A tízhetes nyári szünidő tartalmas eltöltése a legtöbb családban nem kevés fejtörést okozott. Egy szép augusztusi napon a 11 éves unokámmal és kis barátnőjével Kiskunfélegyházára kirándultunk. A szülők kicsit csodálkozva fogadták a kezdeményezésemet, de a gyerekek kíváncsiak lettek. Menjünk Móra Ferenc szülővárosába! Az állomástól gyönyörű, különleges platánsor vezet a városközpontba. A lányok egyiktől a másikig szaladgálva fedezték fel a fákon a különféle dudorokat, üregeket – és persze rögtön fel is másztak rá.

A csodaszép, szecessziós városházához érkezve elámultunk az épület harmonikus szerkezetén, gyönyörű majolika díszítésén. Kis jegyzetfüzetükbe le is rajzoltak néhány díszítő motívumot.

A téren álló ivókútból nem csak jót ittak, hanem a feliratokból megtudták: melyek Kiskunfélegyháza testvérvárosai Európa szerte. Ezután az Ipartestület székházába mentünk, mert szerettük volna megnézni a kézműves kiállítást. Különféle mesterségek képviselői állították ki alkotásaikat, érdekes, szép tárgyakat, sok jó ötletet láttunk. A legjobban két művész: Varga Edit babakészítő és Kristóf Márta mézeskalácsos művei tetszettek. Az „EDI-BABÁ”-k igazi kis egyéniségek, nem uniformizált műanyagarcú, merev bábuk, hanem puha, ölelhető, kedves kis teremtmények. (edi-baba.blogspot.hu) A Tiszakécskén élő könyvtáros és népi iparművész, Kristóf Márta, mézeskalács figurákból, sötétkék alapra, falra akasztható, komplett betlehemi jelenetet komponált. Elvarázsolt mindannyiunkat! Észre sem vettük, hogy majdnem másfél órát töltöttünk el a kiállított remekek megszemlélésével.

A Móra Ferenc téren áll, vagyis dehogyis áll – ül! Markolt György szobrászművész 2004-ben felállított Móra Ferenc szobra. A gyerekek számára oly kedves író mosolyogva, derűsen helyezkedik el egy kőpadon, bárki melléülhet – a gyerekek ösztönösen azonnal ezt tették. És teljesen természetes mozdulattal megfogták szobor kezét is.

A magas talapzaton álló Petőfi szobrot (Köllő Miklós alkotását, 1922) 8 egyszerű, fatámlás pad fogja körül. A kiskunfélegyháziak itt is remekül ráéreztek arra, hogy ne elérhetetlen magasságokba kerüljön az, ami egy költő életművéből a legfontosabb: a padok támlájára más és más Petőfi vers-idézetet véstek. Megható volt látni, ahogy ezek a kis emberkék futkostak egyik padtól a másikig, hangosan olvasva az idézeteket, olykor tovább is folytatva a vers ritmusos sorait.

A Kiskun Múzeum kiállításainak végignézése lett a nap csúcspontja. Pedig nem is gondoltuk volna! A kislányok eredetileg csak a múzeum kertjében felállított szélmalomra voltak kíváncsiak. Már a bejáratnál kedvesen megszólított bennünket a múzeum idegenvezetője, végigkísért  a termeken, és a kislányok számára érdekes dolgokra hívta fel a figyelmüket. Beülhettek pl. abba a régi-régi iskolapadba, amelyben Móra Ferenc ülhetett, kipróbálták, milyen szorosan kellett egymás mellett ülni az akkori gyerekeknek, hogy hatan is elférjenek egy padban. Kíváncsian méregették a pad lapjába süllyesztett tintásüveget, ahová a tollat mártogatva tudtak tintával írni. Az idegenvezetőnktől megtudhattuk, hogyan alakult ki többszörös szóösszetételből a város neve. A sokféle használati tárgy, írásos emlék, berendezett szoba, sőt még a börtön is sok információval szolgált. És végül a szélmalom! Egy nagy, kerekes rúd segítségével tudták a szélmalom teljes tetőszerkezetét forgatni, azért, hogy a szél-lapátok, a szél irányához igazodva meg tudják hajtani a malom gépezetét és búzából, rozsból lisztet őröljenek. A lányok izgatottan böngészték a malom gerendáiba vésett régi írásokat: göcsörtös, gyakorlatlan kézzel írt tanúságtétel ez, ami emléket állít a régi korokban élt, sok és nehéz munkával alkotó mesterembereknek.

Annyira elmerültünk a szép tárgyak, egyedi ködmön-hímzések nézegetésében, hogy csak a „Sajnos záróra van!” figyelmeztetésre kaptunk észbe. Közben pedig elment az a vonat, amivel haza akartunk jönni. – Sebaj, megyünk a következővel. Meghívlak benneteket egy gombóc fagyira! – Beálltunk a hosszú sorba – gondoltuk, ez a legjobb fokmérője annak, hogy ott lehet a legjobb fagyit kapni. Nem csalódtunk. Óriási gombócokat kaptunk, majdnem kifogott rajtunk.

Ez is, mint a kirándulásunk többi eseménye, (sőt maga a vonaton utazás is!) sokáig emlékezetes marad mindhármunk számára. Egyben jó példa arra is, hogy a felkapott, sokat reklámozott, drága helyeken kívül is nagyon sok érdekes élmény, rejtett kincs fedezhető fel egy-egy magyar városban, vagy faluban. Erre bátorítom kedves nagymama, nagyapa olvasóimat, de a hétvégi programot tervező szülőket, sőt az osztálykirándulásokat szervező tanárokat is!

Fodor Anna

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

 https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192