Tíznapos útra tíz hétig készülök

A szabadidő „minőségi” eltöltésének nagyszerű módja az utazás. Az útra való fölkészülés szinte ugyanolyan izgalmas lehet, mint maga az út. Nálunk egy 10 napos utazásra való felkészülés 10 hétig, vagy még tovább is tart. Életünk több dolog szerencsés együttállása révén úgy alakult, hogy a nagyvilág távoli, különleges helyeire is eljutottunk.

Az útra való felkészüléskor először azt mérlegelem, hogy a szükséges információkat milyen  forrásból és hogyan gyűjtsem be. Milyen anyag van az úticéllal kapcsolatban a helyi könyvtárban? Mit kell abból kijegyzetelni, és van-e olyasmi, amit feltétlenül magammal kell vinni fénymásolatban? Hogyan válasszam ki az internet mérhetetlenül mély tengeréből a megfelelő információkat? Saját szervezésű külföldi út esetén: van-e a célországnak (esetleg magyarországi követségének a honlapján) turisztikai honlapja? Ez ugyanis általában nagyon megbízható és elképesztően gazdag információ-forrás.

Palouse vizesések, Washington állam, USA

Az utazásokkal kapcsolatos információkat a számítógép Dokumentumok mappájában az „Utazás” almappában gyűjtöm. Ezen belül egy-egy utazásnak saját almappája van, a fájl neve az út dátuma és az úti cél. Ide kerül minden infó, végül még a fényképek is, ha lesznek. Az utazással kapcsolatos levelezésnek is külön mappája van a levelezőprogramban. Az információkat először ömlesztve írom be az Úti info nevű fájlba, ami egyre csak dagad, végül – amikor már cirka 10 oldalnyi van – nekiülök rendbe tenni. Az ismétlődések fölöslegesek; amik megmaradnak, azok lesznek a végleges megnézendők időrendbe téve.

Egyszerűbb a fölkészülés, ha utazási iroda szervezésében utazunk, hiszen a látnivalók adottak, és az idegenvezető elmagyarázza a legfontosabbakat. Mégis: sokkal érdekesebb az utazás, ha nem vagyunk ráutalva az idegenvezetőre, legalább nagyjából tudjuk, mit fogunk látni, és akár még a „szabad program” félnapjára is van elképzelésünk valami közeli érdekesség meglátogatásáról. (A rövidke „szabadidő” viszont arra alkalmas, hogy visszamenjünk, és más szögből megnézzük, lefényképezzük azt a folyóparti házsort, kikötőt, érdekes utcát, ahol végigjöttünk, és nem lehetett rálátni).

USA, Massachusetts állam, Ventfort Hall kastély, babakiállítás

Utazáskor egyébként mindig van nálam jegyzetfüzet, hozzátűzött tollal - mert állandóan akad út közben valami fölírni való (a bőröndben vagy nagy táskában pedig van még egy tartalék toll). A csoportos séta közben még azt is gyorsan fölírom, hol láttam a nyilvános WC-t, így később könnyebb megtalálni.

Elérkezik a csomagolás ideje. Azelőtt rettegtem a csomagolástól, pánikoltam, azt is megbántam, hogy utazunk, egészen addig, amíg meg nem kérdeztem magamtól, hogy mi is a bajom a csomagolással. Így jöttem rá arra – amire már sokan mások is előttem :-), - hogy listát kell készíteni. Ilyen listák ma már persze az interneten is bőven elérhetők, a legkülönbözőbb csomagolási segédletekkel együtt. Én még mindig a kézírásos listánál tartok, amit az adott úthoz bővítek, vagy esetleg elhagyok (itthon felejtek) belőle valamit. Tapasztalataim szerint az apróbb darabok hajlamosak arra, hogy elbújjanak a csomagban, ezért a zoknikat a tartalék cipőkbe teszem bele. Cipők csomagolásához bevált a kedvenc rozskenyerem hosszúkás tasakja. Pár kisebb-nagyobb üres nylonzacskót is viszek: a barátnőmtől tanultam, hogy azok az utazáskor jól jönnek.

Mont-Saint-Michel, Franciaország

Mibe pakoljunk? 3-4 napnál hosszabb utazáshoz már (guruló, húzható) bőrönd vagy utazótáska kellhet. A kerekes húzószerkezetnek azonban jelentős önsúlya van, vagyis a bőrönd üresen is több kilót nyom, és ez – a mi életkorunkban - meggondolandó, mert biztos, hogy előbb-utóbb valamiért föl kell emelni a pakkot. Méret szempontjából a legjobban a közepes, vagyis se túl kicsi, se nem túl nagy bőrönd vált be. A kisebbik gyerekem, a világutazó programozó, segített kiválasztani a legmegfelelőbb bőröndöt, aminek a húzószerkezete stabil, mégsem nehéz. Nagyon jó szolgálatot tesz a hátizsák is, amivel mindkét kezünk szabad marad.

A hazaérkezés után kíváncsian nézzük meg a fényképeket, amiket készítettünk. Egészen másként hatnak, mint amikor a kattintás után gyorsan megnéztük, hogy sikerült-e egy-egy kép. Ilyenkor nyitok a számítógépben egy „fotókhoz háttér” fájlt is, amibe a – sorszámmal jelölt – fényképhez kapcsolódó infókat sorolom föl. Ez máris kiadja az élménybeszámoló vázát, amit attól függően lehet variálni, hogy mennyi idő áll rendelkezésre, mennyi türelme van a hallgatóságnak :-).

Berlin, Potsdamer Platz, Sony Center – az 1920-as évek-beli Hotel Esplanade (Kaisersaal) megőrzött fala (Greta Garbo, Chaplin kedvenc helye volt)

A fényképek, és az utazás során vásárolt könyvek megőrzik, szinte visszahozzák az élményeket, amikre később jó visszagondolni.

Az első kép a franciaországi Etretat-ban készült. Ez, és a Mont-Saint-Michel kép Jankelovics János felvétele, a többi kép saját felvétel.

Lujza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!