Te mit teszel az egészségedért?  Én a lelki egészségünk megőrzésére hívnám fel mindannyiunk figyelmét, hisz az kihat testi egészségünkre is!

Testi egészségünk nem független a lelkitől: a bizakodó ember hamarabb gyógyul, vagy kevésbé betegszik meg. Sokat segít a rendszeresség: a megszokott időben történő étkezés, a munka, a szabad levegőn töltött idő, sport, egyéb tevékenységek. Az étkezésnél a változatosságot tartom szem előtt, a jóízű főzelékek, gyümölcsök nagyon fontosak. Megfigyeltem (és barátaimnál, idősebb családtagjaimnál is tapasztalom), hogy egyre kevésbé kívánom a húsételeket, a heti menüt ehhez igazítom. Sokkal kevesebb cukrot és sót használok, mint korábban, viszont több zöld fűszert az ételek ízesítésére.

Fontos, hogy minden napra jusson értelmes, éltető munka! Bármilyen tevékenység lehet, lehetőségünktől és energiánktól függően. Maga a munka megszervezése, jókedvű elvégzése és utána a jóleső fáradtság már önmagában is frissít, segít fizikai-szellemi képességeink megőrzésében. Az önbecsülésünkről nem is beszélve. A sport, a szabad levegőn történő mozgás ajánlott idős korban is. Ne hagyjuk magunkat elkényelmesedni, ellustulni. Neki kell indulni, el kell kezdeni. Jó tempójú séta, kirándulás, biciklizés, kerti munka vagy jóga klub …. bármi, ami megmozgatja izmainkat, amiben jólesően elfáradunk. „Csak kifáradásig!” – így szól az orvos javaslata. Ezt is komolyan kell venni. Ha tíz évvel ezelőtt még rekord időket futottunk is, vagy a fitness teremben domborítottunk, ma már nem biztos, hogy ez tenne jót nekünk. A hangsúly a mozgás terén is a rendszerességen van.

Nagymama korunkra bölcsebbek lettünk már, belátóbbak, talán reálisabbak is. Nem kell semmiségeken idegeskedni, bosszankodni, a sértéseket (még ha jogosak is) számon tartani és naponta felidézni, mert kinek használunk vele? Magunknak biztosan ártunk. Meg kell tanulnunk nevetni rajtuk – saját magunkon pedig főleg ! – és túllépni a bosszúságokon, kellemetlenségeken. A folytonos zsémbelés, mások hibáztatása, a mindent folyton kritizáló, csak a hibákat, negatívumokat számon tartó szemlélet végül magát az egyént teszi boldogtalanná. A környezetéről, családjáról nem is szólva. Reggelente nézzünk tükörbe: arckifejezésünk, legörbülő ajkunk figyelmeztet, hogy ne így kezdjük a napot. Igazítsuk felfelé kunkorodóra a szánk sarkát – és máris jobban fogjuk érezni magunkat. Minden nap tartogat valami jót, csak oda kell figyelni, meg kell látni!

A testünk jelez és meg kell tanulnunk odafigyelni ezekre a jelekre. Elcsépelt, de nagyon igaz, hogy jobb megelőzni a bajt, mint utólag orvosolni. A rendszeres szűréseket, a korábbi betegségeink kontroll-vizsgálatait semmiképpen se hagyjuk ki. Ha még csak kicsit fáj a térdem, ha nehezebben tudok lehajolni, ha dagad a bokám, van rá megfelelő gyógyfürdő vagy célzott gyógytorna. Nem kell megvárni, amíg már nagyon fáj, vagy nem bírunk cipőt húzni …

Kedves házastársak, barátok, családtagok: bátorítsák a kisebb-nagyobb panaszokkal küszködő, ám a megoldástól vonakodó, vagy a vizsgálatot folyton halogató társukat! Kísérjék el, bátorítsák és biztassák, hogy megfelelő kezelést kapjon, s azért még inkább, hogy egyéb bajok kialakulását megelőzze. Együtt ugyanis könnyebb!

Fodor Anna