Az izgulós nagyi és az okos unoka
Zsófi nagymama második általánosba járó unokáját várja iskolája előtt, több szülő és nagyszülő társaságában. A kitóduló gyerekek olyan robajjal vonulnak ki, mint a lávafolyam egy kitörő vulkán kráteréből.
Aztán egyenként megtalálják a rájuk várakozó hozzátartozót, a zaj csendesül, majd a távozással megszűnik.
Az izgulós nagyi figyel, mikor pillanthatja meg kis unokáját. Néhány gyerek még az iskola előtt marad, nem kevés látványt nyújtva a várakozóknak. Egyik a be nem csatolt táskáját lengeti a levegőben, a másiknak sapka, sál a kezében, amit az egyik szemfüles fiú megkaparint, kötekedve siet más irányba vele, hogy gazdája kövesse.
Zsófi nagymama nem tudja mire vélni a dolgot, hogy csak az ő unokája osztálya maradt benn a teremben. Talán büntetésből benn tartották? Már éppen indulna az osztály felé, amikor nyílik az ajtó és szép sorban, kettesével, kézenfogva, a tanító néni engedélyével elindul a várt osztály, együtt köszöntik „Jó napot kívánok”-kal Kata nagymamáját. Majd megállnak, megvárják, amíg a tanító néni végül elengedi őket „Legyen szép napotok!” köszöntéssel.
Zsófi nagymama áhítattal tekint a fiatal tanító nénire, akitől egy halk „köszönömmel” búcsúzik. Végre előtte áll a rendesen felöltözött, táskáját a hátán hordó kis unoka.
-Drága lelkem, kis Katám! De örülök, hogy ilyen szép és jó tanító nénitek van, aki rendet tart, irányít, tanít benneteket nem csak a leckére, de a viselkedésre is.
-Igen, nagyikám, mi is szeretjük, örülünk, hogy ebben az évben ő tanít bennünket.
-Tudod, én is tanító néni leszek!
-Addig még sokat izgulhatunk érted.
-Ne izguljatok! Ahogy növünk, egyre értelmesebbek leszünk, azt is megtanuljuk, hogyan kell vigyázni magunkra és másokra is.
-Katám! – te már bölcsebb vagy nagymamádnál is. Ezt is az új tanító nénitől tanultad?
-Igen, sokat lehet tőle tanulni. Igyekszem mindent jól megjegyezni, amit mond és amit tesz.
-Nagyi, neked elárulom a titkot, hogy ma kaptam egy levelet egy fiútól, Andristól, de ne áruld el szüleimnek, megígéred?
-Természetesen, megígérem.
-No és mit írt az a másodikos Andris?
-Csak két szót - idenézz: „KATA SZERETLEK” - nagybetűvel írta.
-Drága kis unokám, ezt a levelet, amit életedben először kaptál egy fiútól, jól tedd el, mert erre idős korodban is emlékezni fogsz! Sokat elfelejt az ember, mire ősz a haja szála, de az mindig eszébe jut, kinek tetszett lány korában!
-Neked is eszedbe jut nagyikám?
-Mért volnék én kivétel?
Közben hazaértek. Belépve, finom illat csapta meg az okos kis Kata orrát. Rögtön rákérdezett:
-Nagyikám valami finomat sütöttél?
-Igen! Tepertős és szilvalekváros papucsot, ahogy az én okos kis Katám szereti.
Az asztalnál egymással szemben ülve vidáman fogyasztották el a friss, finom sütit és boldogan mosolyogtak.
Képek forrása: Pexels, Mikhail Nilov
Zsazsa
