Újra járhatunk könyvtárba!
A könyvek és a könyvtárak szeretete
A járvány idején kényszerűségből zárva tartó könyvtárak végre megnyíltak, már nagyon hiányoztak az életünkből.
A könyvek világa és a könyvtárak mindig fontos szerepet töltöttek be az életemben. Szülővárosomban, Szegeden, egy városszéli kis könyvtárban gyerekként elbűvölt, hogy a polcról levéve válogathattam a mesekönyvek közül és bármelyiket hazavihettem egy időre. Gimnazistaként kezdtem el járni a város régi, patinás könyvtárába, a Somogyi könyvtárba. Olvasótermének magas könyvespolcai, hosszú asztalai már önmagukban is különös hangulatot árasztottak és kisdiákként áhítattal szemléltem a sok régi és új könyvet.
A Somogyi-könyvtár olvasóterme a Móra Ferenc Múzeum épületében az 50-es években. Forrás: https://mediateka.ek.szte.hu/
Néhány év múlva, egyetemistaként, az Egyetemi Könyvtár szinte második otthonommá vált. Megtanultam a katalógusokban keresni, és különös izgalommal vártam, hogy a kiválasztott könyv megérkezzen a raktárak bugyraiból. Ha nem volt meg egy könyv a saját könyvtárban, a lelkes és nagytudású könyvtárosok könyvtárközi kölcsönzéssel meghozatták egy másik ország könyvtárából, -idegennyelv szakra jártam- s nem győztem csodálkozni és örülni, hogyan törtek át a könyvek a vasfüggönyön.
Az Egyetemi Könyvtár olvasóterme , 1978
Forrás: https://mediateka.ek.szte.hu/
A régi könyvek nyomdafesték és enyhe doh szaga valahogy segítettek az épp előttem álló vizsgákhoz szükséges tudás befogadásában. Az olvasóterem meghitt otthonosságot árasztott, s bár mindannyian más-más könyvek előtt ültünk és mást tanultunk, összekötött bennünket a tudásvágy. Sokszor csak ezért a hangulatért, az inspirációért ültem be az olvasóterembe
Az Egyetemi Könyvtár katalógusai , 1971
Forrás: https://mediateka.ek.szte.hu/
Belépve a munka világába néhány évtizedre távol kerültem a könyvtárak világától. A család-munka-háztartás mókuskerekében az olvasnivalók is más szerepet kaptak. A töredék szabadidő inkább az újság, szakfolyóirat és magazin olvasásnak kedveztek, mert a cikkeket könnyebb volt félbehagyni és folytatni, ha idő volt rá. Amikor gyerekeink kiröpültek a fészekből és a szabadidőnk is megnövekedett, a könyvek újra elfoglalták méltó helyüket az életünkben. Nem volt könnyű visszatalálni, rákapni újra az olvasás ízére. Egy idősebb rokon adogatta a kezembe az olvasnivalókat és szoktatott vissza jó könyvekkel a mindennapos olvasás élvezetéhez. Ő mesélt arról is, milyen remek dolog, ha többen olvassuk el ugyanazt a könyvet, majd közösen átbeszéljük, „megemésztjük”. Ennek folyományaként két könyvklubunk is „született”, és a könyvtárak is újra életünk fontos helyszínévé váltak.
Forrás: Pixabay
Nyugdíjasként több könyvtárnak is tagja vagyok, sőt szeretek újakat is felfedezni. Jóllehet általában egy konkrét könyv kölcsönzésének szándékával érkezem, szeretek a polcokon turkálni és szívesen ülök le egy-egy folyóirattal a kezemben az olvasósarokba, főként ha az hangulatos és csendes. Kisebb korukban unokáimat is vittem magammal a könyvtárba és hagytam, hadd válogassanak kedvükre a mesekönyvek közül. Örömmel tölt el, hogy iskolásként már maguk is szívesen betérnek az iskolakönyvtárba olvasni és könyvet kölcsönözni.
Forrás: Pixabay
A járvány alatt kényszerűségből zárva tartó könyvtárak „kapattak rá” az online olvasásra és az e-könyvre. S bár ez utóbbit igen megkedveltem, nagy öröm volt néhány hete belépni az újranyitott könyvtárba, ahol mosolygós könyvtárosok fogadtak és ahol papírszagú, zizegő és lapozható könyvek várták, hogy kézbe vegyem őket.
Első kép: A Somogyi-könyvtár olvasóterme a Móra Ferenc Múzeum épületében az 50-es években. Forrás: https://mediateka.ek.szte.hu/
Cecilia