Csökkentette az édesség utáni sóvárgásomat.

Elérkezett az új év, de nem tettem nagy fogadalmakat. Viszont súlyfosztás érdekében kipróbálok újonnan megismert dolgokat, nem csak az új évben, hanem bármikor.

Így alakult, hogy most épp januárban találkoztam egy olyan étrend-kiegészítővel, ami újabb reménnyel kecsegtetett 1-2 kg leadása érdekében. Igaz, hogy 10-12 kg-tól kellene megszabadulnom, de az okosok azt mondják, hogy a lassú fogyás az egészséges, és hatékony. Az én esetemben ez annyira lassú, hogy nem is látom a végét.

Tehát betoppant az életembe  egy "csodaszer", amit BIO-KRÓMNAK neveznek. Első, és számomra legfontosabb ígérete az volt, hogy csökkenti az édesség utáni vágyat. Szerencsére még nem vagyok cukorbeteg, de az számomra is fontos tényező, hogy hozzájárul a normál vércukorszintem fenntartásához. Hogyan éri ezt el? A króm egy olyan molekula része, amely sejtszintű jeladóként működik. Segítségével a cukor (glükóz) a sejtekbe kerül és elég, így segíti a megfelelő vércukorszint elérését.

Természetesen cukorbetegeknél nem elegendő a Bio-Króm szedése, de hátha csökkenthető a gyógyszeradag a segítségével. Mindenképpen orvosi konzultáció szükséges ennek tisztázására.

A króm a különböző anyagcsere-folyamatokban is részt vesz, ezáltal a makrotápanyagok, vagyis a szénhidrátok, proteinek, zsírok normál anyagcseréjéhez is hozzájárul. Fontos tudni, hogy az ember az öregedéssel egyre több krómot tart vissza a szervezetében, tehát pótolni kell. A krómhiányt a haj elemzésével tudják megállapítani.

A Bio-Króm hasznosulása sokkal magasabb, mint más krómkészítményeké, és nem tartalmaz  állati eredetű hatóanyagot, ezért vegetáriánusok is fogyaszthatják. Sőt szinte kötelező számukra a krómot ily módon a szervezetükbe juttatni, mert egyébként a króm  legfőbb forrása a hús, a  diófélék, a mazsola, a bab, a bors mellett olyan kuriózumok, mint a kagyló, rák, de megtalálható a kukoricaolajban és a sörélesztőben is. Utóbbi fogyasztása nem tévesztendő össze a sörivással!!!

Visszatérve az én krómfogyasztásomra! Teszteltem magam, hogy vajon sóvárgok-e a csokoládéért és egyéb nassolnivalókért.  A boltban el tudtam menni az édességpolc előtt anélkül, hogy bármit is leemeljek róla. Nem hozott izgalomba a csokik látványa, tehát nem szenvedtem Gombóc Artur effektusban.

No de! Azt nem írta a prospektus, hogy az idényjellegű kocsonyát sem fogom kívánni. Az első kétheti örömteli 2 kg-ot a hőn imádott rezgő-remegő, csülkös kocsonyatálak hamarosan visszaszivárogtatták a szervezetembe.

Senki nem kívánhatja tőlem, hogy mindennek, legfőképp az evésnek hadat üzenjek. De legalább abban a biztos tudatban hajtom álomra a fejem, hogy a vércukorszintem normális, és ez is nagy dolog.

Annaróza