Kikapcsolódni, feltöltődni, átszellemülni egy világtól távoli helyen –erre vágytak barátnőmék, amikor évekkel ezelőtt megvásároltak  egy omladozó parasztházat a Bakonyban, melyet szépen rendbehoztak. Azóta Lea minden nyáron idemenekül a nagyváros forgatagából, melegéből és zajából. Férje nemrég elhunyt, így a család és a barátok adják kézről kézre a kilincset, hogy hosszabb-rövidebb időt töltsenek el vele,  engedve  személyisége és a hely varázsának.  Mi párommal  három napig élveztük vendégszeretetét.

A százéves parasztház egy kis tó mögött, fák és bokrok között bújik meg, távol a kis falu kevéske zajától. Az  éteri nyugalomban reggel kakasszóra ébredtünk, majd a szomszéd csacsija csatlakozott a tollas ébresztőjéhez. A tyúkok kotkodácsolása már ébren talált, amikor átjöttek a szomszédból egy kis kapirgálásra, fű csipegetésre, amelyért cserébe a bokrok között  tojásokat hagytak. A kecskék legelés közben csak messziről nézegettek be a portára. A későn elköltött reggeli után kiültünk az orgonabokrok alkotta lugasba, és szemünket legeltettük a korallszínű tűzliliomon, a sárga kúpvirágokon, a narancssárga trombitafolyondár virágain és a száguldó felhőkön. A kertben elfogyasztott ebéd utáni csendespihenőt újabb beszélgetés, olvasgatás követte.

Nemcsak az idő lassult le, a dolgok rendje is fellazult. A Leából áradó derű és bölcsesség kivetült a házra, a kertre. Abban a házban nem kell kínosan ügyelni a rendre, nem volt sem házirend, sem időrend. Az ember bátran elrugaszkodhatott a dolgos hétköznapok menetrendjétől.   Nem hiányzott sem a televízió, sem az internet. A hűvösödő estében pokrócba burkolva hallgattuk a békák kuruttyolását és néztük a fecskék körözését az alkonyi égen.  Leát bensőséges viszony és kedves emlékek fűznek minden fához, bokorhoz, virághoz, melyet férjével együtt ültettek.

Végre kibeszélgethettük magunkat, felidézve negyvenöt éves barátságunk emlékeit, és a jelen történéseit. Beszélgetéseinkben váltogatták egymást a felmenőinkre való visszaemlékezés, - eredendően nagymamáink voltak barátnők – és velünk, gyerekeinkkel, unokáinkkal megeső dolgok.

Lea házában  unokái is imádnak nyaralni. A  legfőbb vonzerő számukra is a szabadság. A faluban kedvükre kószálhatnak a szomszéd házak között, hogy megnézzék, a kiskacsákat, a kecskéket és a tyúkokat, ott akár egyedül is elmehetnek a boltba, és hintázhatnak, rajzolgathatnak a kertben napestig.

Furcsa volt az időtlenségből visszazuhanni az időbe, a zajba, a mindennapok mókuskerekébe.

Cecilia