2012. nov 20.

Gyerekkorom édenkertje

írta: Régiségek blog
Gyerekkorom édenkertje

odt.co_.nz_-600x370.jpg forrás: odt.co.nz

Már régen megnőttem, unokám szerint kicsit öreg is vagyok, de ez a gyerekkori emlék minden  ősszel  előjön, mikor a vadgesztenyék hullatni kezdik fényes termésüket.

Nagymamámmal éltem Esztergomban 6 éves koromig. Imádója volt városának, verseket írt a Bazilikáról, a  Kis- és Nagy Dunáról,  a város házairól, a csillagosra faragott kapukról, a Bottyán házról….szóval mindarról ahol éltünk. De legkedvesebb helye a platánsoros Duna parttal szemközt  elterülő sziget (talán Prímás sziget?) volt. Már nem emlékszem a nevére.

De maga a sziget úgy él az emlékezetemben, mint az Édenkert. Pedig nem több, mint a két Duna ág által határolt jókora földdarab. De mi minden van (volt) rajta. Először is a hajóállomás, ahonnan régen hajnalonta indult a kofahajó és vitte a kosaras asszonyokat a pesti piacokra, pesti kuncsaftokhoz. Manapság meg mi röpülünk oda, ha akarunk szárnyashajón. Aztán ott volt a szigeten a könyvtár, Lili nénivel, aki a könyvek mellett életre szóló útravalóval is ellátott. És ott volt a Zokogó Majom, a legjobb kocsma, a legjobb pogácsáival. A Halászcsárda a kanyarulatban. Gyerekkori kultuszhelyeim közül már csak a hajóállomás áll a szigeten.  A könyvtárat áthelyezték, a Zokogót lebontották, a Halászcsárda leégett.

És ott voltak a vadgesztenyefák is. Hatalmasak, életerősek, csodálnivalók.

 Nagymama ősz derekán elővette kis kocsiját, beletett még szatyrokat, zsákokat, összeszedte unoka-seregét és indulás a szigetre. Igaz, az unokasereg még nagyon kicsi volt, három „munkást” számlált, de nagyon elszánt, nagyon szorgos kis sereg volt.

 Ha visszagondolok a sok hajlongásra, pakolásra, cipelésre, nevetésre és örömre, ami akkor és ott megesett, csak irigyelni tudom gyerekkori magunkat. Hisz mostanában még az is nehezünkre esik, hogy lehajoljunk, hogy a szemetet a lapátra söpörjük. De akkor hajtott a lelkesedés, szépek voltak a gesztenyék, és még pénzt is kaptunk érte.

Nagymama meg csak húzta a kis kordét Úgy sejtem, háborús időkben talán Kurázsi mama lett volna. De akkoriban, Esztergomban ősz derekán mindig béke volt. Víz, rozsdaszínű lombok, hulló gesztenyék. Sziget.

 Lea

primas_del-hid-600x440.jpg A Primás sziget
dunaiszigetek.blogspot.com

Szólj hozzá

emlék gesztenye gyermekkor nagyszülők Lea SZÉPIRODALOM