Legkedveltebb családi időtöltésünk a társasjáték volt

Úgy gondolom, hogy az i. e. (időszámításunk előtt) rövidítés napjainkra egy másik értelmezést is nyert: internet előtt. Bizony sok mai gyerek és fiatal már el sem tudja képzelni enélkül az életét, de valljuk be, mi, meglett korúak is nagyon hozzászoktunk a technika eme áldásához (vagy inkább átkához?). Pedig a mi korosztályunk és a gyerekeink  csak valamikor a 90-es évek elején ismerkedtek meg vele, akárcsak a mobiltelefonokkal.

Kép forrása: Fortepan, Erdei Katalin

És igen, bármily hihetetlen egyesek számára, volt élet az internet előtt is. Az én gyermekkoromról, akkori játékaimról már írtam más cikkekben. Most arról szeretnék beszámolni, mit csináltak, hogyan töltötték szabad idejüket a gyermekeim.

Fiam tanulja a sakk első lépéseit - saját kép

Kicsi koruktól kezdve, férjemmel együtt,  sokat foglalkoztunk velük. Vittük őket a játszótérre, az állatkertbe, kirándulni. Sok-sok képeskönyvet, mesét olvastunk nekik. Együtt rajzolgattunk, báboztunk, gyurmáztunk, építőjátékokkal játszottunk. Mondanám, hogy legóztunk, de nekünk akkor az még nem volt, csak különböző fa, fém és műanyag  építőkészleteink. Ilyenekre emlékszem, mint a Jáva meg a Babylon.

Kép forrása: Fortepan, Szalay Béla - a képen Rubik Ernő

A 70-es évek végén óriási szenzáció lett a Rubik Ernő által szabadalmaztatott bűvös kocka. Persze rögtön beszereztük. Az akkor 7-8 éves fiam rengeteg időt töltött a tanulmányozásával, végül a hozzá való könyvből megtanulta kirakni. Nagyon érdekelték a hasonló logikai játékok is (a  kígyó, a Bábel tornya, a bűvös körök stb.) Apukája megtanította sakkozni és a dámajátékra, én pedig malmozni, amit még anyukámtól, illetve az ő apjától, vagyis a nagypapámtól tanultam.

Kép forrása: Pixabay - dámajáték

Kiváló kétszemélyes, agytornáztató játék volt a Mastermind. Az egyik fél kirak egy rejtett színkombinációt, a másiknak pedig minél kevesebb lépésből ki kell találnia. Ezt néhány más játékkal együtt megőriztem és az unokáimat is megtanítottam rá. Nagyszerűen fejleszti a logikát, a megfigyelőképességet.

                       Mastermind - saját kép

A legkedveltebb családi időtöltésünk azonban a társasjátékozás volt. Kezdtük a legegyszerűbbekkel: a dominóval, a Fekete Péter és a papucs kártyajátékkal, a papíron játszható torpedóval, amőbával. Ahogy nőttek, okosodtak a gyerekeink, úgy haladtunk a bonyolultabbak felé: különféle kártyajátékok, UNO, szókirakók, ország-város, tombola.

Kép forrása: Fortepan, Magyar Bálint

Hatalmas, órákig tartó csatákat vívtunk négyesben a Gazdálkodj okosan! c. társassal. A  férjem is imádta. A másik kedvencünk  a Ki nevet a végén? volt. Itt is vérre menő partik folytak, előfordultak sértődések is. Nem volt egyszerű feladat megtanítani a gyerekeinknek, hogy a játék elsősorban arról szól, hogy szórakozzunk, együtt legyünk, jól érezzük magunkat. A nyerésről is, persze, de ha mégis veszítünk, abból nem kell tragédiát csinálni.

Ki nevet a végén? Kép forrása: Pixabay

Korábban írtam már, hogy külföldön éltünk, a 90-es évek elejéig vonattal jártunk Magyarországra. A hosszú, 36 órás vonatúton is ilyen játékokkal ütöttük el az időt. Soha nem unatkoztunk. Az unokatestvérekkel együtt szervezett  balatoni nyaralások idején  ugyancsak ment a társasozás, a közös játék, a kirándulás.

Lányom az unokatestvérével játszik - saját kép

Gyermekeim, akik ma már felnőtt, családos emberek, megőrizték a játék iránti szeretetüket és továbbadták azt saját gyermekeiknek. Családi együttléteink alkalmával mindig előkerül valamilyen társas. Ilyenkor letesszük a kütyünket. Nagyokat nevetünk, izgulunk, néha kicsit mérgelődünk, néha diadalmaskodunk, de remekül érezzük magunkat. Együtt vagyunk.

.

Első kép forrása: Fortepan Főfotó

Miranda

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!