Mesébe illő, igaz történet

A karibi nyár napsugara a tengeren úszó üdülőhajó fedélzetére árasztotta fényét, ahol egy, már sok évtizede Amerikában élő idős magyar házaspár az asztaluknál ülve hajolt egy levélpapír fölé. Csodálatosan telő nyaralásuk közben megtudták, hogy a hajón dolgozik egy magyar alföldi nagyvárosból érkezett fiatal lány. Az idős házaspár gondolt egyet, mi lenne, ha … ? Ha írnának abban a magyar nagyvárosban élő rokonuknak, akiről már évtizede is eltelt, hogy nem hallottak, és a fiatal lány a  hajón letöltött  munkája végeztével, hazatérve megkeresné a címzettet és átadná a levelet? Minden összejött. A levél megíródott, a fiatal magyar lány készségesen fogadta a kérést és megígérte, hogy megpróbálja eljuttatni a levelet az érintettnek.

Az amerikai rokonok első levele

Telt-múlt az idő. A karibi hajón dolgozó ifjú lány hazatért, elment a megadott címre, ahol megtudta, hogy a keresett személy már évek óta nem él, új lakók költöztek a házba.  Fiókjába tette a karibi napsugár fényében íródott levélkét. Már-már el is feledkezett a levélről, amikoris a nagyvárosból a fővárosba költözve csomagolta holmiját, amiben édesapja is segített. Ő talált rá egy fiókban a címzett borítékra. Nem akart hinni a szemének.  Ő ismerte a címzettet, a közelben lakó kollégája feleségének az édesanyja neve állt a borítékon. El sem tudta képzelni, hogyan keveredett lánya fiókjába az a levél. A lány elmesélte édesapjának az amerikai munkája során történteket.  Azonnali következményként  megcsörrent nálunk a  telefon,  és arra kértek, hogy, ha lehet, azonnal menjünk el hozzájuk, mert meglepetést tartogatnak számunkra. Nem árultak el többet.

A telefonkagylón át érkező titokzatos hang az azonnalra szóló meghívással meglepetésszerűen felpörgette hétköznapi, csendes kora-esténket. Bár férjemmel semmilyen elképzelésünk sem volt a hirtelen jött meglepetést illetően, azért gyorsan összekaptuk magunkat.

Sarasotában, a Dali múzeum előtti padon készült fénykép rólam

Ismerőseinkhez érve, egy nagyon titokzatos fogadtatás után, az üdülőhajón dolgozó lányuk jelenlétében és az ő, fentebb leírt története elmesélése után, átadták az anyukámnak címzett levelet. Ismertük a levél megfogalmazóit, hiszen rokoni kapcsolatban álltunk velük, találkoztunk is személyesen, de lehetett annak már két évtizede is. Hitetlenkedve néztem a levelet, ezer gondolat kavargott a fejemben, olyanok, hogy felpörgött életünkben sajnos szem elől vesztettük őket….  Ott és azonnal felbontottam, elolvastam a levelet. Mintha tűkön ültem volna, minden porcikámmal rögvest hívni akartam a megadott telefonszámon a tengerentúliakat. Hazamenetel közben már kiderült, hogy az időeltolódás sem késleltet, nálunk ugyan este volt már, de náluk még csak délután.

Nassau, a Bahama szigetek fővárosának  Atlantis nevű szállodája

Lehet, nincsenek otthon, esetleg délutáni álmukból ébresztjük fel őket… kételyek között tárcsáztam az amerikai számot. Otthon voltak, nem aludtak, frissen, üdén csengő hangjuk legalább olyan meglepett volt, mint az enyém a levél átadásakor. Volt sírás-rívás, öröm- és bánatkönnyek is (anyukám elvesztése miatt). Ott és akkor meg kellett ígérnünk, nekem és  a férjemnek, hogy meglátogatjuk őket. Már küldik is a meghívót… mondták. Nekik volt már e-mail címük, nekünk még gépünk sem. A szomszédba jártam át „levelezni” velük. Persze egy idő után egyértelművé vált, hogy saját gép és e-mail cím szükségeltetik. Az internettel való ismerkedésem ezzel kezdődött. Majd a saját gépen folytatódott, ami egyelőre csak eme levelezésből állt. E-mailek jöttek, e-mailek mentek, mígnem egy Floridába tartó repülőgépről leszállva megérkeztünk Amerikába, rokonaink házába. A meglepetések sorozata nem ért véget, mert amerikai rokonaink titokban tartották az indulás előtti estéig, hogy másnap egy karibi üdülőhajóra visznek bennünket a Bahama szigetek közötti egyhetes hajókázásra.

Az amerikai rokonok és mi a hajófedélzetre lépéskor

A mesébe illő egymásra-találás csodálatos úti élményekkel  bővült, rokonaink kitettek magukért, hogy utazásunk felejthetetlen legyen.

Első fénykép: Üdülőhajónk, a Carribean hajótársaság Sovereign of the Seas nevű hajója

A fényképek mind saját felvételek

  Izzy

Ha tetszett a bejegyzésünk, látogass el közénk blogunk facebook csoportjába, ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. Örülünk, ha írásainkat lájkolod (a cikk címe alatt) és megosztod, vagy továbbküldöd e-mailben.