Mindenkinek fontos, hogy hasznosnak érezze magát!

Az egyik legmeghatározóbb olvasmány élményem az elmúlt években Szabó Magda Pilátus című regénye volt. Nehéz és szomorú végigkövetni, ahogy a magát tökéletesnek gondoló orvosnő budapesti lakásába magához veszi az özvegyen maradt édesanyját, és csupa jóindulatból mindentől (főzés, mosás, takarítás) eltiltja,  de még az úgymond - nem hozzávaló barátnőt - is  száműzi az otthonukból. Amikor az édesanyja ebbe tönkremegy, mert minden kiüresedik körülötte, ő „mossa kezeit”, és eszébe sem jut a saját felelőssége.

Sajnos ezt a jelenséget gyakran látom a közvetlen környezetemben is – ahelyett, hogy empátiával odafordulnánk az idős, vagy legyengült családtagunkhoz, egyszerűbb mindent kivenni a kezéből és megcsinálni helyette. Kétségtelenül gyorsabban haladnak így a dolgok, de óriási rombolást okozunk vele. Próbáljunk belehelyezkedni a másik ember világába – mindenkinek fontos, hogy hasznosnak érezze magát, és egy-két feladat csak az övé legyen. Minél aktívabb volt az illető korábban, annál nehezebben tud beletörődni az aktivitás elvesztésébe. Lerövidülnek a feladatok, de még  az apró kis tennivalók is nagyon kellenek a mindennapi életben. Ilyenkor egy sütemény megsütése is nagy kihívást jelenthet, és öröm, ha jól sikerül, és elégedett vele a család.

Az aktív családtagok ezt kétségtelenül nehezen értik meg – a napi hajszában nem „vevők” a finomabb, erre utaló jelekre. Milyen jó lenne egy kis feladat megosztást végezni, hogy a családon belül mindenki tisztában legyen a saját apróbb, vagy nagyobb tennivalójával. Sajnos ma egyre ritkább több generáció együttélése, pedig ebből jó értelemben mindenki csak nyerhetne – főleg az unokák és a nagyszülők.

Magdaléna