A múltból a jelenbe Nagyváradon
Nem könnyű, mégis gyönyörű időszaka volt középiskolás diákéveimnek Nagyváradon, Romániában, az ötvenes években. Kitárult előttem a világ bűvöletekkel teli felfedezések nyomán.
Számomra, egy kis faluból városba kerülő leánykának minden újnak, csodálatosnak,…
A lakóhelyi egyesületben leltünk barátokra
Ifjú házasokként, két pici gyerekkel kerültünk a vidéki nagyváros újonnan épült lakótelepi lakásába. A fészekrakók lelkesedésével kezdtünk neki a tágas, vadi új lakás berendezéséhez. A szomszédok közt sok gyeses kismama volt, így pillanatok alatt…
Szintet lépett a kapcsolatunk az unokámmal
Három fiúunokám van, de csak egy él közülük Magyarországon. A másik kettővel – a nagy távolság miatt – mindössze évente egyszer vagy kétszer tudtam találkozni, igaz, akkor egy-egy hónapot is együtt töltöttünk. Mára igen megritkultak a találkozásaink, a…
Szerettem iskolába járni
Hihetetlenül gyorsan elszállt a nyár, még számomra, a 80 felé ballagó nyugdíjas számára is. Mit szóljanak akkor a diákok? Általában nem szoktak túl boldogok lenni amiatt, hogy beköszöntött a szeptember és újra elkezdődik a napi…
Zsófi nagymama második általánosba járó unokáját várja iskolája előtt, több szülő és nagyszülő társaságában. A kitóduló gyerekek olyan robajjal vonulnak ki, mint a lávafolyam egy kitörő vulkán kráteréből.
Aztán egyenként megtalálják a rájuk várakozó hozzátartozót, a zaj csendesül, majd a távozással…
Szolidaritás: segítettünk egymásnak felzárkózni
Szólni kell a szolidaritásról is, ez meghatározó érzés volt mindannyiunkban. Segíteni egymásnak! – így volt természetes. A felsőbb évesek nem kitolni akartak velünk, hanem – bár éreztették velünk, hogy ők már ’nagyok’ - segítettek eligazodni a…
Középiskolás korunkban, kollégistaként, milyen szívdobogva vártuk a levélosztást, ki kapott aznap levelet! Milyen öröm volt, mikor kézbe vehettük az ismerős kézírással megcímzett borítékot! Izgalmas volt végigolvasni a kedves személy gondolatait, üzenetét, s ugyanilyen izgalommal ültünk neki a…
A minap szemembe ötlött egy cikk, ami a gyermekkori amnéziáról szól: miért nem emlékezünk vissza azokra a dolgokra, amik 3-4 éves korunk előtt történtek velünk. Több tudományos magyarázat is van, amiket nem szeretnék itt taglalni, viszont ihletet kaptam arra, hogy megosszam veletek a saját…
Egy kamasz lány próbatételei
Az idei tanévben a világjárvány miatt tanár és diák egyformán szokatlan megoldásokkal kénytelen szembenézni. A változások nehezítik a nevelő és diák közötti ismeretek átadását, valamint azok feldolgozását.
Most egy kamasz, 14-15 éves nyolcadikos kislány életébe…
Mára az ismerkedési lehetőségek megváltoztak: részben új ’terepek’ nyíltak az internetnek köszönhetően, viszont megritkultak azok a hagyományosnak számító módok, ahol a fiatalok együtt lehetnek, ismerkedhetnek, biztonságos körülmények között szórakozhatnak. Csoportosan – és nem csak párosan.
Úgy…
Az igazi barátságok a gyerek- és ifjúkoriak, amelyeket a sok kedves emlék tart még mindig össze.
Nagymamai büszkeséggel nézegettem uniformisba öltözött, jólfésült unokám bizakodó, várakozásteljes mosolyát az édesanyja (a lányom) által megosztott fotókon. Angliában szeptember 7-én kezdődik az…
Már az új tanév közeleg, s én mégis az elmúlt tanév végére gondolok. Olyan élményt szeretnék megosztani, amire nem csak én, hanem minden gyerek is emlékezni fog, talán örökre.
Kisebbik unokám negyedikes volt és elsőtől negyedikig ugyanaz a két okos, lelkes és elhivatott tanítónő…