Így nyár vége felé, családi együttlétben, hangulatos beszélgetés közben került szóba  államalapító István királyunk ünnepe és a nap eltöltésének lehetőségei. Kiránduljunk, ebben egyetértettünk. A nagy tömeget vonzó rendezvények közül nekem az ópusztaszeri programok a szívem csücske. Többször jártam már ebben a Történelmi Emlékparkban, kedvelem a hatalmas teret és a múlt idéző épületeit, a Feszty-körképpel nem tudok betelni. Utódaim családiasabb jellegű kirándulásra voksoltak szívük szerint. Végülis a kedvemért  Ópusztaszer melletti döntéssel hajtottuk álomra fejünket. A reggeli napsugár ablakomon belesve kávém kortyolása közbeni morfondírozásban talált. Ezer és egy okot találtam, hogy akkor és ott miért inkább fiamék javaslata a célszerűbb.

Az ő ajánlatuk az volt, hogy „keressük meg a (nagy)papa volt  tiszakécskei, nyaraló faházát. 30 valahány éve nem jártunk arra, el is adtuk már, tudtuk, hogy teljesen újjáépítették. Az utca nevére emlékeztünk, de a házszámra már nem. „Csakúgy sétáljunk az utcában és próbáljuk megtalálni, melyik kőház lehet  a gyermekkori emlékeket őrző faház helyén”. Egyöntetű igennel készültünk utunkra.

        Tiszakécskei utca, ahol Édesapám nyaralója állt

Tiszakécske-üdülőtelepre érve már nagyra kerekedett a szemünk. Annyira kiépült, megváltozott az egész terület, hogy csak ámultunk. Az utcánkban sétálva is sok újdonságot fedeztünk fel, jöttünk-mentünk, egynéhány házra bólintottunk, hogy ez, vagy az volt a mienk…. de nem, nem ám… mentünk előre, jöttünk vissza, és szerintem  99%, hogy megtaláltuk, de azért nem 100%. Mindenesetre múltat idéző szemekkel és akkori történések mesélésével azt hiszem, csak rátaláltunk. Nekem a szívem melengette immár felnőtt nagyfiam kicsikori emlékeinek idézése.  

Elégedetten lépkedtünk a régi úton a Tisza-parti strand irányába. Azaz lépkedtünk volna, mert teljesen kiépült út nem egészen azon a vonalon vezetett már le a partra. A strand végig a parton igazi, mai stranddá fejlődött ki az ernyős, nádtetős napozók mögött, mindenféle  étkezési lehetőséggel, kerti asztalkákkal. Megpróbáltuk megtalálni a régi palacsintázó és lángossütő bódét, persze azoknak már se híre, se hamva.

Tiszakécske, Tisza-parti strand

Ha már ezt megnéztük, menjünk el Bugacra is, volt az ifjabb nemzedék következő ötlete. A (nagy)papa falujába, ahova pályakezdőként került és ahol élete végéig élt és dolgozott. Lakhelye a faluvégen, az erdőszélén volt, az épület a nagyon régmúltban vadászkastélynak használt kúria, egy 3 szobás ház volt.

Tiszakécskét elhagyva Tőserdőn álltunk meg és sétálgattunk. Ott inkább osztály -  és egy-két más kirándulási emlék jött elő. A parton még szitakötővel is találkoztunk. Kiskunfélegyházán elterelő úton cseppentünk egy Fesztivál helyszínére, és ha már idekerültünk, megebédeltünk. Kiskunfélegyházáról nekem vannak gyermekkori emlékeim, persze ezeknek hangot adtam.

Innen már úgymond egy ugrás Bugac. Megérkeztünk. A falu nekem az első 7 évemről mesél, itt cseperedtem iskoláskorúvá. Ezeket az emlékeket sem tartottam magamban. Láthatóan érdeklődve hallgatták a fiatalok azon ház előtt állva, ahová már szüleim válása után kerültem és éltem. Ez a ház pontosan úgy néz ki, mint bő 60 évvel ezelőtt, csak viseltesen már.

 A bugaci mogyorófa sarjából nőtt mogyoróbokor az udvaromon 

Tovább haladva értünk  Bugac keskenyvágányú vasútjának állomásához. Az épület még áll, elég jó állapotban. Ezzel a kisvonattal jó néhányszor utaztunk. Valamilyen emlékképek derengenek gyerekeimnek is róla. Ezt is jól „kibeszéltük”. A vonatról leszállva, a túloldalon egy kis erdei ösvény vezetett Édesapám házához. Annyira biztos voltam benne, hogy az ösvény megvan még, de nem volt. Az erdő visszahódította magának, benőtte. Meg akartam volna nézni az ösvény-úton álló  öreg mogyorófát, aminek sarját a mostani udvaromban ültettem el. A ház sem a miénk már, huszon valahány  éve másvalaki tulajdonába került, így nem mentünk be természetesen, csak az erdő széléről néztük. Erről már jó sok emlékük van a fiaimnak, hiszen sokszor jártunk itt, míg az Édesapám élt. De már 20 éve, hogy nem járunk, jártunk itt.

A ház, ahol Édesapám élt

Visszafelé úton még megnéztük Pétermonostora teljesen új régészeti feltárását. Habár kis területen van a feltárás, azért érdemes felkeresni és ámulni-bámulni, hogy milyen élet volt az XII. században Bugac pusztaságában.

Pétermonostori régészeti feltárások

Ez a „last minute” elhatározott programunk olyan igazi, kellemes, családias nosztalgia kirándulássá nőtte ki magát. Felejthetetlen marad.

Első kép: Bugac keskenyvágányú vasútjának állomása

Édesapám házának képe a Magyar kastélylexikon 2. kötet, Komjáti János fényképe, a többi fotó saját felvétel.

    Izzy