Az írás eszközeinek fejlődése

Lúdtoll és kalamáris - a mai kor szülöttei számára e két szó vajmi kevéssé értelmezhető. Hát még ha a palatáblát és palavesszőt is megemlítem!

A mai fiatalok mindennapos eszköze az okostelefon, a számítógép, a tablet, az iPed és a többi, és talán el sem tudják képzelni azt a múlt századi iskolát, ahol egyik igen fontos tantárgyként a szépírás is szerepelt.

A szépírás eszközei egykor a megfelelő füzet és a penna voltak. Miután begyakorlódott a palavesszővel, ceruzával való írás, csak utána kerülhetett sor a szépírásra.

        Díszes kalamáris és penna - Kép forrása: Flickr

Ha egy gyerek erősebben nyomta a papírhoz a pennát, a betű megvastagodott, esetleg még pacát is sikerült ejtenie, ami már nem volt szépírás. Aki viszont könnyedén rótta a betűket egymás után, egyenletesen írva a füzetébe, annak valóban szép írása lett, melynek elismerés volt a jutalma.

Manapság úgy tűnik nincs szükség e tantárgyra, de nem csak a szépírás, hanem maga a kézírás is veszít értelméből, miután annyi más lehetőség adódik az írás rögzítésére és annak továbbítására.

Egyiptomi Halottak könyvének részlete papiruszra írva - Forrás: Wikipedia

Már az ókori egyiptomiak megpróbálták a tudományukat írás által átadni. Ekkor még papiruszra írtak kákából, nádból hántolt végű tollakkal.

A hetedik században vette át az íróeszköz szerepét a penna, mely madarak szárnytollából, főleg lúd és pávatollakból készült. A frissen kihúzott, erős szárnytollakat megfosztották külső hártyáitól, a belső részt is megtisztították, amíg egy kemény cső maradt utána, amit egy speciális tollkés segítségével bemetszettek, majd a tollhegy részét is finoman behasították.

   Pennát és tollkést használó kódexíró - Forrás: Wikipedia

Ezután következett a kalamárisba való mártogatás. A kalamáris egyszerű tintásüveg is lehetett, bár a főurak íróasztalán  díszes tintatartók  álltak.

A gubacsból előállított csersavas tinta felszárítására porzót használtak. A porzó só- vagy cukorszóróhoz hasonló kis tartály volt, amelybe finom port tettek, ezzel a nedves írást behintették, nehogy elmaszatolódjon. Később jelent meg az itatós papír, amit iskolásként mi is használtunk.   

Mártogatós toll -  Forrás: Pixabay

A mártogatós fém toll a 19. század vége felé jelent meg (arany tollhegy is létezett), melynek még nem volt belső tinta tartálya. Használat után gondosan tisztítani kellett, mert a beszáradt tinta pacát eredményezett.

Az első, tartállyal rendelkező toll létrehozásának kísérleteiről a legkorábbi feljegyzések a 10. századból származnak, tökéletesítésük egy évezredig tartott, tömeggyártásuk a 20. század legelején indult meg.

Parker töltőtoll - Forrás: Wikimedia

A golyóstollat, ami már jól is működött, elsőként egy magyar újságíró, Bíró László szabadalmaztatta, aki 1943-ban Argentinába menekült az üldözések elől.

Ez a kis kiegészítő azok számára lehet igazán érdekes, kik a mai napig nagy jelentőséget tulajdonítanak az írásnak, tudva azt, hogy írás nélkül mennyivel szegényebbek volnánk.

                              Golyóstoll - Forrás: Wikipedia

Ha nem is születtünk írónak, saját gondolataink maradandó továbbadása utódaink számára írásban történhet, így megmaradhat azokra az időkre, mikor már kérdésükre nem válaszolhatunk.

Egy idézet szakasszal zárom írásom, mely Miguel de Unamono spanyol írótól származik:

                      Olvasni. Így ér majd az óra

                           Holnap csak írás leszek én

                           Egy már a mű és alkotója

                           Minden más múló esemény.

                        Első kép: Ars poetica című gobelinem

     Zsazsa

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!