Szabad akarok lenni!

Kedves K.!

Vagyis nem, egyáltalán nem kedves. Inkább így kezdem: Te nyavalyás K.! Tudatom veled, hogy elegem van belőled! Már két éve, hogy beléptél az életembe. Kezdettől fogva láttam, tudtam, éreztem,  hogy semmi jó nem származhat ebből a kapcsolatból. Küzdöttem ellened, de hiába. Erősebb voltál nálam. Rám kényszerítetted az akaratodat. Zsarnokoskodtál felettem. Bezártál a lakásba. Eleinte még azt is megtiltottad, hogy kilépjek az utcára. Nem engedtél sehova: se színházba, se moziba, se uszodába. Nem találkozhattam a barátaimmal, a rokonaimmal. Többet el is veszítettem közülük miattad. Nem utazhattam. Levegőt is alig mertem venni. Rettegtem, majdhogynem depressziós lettem.

Később, a nyár elején, gyarló módon azt hittem, megszabadultam tőled. Egy időre eltűntél. Fellélegeztem. Kiszabadultam a házi rabságból. Végre újra járhattam társaságba, és hozzám is jöhettek a rokonok. Örültem, bár a szívem mélyén aggodalom lapult – hátha visszatérsz? Sajnos úgy történt, ahogy feltételeztem. Ősszel megint betoppantál, és ezúttal még gonoszabb, még agresszívabb voltál.

Ám ekkor már lázadozni kezdtem. Megpróbáltalak kijátszani.  Ilyen-olyan ürüggyel ki-kimerészkedtem a lakásból. Hiába fenyegetőztél, többé nem volt akkora hatalmad felettem. Sőt, te is gyengülni látszottál. Megcsillant a remény: fel tudom venni veled a harcot.  Urambocsá', tán még le is győzhetlek! Mert megerősödtem, felfegyvereztem magam egy pajzzsal. Nem is eggyel, kettővel. A következő nyáron fittyet hánytam rád. Szabadnak éreztem magam. Habzsoltam az életet. Találkoztam rég látott barátnőimmel. Kirándultam, utazgattam szép hazánkon belül.

De jött a tél és vele te is megjelentél. Dúlva-fúlva, morogva vettem tudomásul, hogy ha lazábba is, de megint béklyóba vertél. Kénytelen voltam még egy pajzsot beszerezni. Most már gyenge vagy, ám kitartó. Még mindig parancsolgatsz, fenyegetőzöl. Meg akarod mutatni, ki az úr háznál.  Mondd, meddig fogod még ezt csinálni? Mikor tűnsz már el az életemből? Vedd tudomásul, te átkozott zsarnok, hogy szakítok veled! Látni sem akarlak többé! Szabad akarok lenni! Át akarom ölelni a három éve nem látott, másik kontinensen élő fiamat és unokáimat. Puszit akarok nyomni az arcukra!

Vidáman, maszk nélkül akarok röhécselni a testvéreimmel és barátnőimmel. Aggodalom nélkül szeretnék beülni egy étterembe vagy cukrászdába. Szeretnék újra jógaórákat venni, nagyokat úszni, színházi élményeket szerezni, múzeumokba, kiállításokra járni. Fel akarok ülni a repülőre, hogy megnézzek még néhány, bakancslistán levő nevezetességet. Hiszen már nem sok maradt az életemből, de két évet elpazaroltam a veled folytatott küzdelemre. Úgyhogy közlöm veled, te galád K., vagyis  Koronavírus, vége a türelmemnek! Takarodj, ahova akarsz, és soha többet ne gyere vissza! Végeztem veled. 

            Képek forrása: Pixabay

  Miranda

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!