A meséktől a drámaelemzésig
Szintet lépett a kapcsolatunk az unokámmal
Három fiúunokám van, de csak egy él közülük Magyarországon. A másik kettővel – a nagy távolság miatt – mindössze évente egyszer vagy kétszer tudtam találkozni, igaz, akkor egy-egy hónapot is együtt töltöttünk. Mára igen megritkultak a találkozásaink, a covid miatt három évig nem is láttuk egymást. Időközben felnőttek, a nagyobbik utolsó éves egyetemista, a kisebbik pedig épp oda készül. Sajnos a kötődés, ami kis korukban még úgy-ahogy megvolt, mostanra szinte eltűnt – már alig találunk közös témát.
Kolodko miniszobrokat vadászunk
Az itthoni, legfiatalabb unokámmal más a helyzet. Pici korától sokat foglalkoztam vele, vigyáztam rá, ha anyukájának dolga volt, ápoltam, ha lebetegedett, elhoztam az iskolából, elkísértem a sportedzésekre. Tanúja voltam fejlődésének, értelme nyiladozásának. Vittem színházba, cirkuszba, moziba, múzeumba, játszóházba, állatkertbe. Gyakran nyaraltunk együtt. Rengeteget meséltem neki, többnyire fejből, aztán el is játszottuk a meséket. Imádta. Sokszor a strandon, fürdés közben is kérte: mesélj! S én meséltem, amíg be nem rekedtem. Később rákapott az ifjúsági könyvekre, amiket édesanyjával felváltva olvastunk neki. Mindennek köszönhetően megszerette a könyveket, az olvasást. A társasjátékokat is sikerült megkedveltetnünk vele.
Eresztisztítás a nyaralóban
Most 16 éves, másodikos gimnazista. Önálló, okos, jól tanuló fiatalember. Mára felcserélődtek a szerepek: már nem én vigyázok rá – inkább ő rám. Sokat segít nekem. Őt kérem meg, ha a lakásban fel kell mászni a fenti tárolóba. A nyaralóban levágja a füvet, kitisztítja az ereszcsatornát. Most is járunk együtt nyaralni, még nem zárkózik el a társaságunktól, nem érzi „cikinek”, ki is élvezzük, ameddig lehet. Ilyenkor megy a beszélgetés, a társasozás, a bohóckodás. Régen többször hagytuk direkt nyerni a játékokban, ma már nincs erre szükség, mert ripityára ver bennünket. Csak ámulok remek logikai készségein, villámgyors megoldásain, azon, ahogy vág az esze.
Társasozás a nyaralóban
Iskolaidőben heti rendszerességgel találkozunk: ilyenkor egy éjszakát nálam tölt. Finomakat főzök neki, jókat társasozunk. Néha komoly beszélgetésekre is sor kerül, szívesen megbeszél velem egy-egy őt érdeklő témát. Igyekszem akkor is figyelmesen hallgatni, ha egy számomra abszolút ismeretlen előadóról, filmről vagy zeneszámról van szó. Azt gondolom, hogy ha ilyenkor lehurrognám, mondván, ehhez nem értek, engem ez nem érdekel, akkor esetleg bezárkózna és máskor nem szeretné megosztani velem a gondolatait.
Mostanában érdeklődni kezdett felmenői iránt is. Örömmel mutattam meg neki a virtuális családfát, amit az interneten, egy családfakészítő program segítségével vezetek. Meséltem neki rég elhalt rokonainkról, fényképeket nézegettünk.
Kép forrása: Pixabay
Gyakran felhív, ha gondja akad a tanulásban. A reál tantárgyakban nemigen tudok segíteni neki, de magyar irodalomban, nyelvtanban és esetleg földrajzban, történelemben igen. Nem én csinálom helyette a leckét, csak támpontokat, irányelveket adok neki, amiket fel tud használni egy vers- vagy drámaelemzésben, egy tétel kidolgozásában. A múlt tanév végén záróvizsgát, afféle kisérettségit kellett tenniük több tárgyból. Pár napra hozzám költözött, mert szeret úgy tanulni, hogy felmondja hangosan a tételt, kikéri a véleményemet. Meghallgatom, bátorítom, ha kell, finomítok a mondanivalóján. A nyár végén pedig középfokú nyelvvizsgára segítettem neki felkészülni. Ekkor is nálam lakott, intenzíven gyakoroltuk a nyelvet, írásbeli és szóbeli feladatokat oldattam meg vele.
Bohóckodunk
Összességében azt tanácsolhatnám a serdülőkorú unokákkal rendelkező nagymamáknak: legyünk nagyon türelmesek. Ne felejtsük el, hogy ők már egészen más világban élnek. Ne essünk kétségbe, vagy legalábbis ne adjunk hangot aggodalmunknak amiatt, hogy többször merülnek el a telefonjukban vagy a számítógépükben, mint egy könyvben, hogy esetleg extrém frizurát vagy ruhadarabot, testékszert viselnek. Próbáljunk arra gondolni, hogy mi is voltunk fiatalok és mi sem néztük jó szemmel az idősek sopánkodását. Ha nyitottak maradunk, ha nem állandóan azt hajtogatjuk nekik, hogy ez így nem jó, nem tetszik, ezt nem szabad, akkor reménykedhetünk benne, hogy továbbra is jó viszonyban maradunk és nem távolodnak el tőlünk túlságosan az unokáink.
Első kép forrása: saját felvétel
Miranda
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
