Boltkóros vagyok!
Olyat vásárolsz, amire nincs is szükséged? Te is boltkóros vagy!
Előfordul veletek is, hogy muszáj vásárolnotok valamit? Olyasmit, amire alapjában véve nincs is szükségetek, de a birtokbavétele iszonyú örömmel tölt el? Ha igen, jobb, ha tőlem tudjátok meg: ti is boltkórosak vagytok!
Ha az embernek van olyan tennivalója, ami folyamatosan ugyanoda köti – unoka, munkahely, bárki, bármi –, akkor előbb-utóbb (figyeljétek meg!) az történik, ami velem szokott, legtöbbnyire pénteken kora délután.
A dolog így alakul: a kisördög a fejemben elkezd motoszkálni, és azt súgja: – Ne menjünk haza egyenesen, csináljunk egy kört! Egész héten, mint az ingaóra, úgy jártunk a munkahelyre meg haza! Nézzünk már körül egy kicsit! Hány éve vágyunk egy pöttyös nyári ruhára? Előbb-utóbb úgy meggörnyedünk, hogy szörnyű, addig vegyük meg a pöttyös ruhát, amíg még kinézünk valahogy!
Hiába mondom neki, hogy nyugodjon le, csak sutyorog. Elindulok hazafelé. Kétféleképpen is mehetek, mind a két irányban az átszálláskor egy-egy hatalmas bevásárlóközpont mellett kell elmenni, úgy vonz, mint a mágnes. Pedig sok holmi van nálam: reggel ugye borult volt az idő, esernyő kellett, a metróra újság nélkül ne induljunk el, sőt nem árt kettő, ha esetleg kiolvasnám az egyiket, a tartalékszemüvegek is nagyon fontosak, jegyzetfüzet meg toll is mindig kellhet, szóval két ridiküllel indulok neki a vadászatnak. A bevásárlóközpontban a kabátot le kell venni, azt is cipelem, a kisördög a fejemben csak röhög.
Először is megnézzük a cipőket, valamilyen kiárusítás mindig van. Ez itt a kirakatban jól néz ki, de drága. Menjünk be, hátha bent más, jobb is lesz. Ez nagyon csinos, de fel kellene próbálni. Ennyi cuccal próbáljak cipőt? Majd legközelebb. Mi lesz, ha már nem lesz meg? Mindegy, menjünk tovább.
Nézzünk be a ruhákhoz. Ez a blúz nagyon szép, de minek még egy blúz? Lehet, hogy vasalni is kell. Igazából nem is blúz kellene, hanem szoknya. Kockás szoknya. Ferde kockákkal. Körülnézünk, a kisördög elvonszol engem az óriási üzlet túlsó végéig, de kockás szoknya nincs. Azért sincs. Csíkos van, egyszínű van, koszfolt-mintás van, kockás nincs. Innen is el kell fordulnunk.
Egy kicsit fáradt vagyok, az idő is múlik. Nézzük meg ezt a konyhafelszerelési üzletet. Gyönyörűek ezek a tepsik, de őrült drágák. Ebben az üzletben minden drága. Menjünk haza, de hogy néz az ki, hogy nem vettünk semmit? Vegyük meg ezt az edényfogó kesztyűt, vidám mintája van, pöttyös, valamire emlékeztet.
Hazaállítok egy darab edényfogó kesztyűvel. Miért vettem csak egyet? Nem is értem. A mintája se illik semmihez a konyhában. Dugjuk be ide a fiók mélyére.
Most jut eszembe: de jó lett volna megnézni, van-e pöttyös nyári ruha!
És ez a pótcselekvés-sorozat még csak nem is olyan súlyos, mint egy-két ismerős esetében. Mert hallottam már olyanról is, aki bújja az élelmiszerüzletek akciós katalógusait. Ha valamiből egy kell, megvesz tízet is, ha úgy olcsóbb. Konzerv, tartós élelmiszer, üveges áru gyűlik, és nem is tudja már, miből van felhalmozott készlet otthon. Lelkes vásárlásaival dicsekszik, és másoknak is ajánlja.
