A tízujjas vakírásom imponál az unokáimnak

Sose gondoltam volna, hogy az unokáimnak a gépelésem imponál majd a legjobban. Megbűvölve figyelik, ahogy a nagyi oda se nézve, nagyon gyorsan ír a számítógépen. Az összes ujja külön-külön mozog föl-le, jobbra-balra!

Amikor akkora voltam, mint most Sára unokám, ugyanígy figyeltem az anyukám rettenetesen gyors kopogását a mechanikus írógépen. Mesélte, hogy akik tanultak zongorázni, azokat gépírás-órán külön ültették, hamarabb tanultak meg tíz ujjal gépelni. Ő nem szerette a zongorázást, az első adandó alkalommal abba is hagyta, de a gépíráshoz jól jött, és talán ezért taníttattak engem is zongorázni hosszú évekig. Utáltam, abbahagytam, pár évvel később aztán én is könnyen tanultam meg a tízujjas vakírást.  

A mechanikus írógépen sokkal nehezebb volt dolgozni, mint a mai billentyűzeten, mert erővel, gyorsan és mélyen kellett leütni a betűket, hogy jól látsszon a papíron a szöveg. Körülményes volt a javítás, folyamatos koncentrációt igényelt, hogy ne üssek mellé. Ráadásul a régi otthoni írógépen a billentyűk fémkerete magasabb volt a billentyű síkjánál (ahogy itt a képen látható), kényelmetlen volt rajta a munka.

Ilyen írógépünk lehetett otthon

Mégis gépeltem rajta, sokat, a barátnőm férjének a fordításait, azután én is férjhez mentem, elköltöztünk, évek múlva vettünk – még mindig mechanikus  –  táskaírógépet. Nagy könnyebbség volt, amikor később a munkahelyen elektromos írógépeket kaptunk, de az egyetlen cirill betűs, mechanikus írógépet sose cserélték le.

Az elektromos írógép billentyűit, akárcsak a mai billentyűket, mindössze 3 mm-re kellett – könnyedén  – leütni. Sokan emlékszünk a jellegzetes, szürke-kék házas, hangosan zakatoló NDK Optima elektromos írógépekre, tömérdek volt belőlük, IBM gömbfejes elektromos írógép viszont csak néhány kiválasztottnak jutott.

A 80-as évek közepén hallottunk először a képernyőhöz csatlakoztatható számítógépről. 10 éves gyerekünk elvégzett egy Basic programozás tanfolyamot, bámultuk, milyen bravúrosan kezelte a ZX Spectrum billentyűit. Nemsokára egyszerű, csak szövegszerkesztésre alkalmas „számítógépek” kerültek a munkahelyre, külön szobába, és jutalmat kapott az a gépírónő, aki megtanulta a billentyűparancsokat. (A diplomások nem kaptak jutalmat, sőt rossz szemmel nézték azt, aki nem a gépírónővel másoltatta le, hanem képes volt saját maga előállítani egy iratot.)

 Ilyen volt első számítógépünk, a ZX Spectrum

Majdnem 40 év telt el azóta. Ma az internet világában teljesen természetes a számítógép használata. Átlagos kétszemélyes háztartásunkban két működő (és több félretett, régi) laptop, egy tablet, két működő (és több félretett, régi) mobiltelefon található. Egyszerű a kezelésük, két ujjal is megy, mégis megmaradt a tízujjas, egyenletes, oda se néző gépelés előnye. Zoom versenyt nyertem például, mert elsőnek küldtem el a válaszokat a föltett kérdésekre, és sok online játéknál is kritikusan fontos a gyorsaság.

Nemrég pedig arra kért a gyerekem, hogy gépeljek be egy román nyelvű szöveget (a speciális ékezeteket szerencsére nem kérte). Nem tudok románul, de relaxáltam. Nem akartam mindenáron érteni, csak hagytam átfolyni az ujjaimon a látott szöveget, és igen, ezt is sikerült egykettőre megcsinálni.

A képek forrása: Wikimedia Commons. A nyitókép: Holland országos gépírásverseny, Amsterdam, 1976

Lujza

Szerzői jogvédelem

Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!