Őszidő a kis kertemben a kánikulai nyár után
Hajnali felkelésre képtelen lévén, a nyári, fullasztó melegben igen csak felhagytam kertem művelésével. Természetesen a már beérő sóska, petrezselyem, paradicsom azért a konyhaasztalra kerültek és az esti locsolás sem maradt el. Sőt, a „csigapartira” szánt sört is szétosztottam rendszereséggel, eredményesen. Ennél többet nem erőltettem ”öreg csontjaimra".
A beköszönő őszi napsütéses, de akár a borúsabb napok legalább olyan felpezsdült formában találtak, találnak az udvari munkálatokban, mint a kora tavaszi, újjáéledő természet. A már kellemes melegben, a friss levegőn feltöltődött lelkem hajtott a földművelő teendők elvégzésére, hogy az eljövő tavaszt trendben-rendben fogadja földanya kicsiny része.
Jó nagyokat pislogva, kicsit tétován, „hol is kezdjem?” gondolattal néztem az elburjánzott bokraimra, giz-gazokra itt is, ott is, amott is….
Azt azért tudni kell, hogy a termőterületek, különös tekintettel a magaságyásban lévő petrezselyem és sóska szedése nem annyiból áll nálam, hogy nyissz és irány a tálba, hanem átböngészem szálára a sorokat, kicsipegetem a nem odavalókat, kézi ásóval, kézi gereblyével lazítom a körülötte lévő földet. Ezek rendben vannak. A magaságyás másik fele, a leérett szamóca tövekkel a giz-gazok versengtek a „ki nő magasabbra” derbin. Nem is kell írnom, melyek kerültek a képzeletbeli dobogó felső fokaira. Első lépésben a magaságyás „ugaron” lévő részét és a szamóca ültetvényt szabadítottam meg az idegen hajtások betolakodóitól. Úgy döntöttem, hogy a 3 éves szamóca helyébe valami egynyári, folyamatos érésű zöldségfélét ültetek jövőre. Szépen megtisztult az ágyás. Egy kora őszi napfényes napon a szomszédasszony ötlete alapján, hogy még talán beérik a zöldbab, fogtam magam és utánozva őt, zöldbabot vetettem én is erre a megtisztított helyre. Nincs rá sok esély, hogy beérjen, mondják, de sebaj. Megpróbáltam. Egyelőre szépen fejlődik.
szépen fejlődik a zöldbab
Aztán a szabad földben, körbe-kerítve érő paradicsom ültetvény került sorra. Sajnos a locsolás ellenére már a nyár közepén elszáradtak a levelei, termés is annyi volt csak, hogy boltban nem kellett vennem az idényben, de eltenni nem jutott belőle. Új virága már nem volt szeptemberben, így hát kitakarítottam, fiam felásta a talajt, előkészítettük tavaszra.
A régi magaságyásból tavasz közepén kiástam az előző év tavaszán elvetett, idén tavasszal imitt-amott satnyán kikelő fokhagymákat, hogy majd mást ültetek a helyére. A „mást ültetek a helyére” nem történt meg a betörő meleg miatt, hagytam ebek harmincadjára az ágyást. Május vége felé arra kaptam fel a fejem, hogy mindenféle gaz között nem is kevés fokhagyma, erős, szép zöld ruhácskájában csak épphogy nem integet felém. Hűha! Ez már nem vicc! Nekiálltam, alaposan kitakarítottam körülöttük, amire július elején megajándékoztak egész nyárra való terméssel, sőt, még van 2 fej belőlük. A nyári pihenés után felástam az egész ágyást, gazdaboltos termőfölddel feltöltöttem, majd megint pihentettem pár hetet és október elején, a napokban, az egész ágyásba fokhagymát dugdostam.
a kivágott diófa ágai
A tavaly kivágott diófám ágai-bogai nem éppen dizájnos halom látványában részesítették a hozzánk betoppanókat. Tavasszal, nyáron bárkinek ingyen odaadtam volna, csak tűnjön már el az udvarból. Ilyen állapotában, tördelés és vágás nélkül nem kellett senkinek. Teljesen kilátástalannak és reménytelennek éreztem a rakás eltüntetését a nyári évadban.
tördelt gallyak
Múlt héten a fiam nekiállt tördelni, oly látványosan haladt, hogy csatlakoztam hozzá. Egy hét alatt, éppen az esőzések előtt befejeztük a tördelés műveletét. Majd 2 mázsa fát mozgattunk meg, tettük tüzelésre készen a fáskamrába. Annyira szép idő volt és olyan derűsen dolgoztunk, olyan látványosan haladtunk, hogy ez serkentett a végső célig. Öreg diófánk még meleget akar adni nekünk a téli napokra.
A kis diófa is hoz már termést, többnyire egészségeseket, szedegetjük folyamatosan. A kutyu is besegít, urasága jóízű ropogtatással fel is töri és a pocakjába rakja.
Egy nagy udvar fáival, bokraival, kis kertjével, magaságyásaival mindig történik valami.
A fényképek saját felvételek
Izzy
