Első munkahelyem egy kórház volt
Szép emlék maradt 60 év távlatából
Érettségi után az eredeti továbbtanulási tervem meghiúsult, és két hét pihenő után beálltam a pénzkeresők sorába.
Akkor még tetszett az a státusz, hiszen felnőttnek érezhettem magam. Varrónő édesanyám egyik kuncsaftja egy kórház felvételi irodájában dolgozott, és édesanyám kérésére keresett nekem olyan állást, amihez nem kellett szakképesítés. Így lettem orvosírnok a kórház belgyógyászatán. Kezdetben furcsa volt az iskolapadból komoly munkát végző felnőttek közé kerülni, de olyan kedves fogadtatásban volt részem, hogy pár nap múlva örömmel, magabiztosabban indultam reggel munkába. Az orvosok türelemmel magyarázták a feladataimat, amelyek a következők voltak: új betegek anamnézisének felvétele, a távozó betegek zárójelentésének megírása kézzel a kezelőorvos diktálása alapján, valamint az EKG gép használata. Előfordult, hogy lézerrel kezeltem valakit, persze védőszemüveggel.
A két osztályos doktornő nagyon kedves volt, egyikükkel idősebb koromban is találkoztam néha, pl. strandon, piacon, vagy egy érdekes kávéházi előadáson. Sajnos évek óta nem látom, tartok tőle, hogy már eltávozott.
Az egyetlen férfi orvos viszont elég mogorva volt. Ellenben a főorvos, aki Vittorio de Sica hasonmása volt, nagyon emberien, barátságosan viszonyult hozzám.
Az ápolónőkkel is sikerült jó kapcsolatot kialakítani, ugyanígy más osztályok orvosírnokaival, dolgozóival. Medikusok és medikák folyamatosan jöttek gyakorlatra, ők is beszélgettek velem. Tetszett ez a mozgalmas élet, ami fegyelmet követelt, mégis családias légkörben. Soha nem hallottam goromba, udvariatlan hangot sem beosztottakkal, sem betegekkel. Majdnem 60 év távlatából is ideálisnak látom az akkori egészségügyet, csak jó emlékeim vannak.
Emlékképeimben megjelenik első plátói szerelmem alakja, amint a közös folyosón lévő urológia termeiből jön, megy, vizitel. Munkába menet időnként felvett a Wartburgjába, amikor a villamoshoz igyekeztem. Ilyenkor a rövid úton beszélgettünk, és engem elvarázsolt kék szeme, csibészes mosolya. Természetesen rajongásom titkát magamban őriztem.
Családi nyaralás édesanyámmal
Két és fél év után egy ismerőstől kaptam egy jobban fizető munkaajánlatot, a Totó-Lottó Körzeti Irodában. Elfogadtam, mert a kórházban még mindig a kezdő 1000 forintot kaptam. Közben megszereztem a gyors- és gépírói képesítést.
A későbbiek folyamán ugyancsak ismerősök révén még kétszer változtattam, de azt éreztem, hogy az irodai munka nem elégít ki. Ezért levelezőn elvégeztem az Óvónőképzőt, és 30 évesen végetért az útkeresésem. A gyermekek közelsége, őszinte szeretete által úgy éreztem, hogy végre a helyemen vagyok.
Unokám, születésekor
Az évtizedek során első munkahelyem, a kórház, hol örömteli, hol fájdalmas szerepet játszott az életemben. Ott született kislányom, majd 9 év után ott vesztettem el férjemet. 14 év múlva újabb öröm kapcsolódott a kórházhoz, az unokám megszületése. Az élet hullámvasútja azonban soha nem áll meg, 4 év múlva ugyanott elvesztettük édesanyámat, a szerető dédmamát.
A kórház mégis az a hely marad számomra, ahol felnőtté váltam, és a veszteségeim ellenére megmaradt szép emléknek.
Képek forrása: Pexels, Pixabay
Annaróza
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
