A cintányérost Szirmai Albert öntötte dalba Mágnás Miska című operettjében, a maszkos zeneszerzője, szövegírója, rendezője pedig a koronavírus. Az ő zenéje nem annyira fülbemászó, inkább szájba, torokba, orrba tolakodó. Ám a Föld fegyelmezettebb lakossága mindent megtesz azért, hogy újra szabadon járhasson-kelhessen a megszokott, jól bejáratott kis életében, ha úgy tetszik operettszínházba, operába, moziba, edzőterembe, fesztiválra, éttermekbe, és akár messzibb tájakra.

Amíg ez valósággá válik, megpróbálok humorral felülkerekedni az újfajta szituációkon, ez sokkal könnyebbé teszi az óvintézkedések betartását, mintha állandóan bosszankodnék.

Itt van pl. a maszkviselés. Miről ismerjük meg szembejövő ismerősünket? Aktuális a nóta, miszerint nézéséről, járásáról, csípőjének a ringásáról. A maszk fölött kitekintő szemek azonban egy párszor megvicceltek, vagy elbizonytalanítottak. Egyik alkalommal elmentem egy szempár mellett a boltban, és csak a hangjáról ismertem fel a gazdáját a pénztárnál. -Te vagy az, Hédi ?- nem mertem az előbb rádköszönni.

Máskor pedig nagy bátran a húgomként szólítottam meg egy a fodrászhoz belépő hölgyet. Csak azt nem értettem, honnan tudja a húgom, hogy fodrászhoz jöttem. A magassága, tekintete, még a dzsekijének a színe is egyezett. Neki pont a hangja árulta el, hogy semmi köze a testvéremhez. Előfordul, hogy az utolsó pillanatban vesszük észre ismerősünket, mint ahogy én is a zöld lámpánál szembejövőt. Így már csak összenevettünk, de a beszélgetés elmaradt.

              Kép forrása: Pixabay

A napi sétám nem maradhat el, és egy hónapja elővettem évek óta szunnyadó túrabotomat, amivel hosszabb ideig és messzebre jutok. Korunknak nagy előnye, (mondhatnám az időskor felszabadít), hogy nem érdekel, ha furcsán néznének rám, amint az aszfalton „nordic walkingozom”, de rájöttem, hogy a kutyát sem érdekli. Mivel a személyes találkozások, nagy nevetések hiányoznak a legjobban, néha barátnőimmel találkozunk egy séta erejéig, szigorúan betartva a játékszabályokat. Így ismerik az új gyalogló módimat, és ha valamelyikük szembejön velem, már messziről integet. A túrabot lett az ismertetőjelem. No meg a „csípőm ringása”.

Két alkalommal szidtam a maszkot, amikor nagy hetykén elindultam nélküle. Az utcán arra lettem figyelmes, hogy túl könnyen veszem a levegőt. Csak a 2. emeletemre ne kellene visszamászni! Felhívtam a húgomat, akivel sétálni készültünk, akinél szerencsére volt egy pótmaszk. Én addig mereven bámultam egy kirakatot, nehogy meglássák a forgalmas utcámon haladó buszokból, trolikból meztelen orcámat. Másodszor nem volt ilyen szerencsém, battyoghattam vissza 2. emeleti lakásomba.

Ma kicsit bizonytalanul, de mégis megszólítottam egy hölgyet, aki a barátnőjével egy padon ült, és akiben rég látott kedves ismerőst véltem felfedezni a szemei alapján. Meg is kérdeztem: „Te vagy az Baba néni?” Gyerekkoromban egy utcában laktunk, édesanyám Babának szólította. Ő már 90 felé járhat, ha él még. Sajnos nem ő volt, de a hölgy barátságosan nagyot nevetett a találgatásomon. Az is egy pozitívuma ennek a közös sorsnak, hogy teljesen idegen emberek néhány pillanatra baráti gesztust tanúsítanak egymás iránt. Nagyobb az együttérzés is a generációk között, hiszen valamilyen formában mindnyájunkat sújt a járvány, korra, anyagi helyzetre, identitásra, ismertségre, családi állapotra tekintet nélkül.

                                         Kép forrása: PIxabay

Megfigyeltem, hogy félelmünk sokféle. Én óvatosabb vagyok húgomnál, (pl. nem megyek zárt helyre a bolton, patikán kívül) van, aki nálam is óvatosabb. Egy ismerősöm átjön a jobb oldalamra, ha találkozunk az utcán, mert a maszkom baloldalán van a szellőzőnyílás. Megtanuljuk tisztelni egymás véleményét, érzéseit a témában.

Summa summárum:  Örüljünk, ha eddig elkerült bennünket a fertőzés. Legyen így továbbra is, ennek érdekében tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy csak rossz álom maradjon ez a helyzet!

                                   Forrás: saját kép

  Annaróza

Ha tetszett a bejegyzésünk, látogass el közénk blogunk facebook csoportjába, ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. Örülünk, ha írásainkat lájkolod (a cikk címe alatt) és megosztod, vagy továbbküldöd e-mailben.