Kései barátkozás a fakanállal
Most már élvezettel tölt el a sütés-főzés.
Sosem voltam és nem is akartam konyhatündér lenni. Mindig is a lehető legkevesebb időt töltöttem a konyhában, a „kötelező” vasárnapi ebéden kívül nem főzőcskéztem. A kor is szerencsésen találkozott eme fakanál-elleneségemmel, mert anyukám se tűrte, hogy a konyhában lábatlankodjak, amit nem kellett kétszer mondania......nem is zavartam meg főzőcskézésben (ma már nagyon bánom). Egyszóval én igazából elég régiségként vetődtem a konyhába sütni-főzni.
Persze némi húsleveses, pörköltes, rántott husis, palacsintás alapismereteim azért voltak. Így hát belevágtam a hétköznapi ebédek készítésébe. Igazából lelkesen, és teljes bedobással készen álltam fakanállal a kezemben. Főztjeim többnyire a hagyományos, magyaros ételek, de nem zárkózom el teljesen az eddig számomra ismeretlen fűszerektől, alapanyagoktól, receptektől sem. A ma már bőséges kínálat a külhoni alapanyagokból, a sokezer féle, egzotikusnak tűnő ételek receptjei engem se hagynak hidegen. Nem utasítom el ezeket sem teljesen, alkalmanként készítem is. Szívesen megkóstolom, eszem más népek ételeit egyszer-egyszer, a mindennapjainkra azért marad rendszerint a tarhonyaleves és társai, a paprikáskrumplitól a palacsintáig, a főzelékek sorával.
Valahol azt olvastam, hogy a magyar háziasszonyok igencsak kreatívan ötvözik a magyar ízeket más népek ételének receptjéből vett ötlettel. Igyekszem közéjük tartozni. Summa summárum, kenyerem javát eszegetve szívesen tanultam bele, és fogom kezemben a fakanalat, hogy a mindennapi főtt betevőt elkészítsem, lehetőleg természetes alapanyagokból. Azt sem mondanám, hogy nem időigényes és nem fárasztó a dolog olykor-olykor, de tudom mit eszünk, miből készül, hogyan készül, és nem utolsósorban az időközi számvetéseket nézve, bizony jóval kevesebbe kerül egy komplett ebéd (leves, főétel, köret, saláta vagy befőtt) még mindig, ha magam főzöm. Az sem hátrány, hogy általában van maradék is, amit vagy vacsorára, vagy másnap eszünk meg. Ha nem, akkor lefagyasztom, ami mindig jól jön egy nyűgösebb, morcosabb napomon.
Most már élvezettel tölt el a sütés-főzés. Mennyi igazság van ebben a mondásban: "az vagy, amit megeszel". Amióta főzőcskézek, igencsak elkerülnek a bacik-vírusok. Ha 3 évente egyszer meg is találnak, 2-3 nap alatt könnyebben átvészeljük. Én nagyon hiszek ebben, és a magyar konyhában: a leveseiben (tele van zöldséggel, és naponta esszük) és a főzelékeiben. Valahol olvastam, hogy kb. 15-20 dkg zöldség- gyümölcsöt kell fogyasztani étkezésenként, és azt is, hogy minden nap, minden "színűt" kell(ene) fogyasztani. Nem tudományosan, de odafigyelve betartom ezeket, a magyar konyha nagyon alkalmas erre az egyszerű, tartalmas és gyors készítésű ételeivel.
Mivel egy kicsi faluban lakom, 40-60 km-re a nagyvárosoktól, meg kellett tanulnom, hogy "nagyban" vásároljak, és akkor, amikor van, ha még akciós is, akkor meg pláne, hogy majd ha leesik a hó, jeges az út, ne kelljen cipekedve csúszkálni. Rájöttem, hogy így ez nagyon is praktikus, mert a tartalékokból bármikor, bármit készíthetek ebédre, vacsorára, és átlagosan messze alacsonyabb áron (kb.250 Ft/fő/nap) mint egy menü. Ebbe az árba minden belefér, mert van, ami 60 Ft/fő/nap-ból kijön, a másik 340 Ft/fő/nap - ez havi, évi szinten kiegyenlítődik. A lefagyasztott zöldség, és gyümölcs nagy része saját termelésű.
Élvezem ezt a fajta gazdálkodást, és biztonságban érzem magam, hogy van tartalék és helyem is van az elhelyezésére. Érdemes megtanulni jól főzni is. Jobb későn, mint soha!
A fényképek saját felvételek.
Izzy