Agyműködés idős korban
Mit is akartam mondani? … Áááá, eszembe jutott!
Toporgok a spájzajtóban: - Miért is jöttem? – és sehogy sem jut eszembe. Gyötröm az agyam, nézem a polcokat, dobozokat – és semmi. Bosszankodva visszamegyek a félbehagyott munkámhoz és akkor beugrik: a babérlevél! Hát persze…
Mindez jó 20 évvel ezelőtt történt, ez volt az első emlékezet kihagyásom. Ehhez nem voltam hozzászokva!!! Akkor. Mostanra viszont…
Az évek múlásával lassacskán megtanuljuk tudomásul venni és elfogadni, hogy már nem úgy működik a szervezetünk, mint ifjabb korunkban. Már nem vagyunk olyan fürgék, kevesebbet bírunk dolgozni, és hamar elfáradunk. Bármennyire is bosszantanak csökkent fizikai képességeink, kénytelenek vagyunk hozzászokni.
- Ha a testi képességeink gyatrábbak is, legalább az eszünk a helyén maradt – gondoljuk. Vagy ez sem biztos? Bevettem a reggeli gyógyszeremet? Hová tettem az olvasószemüvegemet? Mikor is van a határidő? Melyik napra szól a 6 hónappal korábban kapott időpont a szakorvosi vizsgálatra? Folyton keresek valamit: kulcsokat, iratokat, biztosítási kötvényt, számlákat, feljegyzéseket, a tisztítóba beadott kabátok nyugtáját, szerszámokat,… akármit.
Régen megmosolyogtam idős rokonaimat, akik kínosan pedáns rendben tartották a dolgaikat. Jaj volt annak, aki nem a pontosan kijelölt helyére tette vissza a kisollót, a harapófogót, a biciklipumpát! Ma már értem: csak így találták meg, amikor szükségük volt rá.
Évek óta figyelem magamat és kortársaimat: változik a gondolkodásunk, lassabban, megfontoltabban formálunk véleményt, körültekintőbben fogalmazunk. Már „nem kapjuk fel a vizet” olyan hirtelen, nem dühöngünk semmiségeken, az érzelmeink mintha kiegyensúlyozottabbak lennének. Az élettapasztalat megfontoltabbá, talán bölcsebbé is tett bennünket. Ennek biztos tudata részben kárpótol a feledékenység okozta bosszúságokért.
Praktikus gondolkodású emberként az is foglalkoztat: mit lehetne tenni azért, hogy az agyunk továbbra is jól működjön, vagy legalább lassúbb legyen a hanyatlás. Többféle cikket, írást, gondolatokat olvastam a neten. Ez, a konkrét ismeretszerzésen túl arra is jó, hogy lássuk: nem csak nekünk gyengül a memóriánk.
Jó szívvel ajánlom André Aleman Az idősödő agy – Hogyan változik az agyunk 50 felett? című könyvét (Corvina Kiadó, 2014). A szerző holland neuropszichológus professzor, évtizedeken át folytatott megfigyelések és vizsgálatok alapján dolgozta ki az elméletét és részletesen illusztrálja is az időskori agy fiziológiai változásait. Ír a rövid- és hosszú távú memória sajátosságairól, a vizuális és verbális memóriáról, a rugalmas gondolkodásról, a gondolkodási sebesség lassulásáról és még sok más, fontos témáról. Például arról, hogy az idősödő agyban lévő neuronok nem pusztulnak el – ahogyan ezt eddig tévesen hitték -, hanem a köztük lévő kapcsolat lassul vagy szűnik meg, ha nem használjuk az agyunkat.
Néhány gondolatát külön is idézem:
„Mindenki szeretne megöregedni, de senki sem szeret öreg lenni.”
„A memória hihetetlenül sok információ tárolására képes, és ezt a képességét időskorban sem veszíti el.”
„Ha valaki pozitív módon viszonyul saját öregedéséhez, az jótékony hatással van az általános egészségi állapotára is.”
„50-60 éves kor felett az emberek a döntések meghozatalakor mindkét agyféltekéjüket használják, így az összetettebb problémák megoldásakor jobb döntéseket hoznak.”
Mi lehet a tanulság? Próbáljuk meg a mindennapi gyakorlatban alkalmazni a szakember tanácsait.
Ne hagyjuk ellustulni az agyunkat. Maradjunk kíváncsiak, érdeklődők, tanuljunk meg új dolgokat, még akkor is, ha nem sikerül minden részletet pontosan megjegyezni. (Már Arisztotelész is leírta, hogy idősödve nehezebben jegyzünk meg új dolgokat. De megjegyezzük!)
Olvassunk napi rendszerességgel. Jót tesz, ha megoldunk logikai feladványokat, rejtvényeket is. Próbáljuk meg fejleszteni is a tudásunkat.
Memorizálni kell (és többször ellenőrizni, átismételni) fontos dolgokat: kódszámokat, címeket és telefonszámokat, dátumokat, verseket, stb., ez biztonságot ad.
Célszerű határidőnaplóba feljegyezni a tennivalókat, eseményeket. Írjunk bevásárló listát, mert ha netán otthon felejtenénk, akkor is jobban emlékszünk arra, mire van szükségünk.
Rövid távú memóriánk már gyakran meginog. A – biztosan elzártam a gázt/kikapcsoltam a vasalót/bezártam az ajtót? – típusú kételyek esetére nekem bevált, hogy amikor elzártam/kikapcsoltam/bezártam, utána ezt hangosan ki is mondom. Megerősít és megnyugtat.
Minden orvos, szakember javasolja a rendszeres, változatos, ám nem túl bőséges étkezést, a napi másfél liter folyadék bevitelét, a rendszeres fizikai aktivitást (szenior tornát, sportot, táncot, a fizikai munkát is).
„Csak kifáradásig!” – így szólt egy bölcs orvos tanácsa, és igaza is van. A pihenés is fontos a szellemi és fizikai jól-létünk megtartásához.
Tartsunk eleven kapcsolatot családtagjainkkal, barátainkkal, egykori kollégáinkkal, igyekezzünk vidám együttléttel és nem csak panaszkodással tölteni az időt.
Egyszerre csak egy dologra figyeljünk munka közben. (Na jó, legfeljebb kettőre.) Régen gond nélkül tudtunk párhuzamosan többféle munkát is elvégezni, mára azonban a megosztott figyelemből komoly bajok is adódhatnak. A figyelem-kihagyás, a feledékenység a ránk zúduló túl sok információ miatt is van.
Mit is akartam még írni?... A legfontosabbról nem esett szó: tanuljunk meg nevetni saját magunkon, a feledékenységünkön, a sutaságainkon, a redukált képességeinken. Örüljünk annak, hogy még működünk!
Képek forrása: Pexels
Fodor Anna
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
