VÉGRE, A MACSKÁK!
Több évtizedes vágyam teljesült: sikerült élőben megnézni a Macskák című musicalt a Madách színházban. Már szinte feladtam a reményt, hogy valaha is jegyet kapjak az előadásra, de az ötlet, hogy unokámmal nézzük meg együtt, új lendületet adott a jegyvadászatnak. És láss csodát, sikerült. Lillának élete első nagyszínházi élménye, nekem feledhetetlen délután volt az előadás.
Persze kicsit izgultam, hogy az ötéves Lilla végig bírja-e nézni a majdnem háromórás zenés-táncos darabot, melyben egy szó szöveg sincs,- és hogy jól fog-e látni a 14. sorból. Aggodalmaim feleslegesnek bizonyultak. Attól kezdve, hogy a színpadon gomolygó füstből kibontakoztak a macskák és felcsendült a zene, mindketten ámulattal és élvezettel követtük végig az olykor kibogozhatatlan történéseket. A zene és a dalok dinamikája, a fergeteges táncok, a gyönyörű ruhák, a macskásnál macskásabb sminkek, a sok színpadi effekt, a gyorsan változó jelenetek lekötötték Lillát, még akkor is ha már éppen lankadni látszott a figyelme. Időnként némi konzultációt tartottunk arról, hogy ki –kicsoda, mikor jön már a gonosz macska és, hogy igazi-e a varázsló.
 |
| Hirtling István a jobb szélen |
A körülöttünk ülő Régiségek megértően mosolyogtak ránk ilyenkor, jóllehet a mögöttünk ülő kiskamasz lányok vihogásait mi is jól toleráltunk. A szünetben az első sorból felnéztünk a színpadra – szerencsére nem húzták el a függönyt - és lekukucskáltunk a zenekari árokba. Kitartó vastapsunkra a végén megismételtek egy számot, sőt néhány macska incselkedve lejött a nézőtérre és az egyik kedvencünket, az Elvis Trént alakító Szente Vajkot sikerült megsimogatni. Lilla másik kedvence, a hófehér macska sajnos nem mutatkozott a nézők között. A szomorú macskát, ahogy Lilla nevezte Grisabellát, Malek Andrea alakította, Tus/Gastrofar George szerepében ezúttal Hirtling István lépett fel (a főbb szerepeket több szereposztásban játsszák).
Malek Andrea
Némi rákészülés azért megelőzte a színházlátogatásunkat. Megnéztünk néhány rövid videofelvételt, elolvastunk egy összefoglalót a darab tartalmáról, mely T.S. Eliot angol költő versein alapul (melyeket Romhányi József fordított magyarra), s melyhez Andrew Lloyd Webber szerezte a zenét. Mindez persze korántsem volt elég ahhoz, hogy megértsük a darabban feltárulkozó sokféle macskasorsot – bár az az érzésem, Lilla jobban ráérzett egy-két macskakarakterre, mint én.
Este otthon, az élmények hatására Lilla a konyha közepén bemutatta szépen fejlődő jazz-balett tudományát (spicc-pipa), majd fürdés közben megpróbáltuk eldúdolni a darab legismertebb dalát, az Éjfélt – s bár én nem a hangomról vagyok híres, de Lillából akár még énekes is lehet.
Élményekkel eltelve bújtunk ágyba. Nem akármilyen musicalt láttunk: a Macskák a folyamatosan legtöbbször játszott darab Magyarországon, és a Broadway-en is az volt húsz évig - egészen 2006 januárjáig -, amikor az ugyancsak Webber musical, az Operaház Fantomja megelőzte.
Cecilia
Anonymous 2011.10.11. 15:27:43