Aggódnak a nagyszülők
A virtuális játékszenvedély miatt elmarad az unokák életre nevelése
Mindig különös örömmel, jó érzéssel tölt el bennünket, nagyszülőket, ha az unokákkal lehetünk, akár csak, ha gondolunk rájuk, ha csöndben (magunkban) a jövőjüket elképzeljük.
Kicsi koruktól fogva tanítgatjuk őket: járni, beszélni, biciklizni, fára mászni, teregetni, fánkot sütni... Élettapasztalatunk alapján tudjuk, hogy amit megért, megismer és megtanul a kisgyermek, az egész életére hat. Biztonságot ad neki, hogy: "Én ezt tudom!" - még akkor is, ha évekig nem használja a megszerzett tudást
Amíg az unoka kicsi, boldogan 'segít', jön velünk a veteményesbe, szívesen locsolja a palántákat, gyűjti a lepotyogó diókat, mindent megfog, kérdez, ismerkedik. Boldogan gyúrja velünk a tésztát, büszkén mutatja a levesben főtt kis gombócot: 'Ezt én csináltam!!!'
Kép forrása: saját felvétel
Aztán... telnek az évek, és sajnos egyre ritkábban kapható a közös munkára.
Egy, a 60-as évei közepén járó nagypapa és 12 éves fiúunokája történetével szeretném illusztrálni a jelenséget.
A nagyszülők kertes házukba várják vasárnapi ebédre a városban élő lányukat és családját. A nagypapa már a hét közepén látta, hogy megérett a cseresznye, tehát a fa alá úgy állította be a létrát, hogy onnan majd az unoka könnyen tovább tudjon mászni a vastag ágakra és együtt szedhessék le a friss gyümölcsöt az ebédhez is, és az egész hétre valót is.
Délelőtt megérkeznek a gyerekek, fogy a friss pogácsa, közben az unoka sport sikereiről is büszkén beszámolnak. A nagypapa örömmel hívja a fiút cseresznyét szedni, de a gyerek inkább a telefonját nyomkodja.
– Most nincs kedvem – szól a tömör válasz.
Kép forrása: Pexels
A nagypapa már nem mosolyog, vár…, várakozik türelmesen. Próbálja megérteni, miért fontosabb a monoton, virtuális játék, mint a természetes környezetben, fizikai ügyességet is próbára tevő, hasznos tevékenység.
Újra hívja – a gyerek nem is válaszol. Szülei némán asszisztálnak a jelenethez. A nagypapa emlékezteti, hogy tavaly is milyen jót cseresznyéztek együtt, fenn a fán. Mostanra pedig biztosan még ügyesebb és erősebb lett…
A gyerek helyett az apja válaszol, ingerülten.
- Ugyan, Papa, hagyja békén azt a gyereket! Nem megy, ha nem akar. Van elég pénzünk, hogy megvegyük a boltban azt a rohadt cseresznyét.
Talán fölösleges is mondanom, hogy a nagypapának egy hétig szavát sem lehetett hallani.
Ez a konkrét eset még a Covid előtt történt, azóta a helyzet nem fordult jobbra. A gyerekek, serdülők szinte minden (szabad)idejét az on-line játékok töltik ki. Neves pszichológusok, szakemberek végeznek méréseket és elemzik a gyerekek-serdülők körében dúló virtuláis játékszenvedély okait és következményeit. Vannak viszonylag jól alakuló sorsok, amikor a gyerek érdeklődése megerősödik egy-egy szakterület iránt, már nem (csak) játszik a neten, hanem olvas és informálódik, tanul és tájékozódik, lekötik a leendő szakmájáról szerzett információk, fejlődik az idegennyelv tudása is.
Viszont általános jelenség, hogy sok gyerek kedvetlen, sápadt, fáradt, kialvatlan, olyan is akad, aki elhanyagolja az alapos tanulást, beéri "alig teljesítménnyel is", csak hogy még több időt tölthessen játékkal, mindenféle oldalak nézegetésével, pörgetésével. Passzívan, igazi elmélyültség nélkül. Nem bővül eléggé a tudása, nem erősödik a memóriája, szinte kimarad a jelen valódi eseményeiből! (Azt viszont el kell ismerni, hogy 'nyomkodás közben' mindkét hüvelykujja kifejezetten fejlett és ügyes lesz.)
Kép forrása: Pexels
A nagyszülők többsége aggódik. Mit lehet tenni, ha már a közös munkára való kérlelés, a belátásra való buzdítás, a jó és követhető otthoni példa hatástalan marad? Várunk és reménykedünk: hátha a "telefonnyomkodás divatja" is lejár, mint oly sok más, korábban divatos hóbort. Hátha a szülők is "felébrednek" és megértik, milyen rossz irányba tolódtak el az arányok gyermekük életében. Hátha észreveszik, hogy következetesebben kellene a valóságos életre is nevelni a gyerekeket.
Helyes-e, ha egy ennyire fontos, meghatározó életszakaszban a serdülő gyermek nem tanul meg dolgozni, ha ügyetlen marad, ha a legegyszerűbb otthoni munkákat sem képes önállóan elvégezni? Ha emiatt felnőtt korára kiszolgáltatott lesz? Ha a manuális készsége fejletlen, ügyetlen marad? Ha az egyszerű munka elvégzése nem válik rutinná, mert ha meg is próbálja, az egyszeri alkalmat nem követi rendszeres gyakorlás. Marad az ügyetlenkedés, a kifogások, a feladás: „nekem ez nem megy”. Közben pedig telnek a hetek-hónapok-évek…
Kép forrása: Pexels
Helyes-e, ha a virtuális világ annyira leköti a gyerek figyelmét, hogy emiatt a gyakorlati élet teendőit meg sem látja? Ha természetesnek veszi, hogy otthon kiszolgálják, mindent készen kap - miközben ő még a saját szobáját sem takarítja ki? Ha nem tud/nem képes egy vizes törölközőt kézzel kicsavarni, egy leszakadt gombot felvarrni, egy inget/blúzt kivasalni, egy kilazult csavart meghúzni, egy egyszerű ételt elkészíteni?
„Majd megtanulja később, ha a körülmények rákényszerítik.” – hallom gyakran. És valóban, a mai kamasz is előbb-utóbb rá fog jönni, milyen jó lett volna, ha megtanulja!
Kép forrása:Pexels
Előbb jobb lett volna...
Sikeres, a hivatásukat, szakmájukat magas színvonalon művelő emberektől hallottam, hogy hálásak a szüleiknek, amiért gyermekkorukban megtanították őket dolgozni. Felelősségre, pontosságra, kötelességtudatra, mások munkájának megbecsülésére nevelték őket. Már egészen fiatalon átélhették a jól elvégzett, eredményes munka örömét is. Úgy gondolom, ma is ez lenne a helyes. Csak a 'receptet' nem ismerem...
Fodor Anna
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
Látogass el közénk, blogunk
facebook csoportjába,
ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket.
Iratkozz fel blogunk
VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,
hogy értesülj legújabb videóinkról
S. Cecilia 2024.05.24. 23:34:31
- Azt hiszem, mindenki egyetért a véleményeddel, de a helyzeten nehéz változtatni. Azért vannak szülők, akik megteszik! Csak kényelmesebb ráhagyni a gyerekekre, csinálják azt, amit akarnak. Hát ezt a világot éljük! Csaba
- Mélységesen egyetértek a cikkel. Viszont a saját gyermekeinken tapasztaljuk, hogy a kütyük kiválthatók. Egyikük kapott egy drónt, egy hétig játszott vele, aztán megunta. Most vannak kis állataink, a gyerekek lelkesen etetik, gondozzák őket. A háziállattartás, a természetközeli élet segít a gyerekek érzelem világát gazdagítani. A játékidő korlátozása valóban a szülők felelőssége. Nálunk csak hétvégén lehet tabletezni, ha előtte olvastak. A tévét már évek óta kitettük a "családból", helyette van idő társasozni, biciklizni. Gyakran mondom a fiúknak, hogy könnyebb lenne nekünk, ha a kezükbe nyomnánk egy telefont, nyugalom lenne, de akkor nem tanulnának meg igazán látni, játszani, élni. Mostanában bunkert építenek, fára másznak. Ez az igazi boldogság! Talán már ők is kezdik érteni...Köszönöm az elgondolkodtató sorokat! Anna, (három fiú édesanyja)
Annaróza47 2024.05.29. 10:46:01
Milyen jó, hogy akadnak még ilyen tudatos szülők. Követendő a példád. Gratulálok!
Anna soraival és aggodalmával teljesen egyetértek. Én is egy sokat aggódott nagymama vagyok. Nagy unokám kinőtt már a kamaszkorból. Szerencsére nyitott felnőtt vált belőle, dolgozik, udvarol, de kirábban túl sok időt elvett tőle a netes játék.
Most hallottam, hogy Angliában 16 éves korig tiltani akarják a mobilok használatát az iskolàban, de ha otthon korlátozás nélkül tehetik, nem szűnik meg a függőségük.
S. Cecilia 2024.05.30. 14:05:55
Csak megerősíteni tudom a gondolataidat a mai gyerekekről. A barátnőim is hasonlóan gondolják. Néhányan közülük, akik foglalkoznak az unokáikkal, úgy látom, alkalmazkodnak, vagy inkább engedik, hogy az unokák könnyen megszerezzenek valamit, a táblagép előtt maradhatnak játszani, vagy haszontalan oldalakat követni... mit mondjak, nem mindig könnyű fenntartani a saját elveket. Szerintem még korunkban is mindig a példamutatás a legjobb. Ha aktívan és a körülöttünk lévő élet iránt érdeklődőnek mutatkozunk, az érdeklődést válthat ki a gyerekekben is, és főleg az unokáinkban!
Ennek ellenére továbbra is pozitív vagyok, mert ha körülnézünk, talán mégis találunk egy kisfiút, aki vidáman mászik fel a létrán cseresznyét szedni!
Silvia, Viterbo
Talán most jobb/hasznosabb tudni, hogyan kell eligazodni a weben, mint gombokat felvarrni, vagy tudni, hogyan készítsünk hevedert vagy íjat a vadászathoz. És ha az ingnek már nincs gombja, veszel egy új inget. Változnak az idők, és az emberi faj mindent megtesz annak érdekében, hogy megváltozzanak.
(Titus Livius római író idejében az egész Pó-völgy (ahol jelenleg Torino, Milánó, Verona és Velence található) egy hatalmas erdő volt, a silva magna.)
Jó, hogy Kinga unokád tudja a fánk elkészítését, de a számítógép használatát is. Nem látok olyan okot, ami kizárná egyiket vagy másikat, legfeljebb azt látom, ami kiegészíti egymást. És mindenesetre fánkot készen is lehet venni, vagy okostelefonon a gombok megnyomásával meg lehet rendelni.
Azzal sem értek egyet, hogy a tinédzser évek gyorsan eltelnek.
Mauro, Verona