…, mert nem vagyok én apáca, nem élhetek bezárva...

Egy kedves ismerősöm írta le szívderítő történetét, melyből kiderül, hogy idős korban is eljöhet értünk a szőke herceg fehér lovon.

Kellemes téli délután volt, amikor a nálam jóval fiatalabb barátnőm elárulta rejtett titkát, és megmutatta, hogyan keresi a nagy Ő-t. Internetes társkereső oldalakon regisztrált, megadta az adatait, fényképet töltött fel hozzá, majd az oldal adminjának ellenőrzése után indulhatott is a párkeresés. Azon az estén jókat nevetgéltünk a pasikon, és a csajokon, mert nagyon vicces volt néhányuk fényképe és bemutatkozása. Például ilyen:

„Kedves Zigazim ! Nyugodtan told rá a lábamra a bevásárlókocsit a közértben. És akadjon össze a tekintetünk a mirelit-pultnál, amikor mindketten ugyanazért a fagyasztott zöldborsóért nyúlunk. Tudod, nekünk találkozni kell valahol, valamikor.”

Ilyen és hasonló rövid szövegekkel ismerkednek fiatalok és idősek egyaránt. Társra vágyunk, még akkor is, ha nem jutunk el  a társkeresőig, mert nehéz magányosan, egyedül élni. Miután elment a barátnőm én is elgondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne egy társ, akivel magányomat megoszthatom. Már négy éve külön élek férjemtől, megszoktam az egyedüllétet, mely kényelmes is, de mégis valami hajtott afelé, hogy párt keressek. Nekiláttam a keresésnek.

Volt egy férfit, aki első látásra szimpatikusnak tűnt a társkeresőn. Sándor, a kiszemelt 65 éves férfi, jó benyomást keltett bennem. Tüzetesen elolvastam minden betűt, amit magáról írt. Egy gond volt, ami elrettentett, hogy nagyon messze lakunk egymástól. Másnap reggel, amikor bekapcsoltam a számítógépem, nagyot dobbant a szívem. Sándor szavazatot küldött nekem, ez azt jelentette, hogy Ő is megnézte adatlapomat és úgy gondolta, hogy megajándékoz egy lájkkal. Ez így ment hosszú heteken át: a nagy Ő minden nap küldött nekem egy virtuális ajándékot, de én se írni, se tetszikelni nem mertem.

Cirógatta a lelkemet, hogy minden reggel valami jó dolog történik velem

Egyszer egy meggondolatlan pillanatomban megnyomtam én is azt a tetszik gombot, és erre ő ajándék virágot küldött viszonzásul. Olyan boldog voltam, pedig ez csak virtuális virág volt, nem igazi. Pár nap múlva már írtam is neki levelet és ő válaszolt. Hetek múltak el levelezgetéssel, majd Skype címet cseréltünk, és interneten keresztül, egymást látva, ingyen telefonálva beszélgettünk egymással. Témáink kifogyhatatlannak bizonyultak, mindenről beszélgettünk - családról, gyermekeinkről, unokáinkról, életünk szépségeiről, kudarcairól és arról, hogy mi vezérelt bennünket erre az oldalra.

Egyre szimpatikusabb lett nekem Sándor, és biztos voltam benne, hogy én is neki. Elkövetkezett az a pillanat, hogy látni szerettem volna élőben és találkozni vele. Első találkozásunk helyszíne egy nagyváros volt, ahová mind kettőnknek azonos távolságot kellett utaznia. Én vonattal mentem, ő gépkocsival jött és a pályaudvaron könnyedén egymásra találtunk. Nagyon megörültünk egymásnak, és rögtön igazi csókkal kezdtük. Hűha, majd megfúltam, mivel, már húsz éve nem csókolóztam, de a második kísérlet már igazira sikeredett. Megtörtént a nagy találkozás, kézen fogva sétáltunk a nagyvárosban, olyanok voltunk, mint egy fiatal szerelmespár. Én 61 évesen, ő 65 évesen.

Az első találkozás után még szorosabbra fűződött barátságunk, szerelmünk. Vagyis nem szerelemnek nevezném ezt az érzést, mert nem forog velem a világ, nem úszom rózsaszín ködben, nem mondok mindenre igent, sőt provokálok, merem vállalni az egyéniségemet, véleményemet. Meg mertem mondani azt is, hogy én nem bejárónő, szobalány szeretnék lenni, én társat keresek szabadidőm kellemes eltöltéséhez. Sándor 10 éve él egyedül egy családi házában. Kiválóan főz, ellátja önmagát és kutyáját. Szeret barkácsolni, autót szerelni. Fél évi ismerkedés után váratlanul meghívást kaptam Sándortól, hogy látogassam meg otthonában. Kíváncsi volt, hogy vállalom-e a hosszú utazást, mert én váltig állítottam, hogy a szeretet, a szerelem nem ismer korlátokat, Magyarországon nincsenek távolságok. És valóban merész és bátor voltam, 7 órai vonatozás, több átszállás után megérkeztem barátomhoz, társamhoz, akivel el tudnám tölteni hátralévő éveimet boldogságban, szeretetben.

A következő két hét fantasztikus volt

Sándor házában hercegkisasszonynak éreztem magamat. Kiszolgált, kényeztetett és még mosogatni sem engedett. Egy hét után együtt utaztunk ide, az én otthonomba és én kényeztettem őt minden földi jóval, finom falatokkal. Olyan volt számomra ez a két hét, mintha nyertem volna egy kéthetes föld körüli utazást. Hogy hogyan tovább, az a jövő zenéje. Ellátogatott hozzám a szőke herceg fehér lovon, de nem tudom, meddig marad. Egy biztos, butaság lett volna ezt az élményt kihagyni.

Hiszek abban, hogy lehet szerelmes egy idős ember is. Ha nem hiszed, próbáld ki te is! Légy bátor és engedj a kísértésnek!

Cini