Egy falusi gyermekkor emlékei  

A nagymosásról emlékeztem meg nemrég, s azóta egyre eszembe jutnak a több napon át tartó nagytakarítások is. Hogy volt mindez 50-60-70 évvel ezelőtt?

A városi, komfortosabb környezetben is komoly munka volt a takarítás, a szőnyegek porolása prakkerral az udvaron, a padlósúrolás és vikszelés, stb. De még sokkal nehezebb volt falun, az egyszerűbb, szegényesebb házakban rendet, tisztaságot tartani. Ma talán már csak a skanzenben felállított, földes padlójú házakban lehet azt a nehéz szagot érezni, ami gyermekkoromban általános volt. Az ilyen házaknál csak egy, legfeljebb 2 szoba volt, plusz a konyha, kamra, nyárikonyha. Évente kétszer volt nagytakarítás: tavasszal, Húsvét vagy Pünkösd környékén, és ősszel a hideg idő beállta előtt. A nagytakarítás több napig is eltartott.

meszelés

Először ki kellett hordani a bútorokat a szobából (a nehezebb darabokat pedig a szoba közepére állítani). Szét kellett szedni a kályhacsöveket, kivinni a kályhát is, és az udvaron a koromtól megtisztítani, a repedt-sérült samott réteget kijavítani. Hiszen mindennél fontosabb volt, hogy az egyetlen fűtött szobában kifogástalanul működjön, és jól szeleljen a kályha. Elő kellett készíteni az eszközöket és a takarításhoz szükséges anyagokat is: meszet, meszelőt, agyagot, megfelelő mennyiségű vizet, rongyokat, stb. A szoba falait, mennyezetét évente legalább egyszer ki kellett meszelni, hiszen a fűtés és a petróleumlámpa kormos füstje, a szigetelés hiánya ezt ki is kényszerítette. A meszeléssel fertőtlenítették is a helyiségeket. A földes padló felületét el kellett egyengetni, simítani. Ehhez a takarítás előtti napon ki kellett ásni és hazavinni a falu határában található agyagot (az un. sárgaföldet), vízzel elkeverni, sima, kenhető-tapasztható masszát gyúrni belőle. A takarítás első fázisában a falak portalanítása, pókhálózás, a meglazult, omlófélben lévő vakolat levakarása, újratapasztása, majd az egérlyukak betömése volt a feladat. Ebbe Cirmos cicánk is igen aktívan besegített! Ott sündörgött körülöttünk, és miután a bútorokat kivittük, tévedhetetlen bizonyossággal odaült a padló hasadékához, vagy az alig észrevehető egérlyukhoz és nem tágított. Ő pontosan tudta - érezte, hol kell betömni a rést, a lyukat. Ha pedig a kis szürke rágcsáló közben előbújt, nem menekülhetett.

fal tapasztás

Másnap korán reggel meszeltek először, majd néhány órával később másodszor, akkor már “szépre” (nehogy csíkos maradjon). Míg a falak száradtak, kezdődhetett a padlózat mázolása (térden állva). Nagy gyakorlatot és ügyességet kívánt, mert az új rétegnek jól hozzá kellett tapadnia az előzőhöz. Először a nagyobb bútorok (szekrény, sublót, ágyak) helyét mázolták fel, szépre simították. Ha már száradt-kötött, visszahozták a bútorokat és a helyükre állították. Ezután következett a szoba közepe: egyenletesre és főleg vízszintesre kellett mázolni, nehogy az asztal, a székek billegjenek. Míg a padló száradt, kimosták a rongyszőnyegeket, terítőket, hímzett függönyöket és falvédőket. A házfalakat kívülről is megmeszelték. A meszelésből nem maradhattak ki a konyha, az ólak, az istálló, az udvari vécé (a reterát) sem. A tavaszi-nyári napokon szellőztettük az ágyneműt: dunnákat, párnákat, derékaljakat.

ágynemű szellőztetése

A földes szoba padlóját hetente felsöpörtük: előbb egy kannából vékony “vizesnyolcasokat” öntöztünk a padlóra és csak utána kezdtünk söpörni, nehogy felverjük a port. A rongypokrócokat gyakrabban kellett kirázni. Jól felfogta a lehulló, apró szemetet a kukoricacsuhéból font “szőnyeg” is, ami nagyjából egy évig “szolgált a konyhában, folyosón, közlekedő tereken. Könnyű volt kirázni, tisztítani. Amikor elkopott, szétszakadt, eltüzeltük a kemencében és friss csuhéból újat fontunk. Ebben mi, gyerekek is sokat tudtunk segíteni: boldogan mutattuk nagymamánknak a szép hosszú fonatokat, amiket azután ő varrt össze a megfelelő méretre. Az ajtók előtti lábtörlők is kukoricacsuhéból készültek.

Tolnay Klári, mint cseléd, a Katyi című filmben.

A kicsit jobb módú házaknál padlós szobák voltak, ott elég volt havonta egyszer felsúrolni a padlót (súrolókefével, lúgos vagy szappanos vízzel, térden állva, persze), méterről méterre haladva alaposan megsúrolva a réseket is, majd tisztára mosni, megvárni, míg felszárad, visszarakni a bútorokat. A heti takarítást a szőnyegek kiporolása és a padló söprése, felmosása jelentette. Az ablakpucolás tartott a legrövidebb ideig: a kicsi ablakokat néhány mozdulattal, ecetes vízzel lemostuk és újságpapírral vagy tiszta, száraz ronggyal áttöröltük. Ősszel nem meszeltünk, hanem kiürítettük a szalmazsákokat, kimostuk, meg is varrogattuk, ha kellett, és új szalmával töltöttük meg, így kerültek vissza az ágyakba. Jó ürügy volt a szalma tömörítésére, hogy mi gyerekek ugráljunk a friss illatú szalmazsákokon.

A tiszta, jószagú házban, a fárasztó munka után elégedetten és jókedvűen térhettünk nyugovóra. Milyen könnyű álmot aludtunk utána!

tisztaszoba

  Fodor Anna