámat.

Születésnapi torta és virág

A nyár az óvatosság jegyében zajlott, nem utaztunk, nem jöhettek külföldről haza a gyerekeink. Ez volt a legrosszabb és sajnos a mai napig tart, hiszen fellángolt újra a vírusfertőzés. Kisunokámmal sokat voltunk együtt, kimerészkedtünk kétszer is az uszodába. Sokat beszélgettünk az iskoláról, ő már nagyon várta, mi felnőttek meg azon izgultunk, elkezdődhet-e a tanítás. Szeptemberben az iskola megtartotta az évnyitó ünnepséget, de szigorúan csak a szülők jelenlétében. A fiam okostelefonon közvetített, így láthattam Benedeket ünneplő ruhába öltözve, büszkén a többi gyerek között.

Én legalább olyan boldog voltam, mint ő. Sokat találkozunk és örülök, mert szeret iskolába járni, jól érzi magát és szívesen tanul. Üröm az örömben, hogy közbeszólt ismét a vírus! Anyjával együtt karanténba kerültek és 2 hétig bezárva, otthon voltak. A tanító néni minden nap elküldte a feladatokat, ők pedig minden délelőtt „iskolást” játszva, elkészítették. Végre letelt a bezártság és az őszi szünet után remélem, hogy újra visszazökkenhetünk a megszokott rendbe.

Alapvetően optimista vagyok, Benedek megtanított a türelemre, a gyerekek nagyon okosak, jók és romlatlanok, rajtunk szülőkön és nagyszülőkön múlik, hogy milyen jövőjük lesz.   

Unokám

A veszély nem múlt el, még fokozottabban kell vigyáznunk. 2020-ban más világ lett, valami elmúlt, talán a biztonságérzetem. Én, aki a háború után születtem és sok mindent átéltem, szorongással élem meg a jelent, és aggódom, hogy milyen lesz a jövő.

                                                               saját felvételek

    Sári