Madeira, az örök tavasz szigete
Utazás, izgalmakkal fűszerezve
Családommal az „Örök tavasz szigetét” választottuk közös nyaralásunk színhelyéül. Nevét a szinte örökké kellemes, tavaszias időjárásról kapta, aminek változatos növényvilágát és színpompás virágait is köszönheti. Ottlétünk alatt a legmagasabb hőmérséklet sem érte el a 30 fokot, ami igen kellemes volt az itthoni forróság után.
Budapestről nincs közvetlen járat, így előbb Londonba utaztam lányomékhoz pár napra, ahonnan együtt indultunk Madeirára.
Első izgalmam a gyógyszeres neszesszerem elhagyása volt a reptéren, amit csak este, a lakáson vettem észre. Gyógyszereim közül létfontosságú a vérnyomáscsökkentőm és a kirándulások nélkülözhetetlen fájdalomcsillapító csodaszere. A vérnyomáscsökkentőt sikerült helyettesíteni, de az ízületekre ható fájdalomcsillapítót nem igazán. Csodák csodája: a madeirai indulás előtt /ugyanazon a reptéren/ a talált tárgyak között ráleltünk hűséges útitársaimra. Örömöm leírhatatlan volt.
Monte Palace Tropical Gardens
Este megérkeztünk a funchali repülőtértől taxival 5 percre lévő 10 emeletes szállodánkba, Machikoba, amely helyileg nagyon jó választás volt, hiszen kb. 300 méterre egy homokos öböl nyújtott fürdésre alkalmas helyet. A homokot mesterségesen szállították oda Marokkóból. Mivel a fürdéshez még nem volt elég meleg a 21-22 fok, először kirándulásokat terveztünk. Barátunk, a Google segítségével jó előre kikerestük azokat a szépségeket, amiket látni szeretnénk.
1.Sárga Madeira ibolya 2. Szállodánk és homokos strandunk 3. A kifutópálya 4. A kifutópálya pillérei
A 736 km2 területű vulkáni eredetű sziget földrajzilag a Kanári szigetektől északra, Marokkó partjaitól északnyugatra helyezkedik el az Atlanti óceánban. Közigazgatásilag Portugáliához tartozik. Madeira női név, a portugál szó magyarul fát jelent, a sok-sok erdő között utazva indokoltnak tűnik az elnevezés.
Első napunkon a főváros, Funchal botanikus kertjébe, a Monte Palace Tropical Gardensbe indultunk egyénileg, ami a város fölé emelkedő hegyen, Monte falucskában található. Drótkötélpálya is visz felfelé, de olcsóbb és egyszerűbb volt taxival a szállodától odáig eljutni.
Tropical Gardens
A drótkötélpálya legfelső állomásánál van a Monte Palace Tropical Gardens bejárata. Maga a kert a természeti szépség és az ember alkotó munkájának szemet gyönyörködtető, üdítő elegye, néhol barokkos stílusban, máshol keleties szobrokkal, pagodákkal, egy hatalmas területen található. Könnyű utakon lépdeltünk lefelé, ámuldozva a színpompás virágokon, halastavakon, szobrokon, vízeséseken, kerámiacsempe-gyűjteményeken, végig árnyas fák alatt.
Afrikai szobrok és ásványkiállítás
Közben két, érdekes kiállítást is láthattunk, afrikai szobrászok alkotásait, majd egy ásványkiállítást, Madeira kőzetvilágából. Egy kedves, amerikai idős hölgy megszólított, látva, hogy milyen könnyedén lépkedek a két túrabotommal. Tetszett neki segédeszközöm, és bíztattam, hogy szerezzen be hasonlót.
Az amerikai hölgy
Többször összefutottunk, egy alkalommal unokám is szóba elegyedett a hölggyel, amiért nagyon büszke vagyok rá. Utunk legvégén láthattuk a Monte Palacet, amelyben 1897-től Alofredo Guilherme Rodrigues, az egész birtok tulajdonosa szállodát működtetett 1943-ban bekövetkezett haláláig. A szállodát a család bezárta. 1987 óta az új tulajdonos fejlesztette tovább a birtokot azzá a csodává, amilyen mai állapotában látható.
A kijárattól életveszélyesnek tűnő toboggánnal (szánkóhoz hasonló fatákolmány) lehet lefelé csúszni két markos férfi hátulról történő kormányzásával. Szerencsémre és családom szomorúságára olyan hosszú sor várt rá, hogy inkább a taxit választottuk lefelé menet is.
A toboggán, amiről lemaradtam, de nem bántam annyira
A további 3 napra buszos kirándulásokat terveztünk, a keleti és nyugati szigettúra közé egy ún. levadai „sétát” iktattunk, ami nehézségi fokával inkább kimerítette a túra fogalmát.
Keleti szigettúránkat egy 60-as férfi vezette. Lenyűgözött kiváló vezetési stílusával a nehéz utakon, hajtűkanyarokban, de leginkább azzal, hogy egyben ő volt az idegenvezetőnk is, akkor éppen 3 nyelven az angol, francia és német utasok számára. Sajnos a magyar nyelv nem tartozott nyelvkészletébe.
Első megállónk a Béke Szüzének fehér márványszobránál volt, egy első világháborús fogadalmi emlékműnél, amit 1927-ben emeltek Terreiro do Lutában, Funchal járásban. Ez a hely a 2. világháború előtt a sziget fővárosából, Montén át a hegyre felkapaszkodó fogaskerekű vasút végállomása volt.
A Béke Szüzének fehér márványszobra, a táblán IV. Károly
A szobor tövében egy táblán az itteni szanatóriumban fiatalon elhunyt IV. Károlyról, az utolsó osztrák császár és magyar királyról emlékeznek meg. Svájci száműzetése után Funchalba érkezett feleségével, Zita királynéval 1921. november 19-én. Itt hunyt el spanyolnátha következtében fellépett tüdőgyulladásban fél évvel később, 1922. április 1-én. A montei templomban helyezték örök nyugalomra.
Madeira második legmagasabb csúcsa, az 1818 méter magas Pico do Areeiro felé kapaszkodott minibuszunk 7 utasával meredek sziklák, és szelídebb dombok között, melyeket sárga madeira ibolya telepek színeztek.
Pico do Areeiro
Nem volt ritka a sziklák hasadékaiból kibúvó világoskék hortenzia, trombitavirág, hibiszkusz, a Madeira büszkeségeként tisztelt hosszúkás, kékes-lilás fürtvirágzat, a lila jacaranda, a Dél-Afrikából származó aloé és a papagájvirág sem. Utunk során időnként felbukkant az óceán kékje. Egyre magasabbra jutva, már a felhőkbe hatolva, rajtuk szinte átgázolva, a fenyőerdők és babérlombú erdők között érkeztünk Pico do Areeirora.
Pico do Areeiro
Kilátójáról a felhők közt lebegő, kékesnek tűnő hegyormokban gyönyörködhettünk és élvezhettük a szinte harapnivaló friss levegőt, ami fantasztikus felüdülés volt a síkságból érkezett vándoroknak. Visszaúton kis pihenőt, fotószünetet tartottunk Riberio Frio pisztrángfarmján, majd Santana bájos városkájában sétálva megcsodálhattuk a színes girlandokkal díszített tereket, utcákat, az A alakú, zsúptetős kunyhókat, amelyekben emléktárgyakat árulnak. Mint megtudtuk, a feldíszített városkákban Madeira autonóm régióvá válását, és a Maderiai Közösségek napját ünneplik július 1-jén.
Santana
Legvégül a Pico do Facho kilátóhelyről, messziről csodálhattuk Machikot, szállodánk és környékének barátságos látványát, a már említett homokos strandunkkal együtt, valamint a repülőtér kifutópályáját, amelynek felét pillérek tartják, és amelyre igazi kihívás a landolás az erős turbulencia miatt.
Mindenütt a béke, nyugalom jellemezte utunkat, mintha egy másik bolygón jártunk volna.
Folytatás következik.
Az első kép: Pico do Areeiro felhők között
A fotók saját felvételek
Annaróza
