Régen gyöngybetűkkel írtunk, ma kütyün, két ujjal
Gondolatok a kézírásról
Középiskolás korunkban, kollégistaként, milyen szívdobogva vártuk a levélosztást, ki kapott aznap levelet! Milyen öröm volt, mikor kézbe vehettük az ismerős kézírással megcímzett borítékot! Izgalmas volt végigolvasni a kedves személy gondolatait, üzenetét, s ugyanilyen izgalommal ültünk neki a válasz megírásának. Sokszor még piszkozatot is írtunk, hogy a levél tartalmilag-formailag szép, átgondolt, egyben esztétikus is legyen. Minden tizenéves igyekezett az egyéni kézírás kialakítására is, hiszen – mint a felnőttek hangoztatták - az íráskép egyben a személyiség jellemzőit is mutatja.
Forrás: Fortepan
Kisiskolás korunkban nekünk sem ment könnyen az írás tanulása. Mi 52-en jártunk az első osztályba, a tanító néni mégis talált módot arra, hogy egyénileg is foglalkozzon velünk, ha nehezen ment valami. Ceruzával írtunk eleinte, sokat gyakoroltunk, csak később tértünk rá a tintával, mártogatós tollal való írásra. A vonalas füzet lapjaira néha pacák is csöppentek a nagy igyekezet nyomán, az itatóspapír sem hiányozhatott a füzetből. A mutató- és hüvelyujjunk folyton tintás volt, mégis szerettünk írni. Év végére betelt a füzetünk, a tanítóink értékelték a haladást, megdicsértek, ha rászolgáltunk. Jólesik visszagondolni azokra az időkre!
Olvasókönyv az ötvenes évekből
Ma már munkafüzetbe írnak a gyerekek, a golyóstoll – elvben – könnyebbé teszi a toll tartását, nem kell a tintásüvegbe mártogatni, minden simábban mehetne…, mégis gyakran csúnya, hanyag a gyerekek írása. A felnőttek szinte sohasem írnak kézzel, ha mégis kézzel írnak egy-egy számla, vagy egyszerű űrlap kitöltésekor, alig lehet kisilabizálni, amit írtak. Megfigyeltem azt is, hogy a fiatalok (sokszor a középkorúak is) el sem tudják olvasni a kézzel írott üzenetet, levelet, régi, családi iratokat. Biztos, hogy ennek így kell lennie?
Forrás:Pixabay
Aki szeret írni, az olvasni is szeret! Régi igazság ez. Sajnos az olvasásnak sincs nagy divatja manapság. Gyerekek-felnőttek hozzászoktak a rövid, gyors hírek elolvasásához, kevés türelmük/idejük/kitartásuk van egy-egy hosszabb szöveg vagy könyv végigolvasásához, megértéséhez.
Forrás: Pxhere
Olaszországi barátaim, egy nyugdíjas pedagógus házaspár, arról panaszkodnak, hogy unokáik kézírása szinte olvashatatlan. Az olasz elemi iskolában, az írásórákon a tanítók nem javítják a gyerekek kéztartását, hanem hagyják, hogy a kisgyermek magától jöjjön rá, milyen módon fogja a ceruzát/tollat. 8 éves unokájuk pl. görcsös tartásban, marokra szorítja, a tanítónő pedig nem igazítja a kezét, nem segíti, hanem – osztálytermi gyakorlás helyett – otthoni gyakorlást, másolást ad fel házi feladatként. Azt sem tartja fontosnak, hogy megdicsérje a szép, áttekinthető írásra törekvő gyermeket, sem azt, hogy buzdítsa, ösztönözze a másikat arra, hogy olvashatóan írjon. A végeredmény lehangoló: a felső tagozatosok, a fiatal felnőttek mintha nem is tanultak volna folyóírást, mindent csak nyomtatott nagybetűvel írnak le. És az is alig olvasható.
Forrás: Flickr
De van ennél még rosszabb is! Finnországban már 5 évvel ezelőtt kiiktatták az iskolai tantervekből a folyóírás tanítását, viszont kötelezővé tették a tíz ujjas gépelés megtanítását, mondván: ez praktikusabb, gyorsabb, fontosabb. Hasonló a helyzet az USA, Kanada és Ausztrália alapfokú iskoláiban is. Persze az egyes iskolák dönthetnek másként is, és mindenütt vannak elhivatott tanítók, akik szorgalmazzák a folyóírás tanítását. A gyakorlat azonban az, hogy – mint minden egyéb téren – a gyerekek a kényelmesebb, a kevesebb erőfeszítést kívánó megoldást választják. Pedig szakemberek, neurológusok, pedagógusok bebizonyították már, hogy a kézírás kialakítása és folyamatos használata pozitívan hat az agyi funkciók fejlődésére, a szöveg elolvasása-megértése-leírása alakítja a gyerekek koordinációs készségét, erősíti a memóriát. Mégis…
Forrás: Pxfuel
Vajon mi a helyzet ma az írástanítás terén Magyarországon? Megkérdeztem egykori tanítványomat, akiből kiváló tanítónő lett.
- Nehéz megtanítani a gyerekeket írni?
-Nem könnyű! Magyarországon az írás terén jobb a helyzet, mint Olaszországban. Egyrészt már az óvodai foglalkozásokon sokféle, a kis kezeket ügyesítő, játékos gyakorlatot végeznek a gyerekek, így a ceruza tartása fokról fokra alakul. Az iskolában is a fokozatosság elve érvényesül, sokféle jó módszer létezik az írás tanítására. A gömbölyítés, a hurok-vonal alakítása, a „fecske-vonal”, az átkötések legalább egy évnyi folyamatos gyakorlást igényelnek. Később is odafigyelnek a magyar tanítók a gyerekek írásképére, ami több éves gyakorlást követően alakul ki.
Forrás: Max Pixel
-Hogyan segíthet a szülő/ nagyszülő?
-Az otthoni gyakorlást úgy kell(ene) intézni, hogy a kisgyermek örömét lelje az írásban! Játékosan, élményszerűen próbáljuk megoldani ezt a fontos tanulást. Alapszabály: „Írottról írottra másolunk!”, így sokkal könnyebb. A szülő/nagyszülő előbb kézzel, folyóírással írja le a kiválasztott mondatot, szöveget és arról másoljon a kisgyermek a gyakorló füzetébe. Ha közös a ’játék’, közös az öröm is, ha jól sikerül! Célravezető az is, ha néhány, nyomtatott szöveget tartalmazó lapot annak írott betűs formájához kell a gyereknek párosítani: előbb végigolvassa a nyomtatott szövegeket, majd a folyóírással készülteket, összepárosítja az azonos tartalmúakat és csak ezután fog a másoláshoz. Jó az is, ha az írásfüzet borítója szép, a kedvenc mesefigura is rajta van, így a gyerek örömmel veszi kézbe. Fontos a jól fogó, szép íróeszköz is. Jó, ha a gyakorló füzetbe külső és belső margót is húzunk, így is jelölve az írott szöveg határait.
Forrás: Pixabay
Ha egy-egy fiókot, régi iratokkal teli dobozt kinyitunk, biztosan akad benne olyan, gyöngybetűkkel írt levél, képeslap, kedves, személyes üzenet, amit közösen is olvasgathatunk unokáinkkal.
Első kép forrása: pxhere
Fodor Anna
Ha tetszett a bejegyzésünk, örülünk, ha írásainkat lájkolod és megosztod, vagy továbbküldöd e-mailben.
Látogass el közénk, blogunk
facebook csoportjába,
ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket.
Iratkozz fel blogunk
VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,
hogy értesülj legújabb videóinkról!
midnight coder 2021.09.03. 10:51:51
gigabursch 2021.09.03. 21:54:32
S. Cecilia 2021.09.04. 21:31:52
Mára lustábbak lettünk, talán kényelmesebbek és felületesebbek is, sietve élünk és futunk-szaladunk. Hová is?
Fodor Anna
Annaróza47 2021.09.05. 11:04:12
Köszönöm, hogy ilyen szakértően kifejtetted véleményed a kézírás létjogosultsága védelmében. Teljesen egyetértek Veled, de nem tudtam volna ilyen pregnánsan kifejezni, hogy milyen fontos a kézírás, és miért sokkal több a betük egyszerű összefűzésénél. A gyerekek komplex fejlesztésének is eszköze. Óvónőként sok íráselőkészítő technikát alkalmaztam, úgy a finom ujjizületek fejlesztése, mint a görcsösség megszüntetése, kreativitásuk fejlesztése érdekében. Közben a gondolkodásuk, közösségi magatartásuk, iskola előtti figyelmük, fegyelmük is alakult. Remélem, hogy az óvodai előkészítés továbbra sem lesz hiábavaló.
Arról se feledkezzünk meg, hogy kézírásunk a lélek tükre, és mint ilyennek, mennyire fontos szerepe van a pszichoanalízis terén a grafológiában.
S. Cecilia 2021.09.05. 15:05:20
Az idő ígyis-úgyis eltelik, az írástanulásnak legalább van látszata, eredménye. A színes, harsogó, bugyuta (vagy éppen agresszív) tartalmú filmecskéknek, spotoknak, egyéb, a "szem rágógumija" típusú műsoroknak (amelyeket sokszor órákig néznek, teljes passzivitásban) szinte semmi. Az írástanulás fáradsággal jár - de mekkora öröm is, amikor már tudjuk!
Fodor Anna
gigabursch 2021.09.05. 15:23:23
Köszönöm a választ.
A fentebb megírt válasza igazolja, hogy kézírás nélkül, kütyü felhasználásával is lehet egész, a kérdésre is igaz és az ember belső lényéből fakadó és azt hordozó választ adni.
Egyébiránt azoknak, akiknek a szép kézírás gátolt (pl: jómagam), nagyon nagy segítség, hogy a gondolataim tisztán és egzaktul kifejthetők és nem kell külön "rejtjelező" hozzá. S akkor még nem is beszéltem a kézírásom olvashatóságát messze alulmúlóan teljesítő orvostársadalomról...
S. Cecilia 2021.09.05. 19:26:15