Nagyon régóta vágytam a Vaskapu-szorosba. Gyerekkoromban úgy képzeltem, a Vaskapu egy hatalmas zsilipkapu a Dunán, Románia és Jugoszlávia között. Láttam is egy óriási lemezkaput a budapesti Vaskapu utcában vagy talán valamelyik szomszédos utcában, és azt gondoltam, éppen olyan lehet a dunai Vaskapu is.

Mindebből annyi igaz, hogy a Duna kb. 300km hosszan valóban határfolyó Románia és Szerbia között. A 134km hosszú Vaskapu-szurdokvölgy ennek a folyószakasznak a része. Két vízierőmű van itt, a duzzasztógátakon a hajók áthaladását zsilipek biztosítják. A régebbi, a 60-as években épült vízierőmű gátjának a tetején kelt át a turistabuszunk a határon Romániából Szerbiába. A szállásunk a Duna-parti kisvárosban, Kladovoban volt, a reggelihez gyönyörű dunai kilátást „szolgáltak fel”.

 A Duna-parti strand Kladovoban, a piros tetős ház a szállodánk. Forrás: Wikimedia Commons

Traianus római császár több háborút indított az ásványi kincsekben gazdag dák terület, a mai Románia ellen, míg végül meghódította és Dacia néven Róma provinciájává tette. A hadjárat során, i.sz. 105-ben hidat építtetett a Dunán a mai szerbiai Kladovo és a romániai Drobeta-Turnu Severin, vagyis Szörényvár között. A két parton ma is láthatók a híd pillérei, a kladovói pillér-maradványokhoz elmentünk.

 Ilyen lehetett a híd. Forrás: Wikimedia Commons

Nagyon vártuk a Vaskapu-hajókázást. A szurdokvölgy legszebb, leghíresebb részén, a Kazán-szorosban hajóztunk.

Kazán szoros, saját felvétel

A szoros szerbiai oldalán a parti sziklában látható Traianus császár emléktáblája, amelyet i.sz. 100 körül saját magának állíttatott a Duna melletti hadiút létesítésének az emlékére.

Traianus császár emléktáblája, saját felvétel

A dák Decebal király fejszobra a folyó túlsó, romániai partján van, majdnem szemben Traianus táblájával. Decebal volt Traianus legerősebb ellenfele. A parti sziklába vájt képmás egyáltalán nem régi, 2004-ben készült el.

Decebal  fejszobra, saját felvétel

Így emlékeztünk a dákok elleni római hadjáratokra, amelyekről egyébként sokkal többet közöl Traianus oszlopa Rómában. Az i.sz. 113-ban készült, 38m magas oszlopon egy 155 jelenetből álló fríz meséli el a dákok leigázásának a történetét.

Traianus oszlopa, részlet    Forrás: Wikimedia Commons

Mi azonban a Duna mentén folytattuk utunkat, mégpedig Lepenski Virbe. Az i.e. 7000-es évektől lakott halászfalucska maradványait az első vízierőmű építését megelőzően, az 1960-as években tárták fel a régészek. Sok jel mutat arra, hogy az ott élők tisztelték és félték a trapéz alakú sziklát, ami a kis településsel szemben, a Duna túlsó partján már messziről látható. (A szikla mai neve Trescovăţ-csúcs, a romániai Vaskapu Nemzeti Park része.)

Lepenski Vir szent hegye, saját felvétel

Lepenski Virben trapéz alaprajzúak voltak az építmények. Úgy ’tájolták’ őket, hogy aki kilépett a kunyhóból, a Dunát és a túlparti sziklát látta.

Lepenski Vir: saját felvétel a helyi múzeumban

Ennél is jobban megdöbbentünk a csak erre a kultúrára jellemző, halszájú és halszemű szobrok láttán.

 Szobrok Lepenski Virből    Forrás: Wikimedia Commons

A kiemelt kép az Ada Kaleh szigetről készült 1900 körül. (Forrás: Wikimedia Commons) Amikor 1968-ban, az első vízierőmű építésekor megemelték a Duna vízszintjét, a sziget víz alá került, 1971 óta nem látható. Jókainak állítólag ez a sziget adott ihletet az Aranyember című regény  írásakor a Senki szigetéhez.

 Lujza