Fügelekvár, ahogy Papá Stefano készíti
Egyszerűen, tartósítószer nélkül
Amikor beköltöztünk jelenlegi lakásunkba majd 25 éve, meglepődve vettük észre a szomszédban lévő terebélyes fügefát. Aztán nyáron már élvezhettük is a gyümölcseit, mert a fa jó kétharmada átnyúlik a mi területünkre. Általában bőségesen terem, júniustól októberig mindig találunk rajta érett, édes fügéket.
Hosszú évekig csak eszegettük, majd beugrott, ki kellene próbálni a fügelekvárt. Irány az internet! Miután vagy 25-30 receptet elolvastam, úgy döntöttem, én a saját fejem után megyek, és a magam lekvárját készítem el. Az elsőt kísérletnek szántam. A kísérlet jól sikerült, nagyon finom, sűrű lekvár lett, minden tartósítószer nélkül.
A világ legegyszerűbb lekvárja. Két összetevő kell hozzá: füge és cukor. A mennyiségek aránya is egyszerű: a cukor súlya pontosan fele a főzésre előkészített füge súlyának.
Hogyan készül?
A fügéket – olyat érdemes leszedni, amelyik már megpuhult, de még nem löttyedt – vízben alaposan megmossuk. Egy tálcára rakva lecsepegtetjük. A konyhai mérlegre teszünk egy tálat, a súlyt lenullázzuk. Ezután éles késsel a fügék keskeny végét levágjuk annyira, hogy a magos, barnás rész előtűnjön. Majd vékonyan levágjuk a másik végét, mintha hámoznánk.
Az így előkészített gyümölcsöt 6 kockára vágjuk ha nagyobb, ha kisebb, akkor 4 kockára. Mehet a mérlegen lévő tálba. Amikor az utolsóval is végeztünk, már olvashatjuk is le a kijelzőn a végleges mennyiséget. Ha lehet, tapadásmentes, nem túl magas lábasba öntsük. Lemérjük a fele súlyú cukrot, és hozzáöntjük a fügékhez. Alaposan összekeverjük, majd egy órányit állni hagyjuk.
Lángelosztón, erős, de nem maximális gázállással kezdjük főzni. Időnként megkeverjük. A főzési idő a forrástól számított fél óra.
Közben sterilizáljuk a befőttes üvegeket a fedelükkel együtt: mosás után egy nagy lábosnyi vízbe tesszük úgy, hogy teljesen ellepje és kiforrázzuk az üvegeket.
Fél óra főzés után levesszük a tűzhelyről a lábost a cukros, főtt fügékkel. Ne ijedjünk meg, ha nagyon hígnak találjuk. Be fog sűrűsödni. Ahogy levettük a tűzhelyről, egy botmixerrel teljesen simára aprítjuk, figyeljünk arra, hogy darálatlan héj ne maradjon. Ha ezután megkeverjük, máris látszik, hogy sűrű lekvárszerű a massza.
A lábost visszatesszük a lángelosztóra, és még tíz percig forraljuk. Itt már folyamatosan kell kavarni, és figyelni, mert pöfögésre hajlamos, és a forrón kicsapó massza bizony égethet.
Amikor letelt a tíz perc, a lekvárunk készen van. A lábost egy vágódeszkára helyezzük, és a forró vízből csipesszel kiszedett és lecsurgatott üvegbe merjük a lekvárt a leforrázott merőkanállal.
Az üveget ne töltsük a pereméig, kisujjnyi rést hagyjunk. Kivesszük a fedelét, és fogóruhával fogva az üvegre csavarjuk, majd fedéllel lefelé fordítva letesszük az üveget 10 percre, majd visszafordítjuk.
Egy kosarat kibélelünk, és egy takaróra állítva az üvegeket, alaposan betakarjuk, és hagyjuk a dunsztban kihűlni. Nálunk a konyhai kamraszekrényben szobahőmérsékleten, egy évig elálltak.
Remélem ez az egyszerű recept elnyerte tetszésüket, és kipróbálják. Higgyék el, nem fognak csalódni!
A képek saját felvételek
Papá Stefano
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
