Búcsú elhunyt szomszédasszonyomtól.

Sajnálom, hogy a szomszédasszonyomtól így kell elbúcsúznom. Nem tudtam segíteni, nem voltam ott, akkor, amikor egy jó szomszédasszony elkel a bajban.

Hetekkel ezelőtt kaptam a rossz hírt hogy a korombeli szomszédom, Margó, beteg.  Azt a félelmetes kórt kapta meg, amitől mindenki retteg, bevallom én is. Magától a szótól is rosszul vagyok, az emberek olyan egyszerű közönnyel vágják rá minden betegségre, még akkor is, ha nem igaz. Gondolatban emésztgettem, hogy igaz-e a hír, hogy elmenjek-e hozzá, zavarhatok-e. Addig morfondíroztam, tötyögtem, míg jött a még rosszabb hír.

Margó meghalt.

Lelkem mélyéig hatolt a fájdalom, éjszaka nem tudtam aludni, a miértek hada ostromolta a gondolatom. Miért éppen ő? Nem is volt beteg. Most jött haza Kanadából, két felnőtt fia kint él. Ment a párjával, hogy meglátogassa gyönyörű unokáit, akik nem oly régen születtek. Mintha sietett volna, hogy lássa, láthassa még egyszer, utoljára, őket.

Emlékszem, az én unokámat úgy szerette, mintha sajátja lett volna. Alig várta, hogy a kerítésen keresztül meglássa és oda kiabálja: Gyere Buci, sütöttem neked süteményt! - Gyere, átveszlek, gyere egy kicsit hozzám, mutatok neked könyvet, - mert az unokámat egy-egy meséskönyvvel el lehetett csábítani.

Évekkel ezelőtt, pontosan 44 éve, házasságkötésünk után, egy utcába, egymás mellé költöztünk és jó szomszédi kapcsolat alakult ki közöttünk. Együtt kezdtük a nagybetűs életet, előbb ő szült, utána én. Együtt nevelgettük gyermekeinket, együtt építtettük széppé családi otthonunkat, láttuk a gyermekeink felcseperedését. Majd amikor a gyerekek kirepültek, sok szép közös programunk volt. Fürdőbe jártunk, szalonnát sütöttünk, szüreteltünk, mert férje nagy szőlős gazda. Amikor távol voltam sütött, főzött, úgy várt minket haza, s én ugyanígy tettem vele.

Margó! Miért nem szóltál? Magamat hibáztatom, hogy én meg sem kerestelek, mert a sors egy kissé távolabb sodort Tőled. Lehet, hogy segíthettem volna, rábeszélhettelek volna a kezelésekre. Annyi emberen segítettek.  Miért nem akartad? Miért adtad fel?

Sajnos megváltoztatni a történteket nem tudom, de ígérem, nem feledlek!

„ Érted, kiért nem szól most harang,

gyújtok egy szál gyertyát hangtalan.

Felcsap az apró láng, lehajtom fejem,

s imára kulcsolom csendesen kezem.”

Vica