forrás: elf_present_blog

Ez a mai itt-alvás nem volt előre megtervezve, de így is jól sikerült. Lilla, a hatéves, tegnap este, mikor eljönni készültünk tőlük, gyorsan összerámolta  alvópárnáját és az állatseregletet, hogy nálunk alszik, amikor Panni, a két és féléves, könyörgésbe kezdett, hogy ő is jönni szeretne.  Lehet ennek ellenállni? Hát persze, hogy nem. Így Anya gyorsan Panninak is összecsomagolt, átraktuk a gyereküléseket a mi kocsinkba és indultunk hozzánk. 

Az esti fürdést (Anya engedélyével) ezúttal kihagytuk, és az elmaradhatatlan mesét a Mamiék, azaz a mi ágyunkban fekve meséltem el. Két mesét mesélek mostanában, egyet Petiről Panninak, és egyet a Manócskáról, Lillának. A meséket én találom ki. A Peti mese egy kisfiúról szól, akivel mindig történik valami rosszasság. Mesélés közben Pannikám minden  mondatnál visszakérdez, pl.:  Peti elvette a barátja játékát?  - cuki, mert így tudom, hogy követi-e a mesémet, vagy már el is aludt közben.  A Manócskáról szóló mese hosszabb és kalandosabb, Lilla a lelkemre köti minden alkalommal: Mami, de legyen benne három félelmetes. Így aztán, sárkányok, boszorkányok színezik a kalandokat, amiken Manócska keresztül megy.

A reggel nálunk mindig azzal indul, hogy Lilla megnézi, hogy mit pottyantott a Manócska. Jól körbe kell nézni a szobában, mert a kis csomag:  egy szem csoki, egy keksz, vagy egy túró rudi, el van rejtve valahová. Na, hogy értsétek elmondom, részletesebben. Manócska, (aki láthatatlan, és akiről a mese szól)  minden este ellátogat hozzánk, ha itt vannak az unokák. Már a fürdésnél jelen van, aztán meghallgatja a mesét, és ha szépen, gyorsan elalszanak, akkor lepottyant egy kis meglepetés ajándékot, amit a gyerekek másnap reggel megtalálnak. Ha nincs szép, gyors lefekvés, másnap nincs csomagocska. De  megnyugtatlak benneteket, hogy ez szinte sosem fordul elő, mert  ez a pottyantás, olyan bűvös erővel bír, hogy ennek reményében igazán szépen megy a lefekvés és az ezt megelőző előkészületek. (Na egy kis időhúzás azért megengedett, ezt még Manócska tolerálja).

Pannikám  még csak most ért abba a korba, hogy megértse a Manócska dolgot, Lilla magyarázta el neki pár hete, hogyan működik az egész. Panni tágra nyílt szemmel  hallgatta és próbált Lilla unszolására szépen, gyorsan lefeküdni, de aztán egy ponton mintha megijedt volna ettől a titokzatos Manócskától és  hüppögve közölte, hogy hozzá inkább ne jöjjön. Reggel ébredés után Lilla azért kézenfogta Pannit, és együtt keresték a meglepetést,  úgy rendezte, hogy kishúga találja meg az első csokit. Panni boldogan nyúlt utána, mikor meglátta kikandikálni egy díszpárna alól. Lilla cinkosan kacsintott rám. Ez a Manócska mese és a pottyantás már a második nemzedéknél tesz csodát. Anya  gyerekkorában már szép karriert futott be a reggeli meglepetésekkel.

Délután  Apa jött a csimotákért. Panni boldogan újságolta, hogy este járt nálunk a Manócska.

Cecilia