Visszatekintés történetünkre

Újra egy mérföldkőhöz érkezett blogunk

A blogot azzal a szándékkal indítottam el 2010-ben, hogy kortársaimnak, a 60 feletti korosztálynak a mindennapjairól, örömeiről, gondjairól írjak. Hamarosan csatlakoztak írásaikkal rokonaim, barátaim, majd olvasóink közül is néhányan, és egyre többen lettünk, közösségi bloggá váltunk. A magyar nyelvű interneten nemigen akadtak akkor még olyan blogok, amelyet 60+ évesek írtak kortársaiknak. Azóta eltelt több mint 10 év és elmondhatjuk, hogy blogunkkal együtt és blogunk által mi is kiteljesedtünk. Fontos számunkra a blog adta önkifejezés lehetősége. Egyfajta életszemléletet is terjesztünk arról, hogy hogyan tekintsünk magunkra mi, régiségek: beteg, öreg, sajnálatraméltó emberekként, vagy az életet élvezni akaró, kíváncsi, tevékeny, hosszú életre berendezkedő régiségekként? Mi ez utóbbit hangsúlyozzuk.

Nem tudhatjuk, mint hoz a jövő. Csak remélni tudjuk, hogy az új helyen minél tovább posztolhatjuk írásainkat  olvasóink és saját magunk örömére. (Blogunkat a Blogspoton indítottuk, sajnos a 2010-es posztjaink nem láthatóak itt, az új blogunkban).

  Cecilia

Tükröt tartunk magunk és olvasóink elé

A blog szerzőinek életkorában 10 év nem olyan hosszú idő, mint fiatalon, mégis történt ez alatt sok minden, változtunk mi magunk és változott a környezetünk is. Változatlan maradt viszont az optimizmusunk, amivel tükröt tartunk magunk és az olvasók mindennapi küzdelmei elé.

Mialatt írtuk-írtuk a blogbejegyzéseket, mindannyian felhagytunk a rendszeres, fizetett munkával. Főfoglalkozású nyugdíjasok lettünk, de a napjaink nem tespedésben telnek: igyekszünk minden nap valamilyen hasznos, értelmes munkát végezni.

Az egészségünk 10 év alatt nem lett jobb, a stagnálást folyamatos karbantartással igyekszünk elérni. A legtöbbünkre szüksége van a családnak: van, akihez közel élnek az unokák, másoké messzebb, de a napi kapcsolat – hála az internetnek – mindenképpen megvan.

Igen, a számítástechnika! Nagy haladást tettünk e téren. Próbálunk lépést tartani a következő generációval, hogy minél kevesebb szívességet kelljen kérni vagy fizetni olyasmiért, amire előbb-utóbb magunk is rájönnénk, de éppen ebben van a probléma: minden gyorsnak és egyre gyorsabbnak tűnik.

Ám bízunk abban, hogy vannak olyan olvasók, akiket érdekel, hogyan látja a kevésbé szélvész nemzedék az életünket, kisebb-nagyobb gondjainkat.

  Lujza

Miért csatlakoztam 10 évvel ezelőtt a Régiségeknek c. blog alkotói csoportjához?

A válasz egyszerű, ugyanakkor összetett is.  Nagyon jó egy eleven szellemű, kreatív csapathoz tartozni, véleményeket megfogalmazni, néha vitázni is olyan témákról, amelyek a nyugdíjas korosztályt érintik.  Blogunk azonban nem kizárólag a 60 év felettiekhez szól, sőt! Egyik fő célunk lenne, hogy üzeneteink eljussanak a fiatalabb korosztály képviselőihez.  Hogy az élettapasztalatunkból adódó letisztult tudás üzenetként a fiatalabbaknak is segíthessen a helyzetük és problémáik helyes értékelésében, megoldásában.

Mindig kíváncsian, érdeklődve olvastam blogtársaim gondolatait, mert ezek továbbgondolásra, vagy kísérletezésre késztettek. Jó lenne tovább folytatni, alakítani és bővíteni a témák körét – ahogyan a lehetőségeink, kíváncsiságunk és érdeklődésünk alakul.

 Fodor Anna

Öröm látni, hogy sokan olvassák, amit írunk

Repül az idő, már majd 10 év telt el, hogy először írtam a Régiségeknek című blogba. Számítógépünk volt, de én ritkán ültem elé, a férjem használta a munkájához. Már nyugdíjas voltam, a férjem is eltávozott mellőlem, a gyerekek kirepültek. Hirtelen rám szakadt az egyedüllét. A barátnőim közül Cecilia mesélt a blogról, akkor ez még újdonság volt, majd kiderült, hogy Brigitta is már írogat bele. Egy ideig még kérettem magam, egyszer belenéztem és „ottragadtam”. Tetszett a címe „Régiségeknek”, hiszen 60, most már 70 fölött én is az vagyok. Minden téma a mi korosztályunkhoz szólt, a blogírók történeteiből szimpatikus egyéniségük tükröződött. Úgy gondoltam, itt a helyem, 2011. óta írogatok, ha egy-egy téma feszít. Öröm látni, hogy sokan olvassák, nemcsak itthon, hanem a világ más tájain is. Köszönet illeti Ceciliát a blog alapítóját és a segítő társait.

Kívánok mindenkinek jó egészséget,  békét és nyugalmat a folytatáshoz!

  Sári

Élményeim, érzéseim lenyomata egy-egy írás

2014 őszén ismerkedtem meg a Régiségeknek bloggal. Akkor derült ki, hogy gimnáziumi osztálytárs-barátnőm az adminja, sőt két barátnőm is írogat már a blogba. Akkor még nem interneteztem, így nyomtatásban olvashattam cikkeiket, amelyek egy része közös fiatalságunk emlékeit idézte. Ugyanezen őszön egy erdélyi kiránduláson vettem részt, és ez olyan kalandosra sikerült, hogy megcsapott a közlés vágyának szele. Kéziratomat /szó szerint/ elküldtem admin-barátnőmnek. Ő közlésre alkalmasnak tartotta, és ez, valamint további ihletek elindították a lavinát.  A blogban mintegy naplószerűen rögzíthetem életem fontos mozzanatait is, ezzel akár emléket állítva már elhunyt szeretteimnek, de a jelen élményeim, érzéseim, tapasztalataim, baráti kapcsolataim lenyomata is lehetővé válik egy-egy téma, vagy visszaemlékezés kapcsán.

Mint egyedül élő régiségnek, nagyon fontos az a véleménycsere, társalgás a virtuális térben, amit blogunk színes világa jelent, hiszen a mintegy 15 blogger szemüvegén keresztül bepillantást nyerhetek az enyémtől eltérő, számos más életformába, környezetbe. Végül, de nem utolsó sorban egy pozitív életszemléletű, intelligens, humorral is megáldott közösség tagja lehetek, és ebbe természetesen olvasótáborunk is beletartozik. Köszönöm, hogy gazdagítjátok az életem utolsó felvonását!

Annaróza

Olvasóból lettem blogger

A sors kifürkészhetetlen útja során vetődtem a Régiségeknek blog blogger közösségébe. Befogadó csapatuk új ismeretségeket, személyes találkozásig is eljutó barátságokat hozott életembe. A kezdeti és jelen körülményeim között sokat jelent számomra, hogy egy aktív, világra nyitott, korombéli közösséghez tartozom. Az ország különböző részein élő blogger társaim, a honi és külhoni  facebookos olvasóink sokfélesége, élethelyzeteik a világ- és emberi sorsok szélesebb körű megismerését teszi lehetővé, ami saját életem összevetésénél sokat jelent nekem. Az addig kívülálló laikusként ismert újságírói-blogger szemlélet és szabályai újdonságként hatottak rám. Megismerésükkel saját énem eddig nem ismert tulajdonságai is előtérbe kerültek. Ha valaki korábban azt mondja, hogy a hatodik X után „keveredek” a blogger életbe, hitetlenül, mosolyogva fogadtam volna. Ma már hozzátartozik életemhez.

   Izzy

Hobbimmá vált a blogírás

Mindössze másfél éve kerültem be a Régiségek blogírói közé, de előtte már aktívan követtem a Facebook-oldalukat,  olvasgattam a cikkeket. Cecilia buzdítására kezdtem rendszeresen forgatni a tollat,  bár már néhány évvel azelőtt megírtam a gyerekeimnek és az unokáimnak (szigorúan családi  használatra) az élettörténetemet. Cikkeimben ebből is megjelent néhány szemelvény, s jó érzéssel tölt el, amikor látom, sokakban idézek fel hasonló emlékeket, sok embert érintenek meg a gondolataim, érzéseim, az általam átélt élmények. Jó dolog nyomtatásban látni  írásaimat, „lájkokat" gyűjteni és ámuldozni azon, hogy a világ mely sarkában olvassák éppen az aktuális irományomat. Örülök, ha inspirációt adok valakinek egy utazáshoz vagy épp egy recept elkészítéséhez. Mára hobbimmá vált a blogírás, jól ki tudom tölteni ezzel a (túl sok) szabadidőmet.

    Miranda

 A fényképeken a bloggerek láthatók, a legutolsón a blog írásaiból megjelent könyvvel a kezükben.