Ági, egy kedves, régiség korú ismerősöm, mindig feltűnően ápolt és jól öltözött. Kíváncsi lettem arra, „hogyan csinálja”, kifaggattam arról is, mit gondol az időskori öltözködésről, megjelenésről.

Előfordul idősebb korban, hogy nők és férfiak egyaránt úgy vélik, már nem számít, hogy néznek ki, ugyan ki figyel már az ő megjelenésükre. Mit gondolsz erről? Kell az embernek idős korában is még jól kinéznie?

Igen. Nálam ez szakmai ártalom. Dekoratőrnek, kirakatrendezőnek tanultam, és ezzel is foglalkoztam aktív koromban. A széppel való kapcsolatom gyerekkorom óta megvan. Nekem nem az a szép, akinek babaarca van, hanem az, akinek a személyisége is vonzó, és megnyerő a megjelenése és az öltözködése is.

Minden ember vall magáról azzal, ahogy „tálalja magát”. Amikor valakivel megismerkedünk, az az első benyomás, hogy milyen a külleme: tiszta, rendes, ápolt, vagy gusztustalan – sajnos ez a kategória is létezik. Gyerekkoromban is már fontos volt, hogy, ha egy gomb hiányzott a ruhámról, azt felvarrjam, ha leküldött anyukám a boltba,   utcai ruhát vegyek fel és meg legyek fésülködve. Ez adottság, belülről jött.

Az, hogy jól állnak rajtad a ruhák annak is köszönhető, hogy jó alakod van.  Mit teszel ennek érdekében?

Gyerekkoromban mindenféle sportot kipróbáltam a vívástól a tornáig és a torna maradt a nagy szerelem. 15 évig jártam a Berczik Sára ritmikus gimnasztikájára. És az úszás. Apukám úszó volt, és minket is levitt a Császár fürdőbe (Budapesten), ahová mai napig járok. Most már csak nyáron megyek a nyitottba, télen pedig erőteljes, félórás sétákat teszek a lakóhelyemen, jó tempósan kilépve járok, nem úgy, hogy közben bámulom a házakat és embereket, hanem a mozgásra koncentrálok. Ezek a testmozgások feszültséglevezetőnek is jók. Ha bemegyek az uszodába, azt érzem, jaj de jó, ez kivasalja az idegeimet.

A másik dolog, hogy odafigyelek az evésre. Nem fogyókúrázom, de igyekszem olyan ételeket enni, főként este, amik nem olyan megterhelőek. Nem szoktam nassolni a TV előtt, nincs rá igényem, a sütikre se, ezért nem jönnek rám a hurkák.

Egy molett nő is kinézhet gusztusosan, akire oda kell figyelni, ha rendben van a haja, a sminkje, a cipője tiszta, vasalt a ruhája, és mindez ápolttá teszi. Való igaz, hogy sokminden jobban áll egy karcsúbb nőn,  de a teltebbek is jól nézhetnek ki, ha előnyösen választják meg  a holmit, amit felvesznek.

Ági a lányával

A ruha arra is való, hogy a test hibáit korrigáljuk vele. Ha valakinek valamije túl nagy, azt színnel vagy fazonnal rejtse el. A testarányokra is figyelni kell. Például valaki nagyon magas és felvesz egy nagyon rövid ruhát (fiatalon), miközben nem szép a lába, akkor felnagyít valamit, amit inkább el kéne rejteni. Fiatalon nem volt karcsú a derekam, ezért úgy öltöztem, hogy azt nem emeltem ki.

De nem az öltözködés  az életem központi kérdése. Szeretek olvasgatni, rejtvényt fejteni, kertészkedni és varrni. Férjem meghalt, a lányommal élek. Én gyakorlatiasabb vagyok, ő elméletibb. Ha utazik a munkájából kifolyólag, akkor megkér, hogy állítsuk össze a ruhatárat, amit magával visz, ha különféle időjárási viszonyok közé utazik, és a programtól függően különböző protokollnak kell megfelelnie. Sokszor ruhát vásárolni is együtt megyünk.

Hogyan és hol vásárolsz magadnak?

Magamnak majdnem mindig akcióban vásárolok, drága dolgokat nem veszek. Bemegyek az áruházakba és futok egy gyors kört, hogy van-e valami leárazva. Mindig azt mondom, ha van valami, amire szükséged van és megtetszik, és árban is jó, vedd meg, ne hezitálj, mert utána lehet, már nem lehet kapni. Ma már kis szériában gyártanak ruhákat, hogy gyorsan elfogyjon. Egy barátnőm turkálóból szokott márkás dolgokat vásárolni részemre. Régebben én is turkáltam, néha olyan darabokat is találtam, amin még az áruházi címke is rajta volt. Szem kell ahhoz, hogy az ember kiválassza a jó dolgokat.

Hová veszed fel ezeket a szép ruháidat?

Nincs rám írva, hogy hová megyek. Akkor is szépen felöltözöm, ha csak a Spárba vezet az utam. Délelőtt visszafogottabban, délután ünnepélyesebben öltözöm. Így előveszem és hordom a régebbi dolgaimat, amiket magam varrtam a Burdából 30 éven át. Jól érzem magam, hogy hordom ezeket a holmikat és nem csak ott lógnak a szekrényben.

A szegénység nem befolyásolja az öltözködést. A háború után kevés volt a pénz, mégis csinosabban, elegánsabban jártak az emberek. A régi ruhákat felgőzölték, felújították. Emlékszem 15-16 éves lányként nekem a Váci utca egy divatbemutató volt. A nők kis kosztümben, kalapban, esetleg pelerinben, körömcipőben jártak. Sokkal jobban adtak magukra az emberek. Nekem is csak egy-két darabom volt, amit állandóan mostam, vasaltam, de az mindig ropogós volt és megnézték rajtam. Nem volt választék a boltokban, mindenütt ugyanazokat a ruhákat lehetett kapni. Akkor kezdtem saját magamnak varrni. A Szabad nép című újságban volt olyan rovat, hogy egy négyzetrácsos lapon ki lehetett nagyítani szabásmintát. Így varrtam az első blúzomat 14 évesen. Anyukám segített varrógépen varrni. Egy rózsaszín-fehér csíkos anyagból készült az első blúzom. Aztán 20 évesen egy tanárnőmtől kaptam egy holland nyelvű Burdát – és a barátnőmmel elkezdtünk ebből dolgozni. Anyukámnak is sok ruhát varrtam. Manapság szeretem a friss dolgokat, de a divatból csak annyit veszek át, amiről úgy gondolom, hogy nekem jól áll és az egyéniségemmel, a színvilágommal egybevág.

Kirakatrendezőként először kozmetikumokkal foglalkoztam illatszerboltban, utána a Képcsarnoknál lakberendezési tárgyakkal, dísztárgyakkal és ékszerekkel. A dolgok összefüggenek:  a harmóniára való törekvés a lakásomban is megnyilvánul és ezt lehet közvetíteni az öltözködésben is. Az élet minden területén erre kell törekedni szerintem. Az ember akkor van egyensúlyban, ha harmóniát tud teremteni magában.

Milyen a színvilágod? Van-e szerinted olyan szín, vagy ruha, amiben mi, idősebbek, már nem járhatunk?

Nagyon szeretem a színeket. Sok fehér holmim van nyárra, mert az nem meleg. Szeretek egymáshoz vásárolni ruhadarabokat. Nem vagyok egy feketepárti, inkább sötétkéket hordok. Szeretem a drappot rózsaszínnel, pasztell színekkel. Az évszak is megszabja a színeket. Ősszel jobban szeretem a drappot, a barnát, a vöröses barnát, a bézst. Télen pedig sok pulóverem van a szivárvány minden színében, mert nyomaszt a téli sötétség. Van türkizkék, van piros, van sárga, azúr, barackszínű. A pulóverekkel szeretek egy kis színt bevinni a télbe, hogy ne legyen olyan nyomasztó. A nadrágjaim, szoknyáim pedig sötétek.

A nagymamám mindig feketében járt, mert özvegyasszony volt,  nekem így maradt meg, ha rágondolok. Ma már sokkal színesebben öltözködnek az idősek. Szerintem megdőltek a dogmák, hogy időseknek feketébe kell járniuk. Inkább mindenkinek a saját egyéniségét kellene figyelembe venni és azt, hogy mire van igénye.

Emlékszem régen meghökkentünk az idős amerikai turistákon, hogy rózsaszínben, meg világoskékben jártak. Ez a másik véglet, de az jó, hogy manapság már mi is színeset viselünk. Egy ősz hajhoz nagyon jól áll egy szürke, egy rózsaszín, vagy egy halvány zöld, és miért ne vehetné fel egy idős? Mert 70 éves? Ne tetőtől talpig legyen színesben, ne úgy nézzen ki, mint egy szaloncukor, de valami vidám, világos színt hordhat simán. Vannak vállpántos ruháim, amikre azt mondják nem veheti fel az ember ebben a korban. Azt csinálom, hogy egy stólát, vagy sálat teszek rá és úgy viselem, ha emberek között vagyok.

Ha felveszek egy nyakláncot, az eltereli a figyelmet a ráncokról, az ékszer is egy öltözék, és akkor azt veszik észre. Ez egy figyelemelterelő technika, ha a kiegészítőket nézik, nem olyan szembetűnőek a hiányosságok.

Mi a fontos egy idős ember megjelenésében?

Azt tartom rossznak, ha valakiből kivész az igény saját magával szemben. Nem lehet azt mondani idős korban sem, hogy beteg vagyok, nem foglalkozom magammal. Amikor kórházban voltam, mert megoperáltak, másnap már mentem hajat mosni, mert nagyon megizzadtam, és rendesen megfésülködtem, hogy jobban érezzem magam. Ez visszahat a gyógyulásra is. Ha elhagyod magad, akkor az lefelé út a lejtőn és csak rosszabb lesz.

Korral az ember lead dolgokból, én is lassúbb vagyok. De mindig adok arra, hogy a hajam, a kezem, a lábam ápolt legyen.  Ha leülök TV-ét nézni,  közben pedikűrözök, manikűrözök, addig se megy el az idő feleslegesen.

Az ápoltság, tisztaság a fontos, nem az, hogy hány ránc van valakin.  És, hogy az ember igényes legyen, mindenki hozza ki magából a legtöbbet, ami benne van.

  Cecilia