A dédiség boldogsága új erőt ad
Hetvenkedő dédnagymamák öröme
A hetvenkedést nem pejoratív értelemben gondolom, hanem a dédike „státuszt” aránylag fiatalon, 70-es éveik elején megért barátnőimre és hasonló státuszban lévő más hölgyekre utalok vele.
Mi, volt gimnáziumi osztálytárs-barátnők életünk sok fázisát megosztottuk már egymással, kisebb-nagyobb örömökkel, gondokkal fűszerezve. Többségünk érettségi óta is ugyanabban a városban lakik, így könnyebben tartottuk a kapcsolatot, lelkesedhettünk egymás fiatalkori szerelmein, vagy egyesek szinte az iskolapadból való házasodásuk hírein.
Volt osztálytárs-barátnők Marikánál
Előbb-utóbb mindannyian „elkeltünk”, és büszkén mutogattuk csemetéinket. Elröpültek az évtizedek, és ma már unokáinkkal, sőt néhányan már dédunokáikkal büszkélkedhetnek. Egyelőre az érettségiről majdhogynem a házasságkötő terembe lépő osztálytársaink örülhetnek dédunokáknak. Korunk vívmánya, az internet áldásos kapcsolattartásának köszönhetően a „Barátnők” messenger-csoportunkban többen, akik még „csupán” nagymamák vagyunk, kapunk morzsákat a „dédiség” boldogságából. Mosolyogva fogadjuk a fotókat, videókat, és két dédi barátnőnk áradozását a legfiatalabb generáció ténykedéseiről, fejlődéséről. Egyikük fiú-dédunokája épphogy betöltötte az egy évet. A rajongó dédmama szinte a súlytalanság állapotában lebeg egy méterre a föld felett, amikor Pestről hazalátogatnak a fiatalok. Barátnőnk ilyenkor már előre süt-főz, a farsangi fánknak volt a legnagyobb sikere. Egy alkalommal meglepte a kisfiú a lakás ajtajában egyedül állva /a szülők elbújva várták a hatást/.
Marika férje az első dédunokával és unokájával
Másik barátnőnknek, Marikának immár 3 dédunokája van. Férje 3 évig imádhatta első dédunokáját, a cserfes kislányt. A második, a kisfiú egy hónapos volt, amikor a Tata elment. Sajnos már nem fogta fel az új családtag érkezését, mert betegsége miatt világa bezárult, és hosszú útra készült. Sokszor láthatjuk, hogy egy családból távozik egy élet, és születik egy új, mintegy vigaszként mosolyt csalva a bánatos arcokra.
Marika és férje a saját természtésű eperrel
Marika a mai napig aktív abban a munkában, amit egész életében végzett, sőt a nagyüzemi szamóca- és virágtermesztés mellett üzletasszonnyá vált. Régebben paprika-felvásárlással és feldolgozó üzemekbe szállításával is foglalkozott, de ezt manapság már nem győzi. Mégsem tud nemet mondani, ha néha ilyen felkérése is van. Kölcsönösen segítik egymást lányával, akivel ugyanazon udvarban, de két külön házban élnek.
Volt osztálytárs-barátnők Marika üvegházában
Példaértékű, hogy Marika mekkora vitalitással dolgozik még mindig. Kiterjedt vevőköre van és még mindig értékesít, szervez. Tavasszal mi is vevők vagyunk ízletes földieperjére, gyönyörű muskátlijaira. Nekünk Marika a tavasztündérünk, aki kocsijába pattanva száguldozik csodálatos terményeivel.
Feledhetetlenek azok a lucullusi lakomák, amelyekkel tavasszal fogad bennünket, földieper-éréskor. Fenomenális eprestortája elmaradhatatlan desszert a laktató ebéd után.
A lucullusi lakoma eprestortája
Sokszor süt-főz az egész családnak a nehéz kétkezi munka mellett, mely után egy fotelben megpihenve gyönyörködik a dédunokák csacsogásában. A pici féléves kislányt, mint valami játékbabát kezeli a két nagyobbik, vagy a dédmama ölébe igyekeznek, de az sem ritka, hogy egyikük a nyakába ül. Szerencsére csak egy utca választja el házát a fiatalokétól, így napi szinten találkozhatnak.
A ritkán előforduló fertőző betegség miatt a gyerekektől való távolságtartás jobban megviseli, mint az a kis köhögés, megfázás. Tréfásan mondja nekünk, hogy ilyenkor elvonási tünetei vannak.
Marika a három dédunokával
Mégis szerencsés a barátnőm, hiszen sokaknak többszáz, sőt többezer kilométerre élnek a szerettei. Ahány ház, annyi élethelyzet, de ajándéknak kell felfogni, hogy életünk, értékeink folytatódnak az utódainkban, akár több, akár kevesebb időt tölthetünk velük.
Megemlékezem édesanyámról, akinek haláláig 6 dédunoka szeretete szépítette az életét, köztük az én unokám is. Szívesen emlékszem a 4 generációs találkozásainkra. Dédnagyapák sajnos már nem lehettek jelen családunk életében, pedig milyen szívesen hallgatták volna igaz történeteiket unokáink.
Marika lánya, a nagymama, unokáival
Ebben a korban már nincsenek nagy álmaink, egyetlen vágyunk, hogy minél tovább élvezhessük szeretteink társaságát aránylag jó egészségben.
Annaróza
