A vizek szerelmese vagyok
Madeira 2. rész
Madeira az a változatos sziget, ahol az égbetörő szikláknak és az óceán néhol szelídebb azúrjának, máskor vadabb tajtékjának kombinációját lépten-nyomon csodálhatjuk.
A vizek szerelmese vagyok, látványuk és érzetük boldogsággal tölt el, főleg azóta, hogy a nagy melegeket egyre nehezebben tűröm, és koromnál fogva mozgásterem is leginkább a víz, legyen az tenger, tó, folyó, vagy akár úszómedence.
Útibeszámolóm első részének helyszínei leginkább hegyek, völgyek, a 2. részben főleg az óceán, néhány vízesés, egy természetes medence, és végül hotelünk medencéje veszi át a főszerepet. Azonban mivel a kirándulások komplexek, természetesen a séták, túrák továbbra sem maradtak el.
Az első rész keleti szigettúráját kiegészítem két olyan helyszínnel, ahol tőlünk karnyújtásnyira csapódtak a hatalmas hullámok a vörösesbarna meredek sziklafalakhoz.
Sao Vincentnél fotó-szünetet tartottunk
Az egyik a Szent Lőrinc félsziget, a másik Porto de Cruz falucska, ahol egy körsétányon élvezhettük az elénk táruló látványt. A sötétkék óceán mellett közvetlenül egy tengervízzel feltöltött fürdőkomplexum türkize is szemet gyönyörködtető. Sajnos nem volt idő egyet csobbanni.
Elkövetkezett az a kirándulás, az ún. Levada „séta” a Rabacal völgyben, amire félve, de végül lányom rábeszélésére jelentkeztem, mert a szervező szerint közepes nehézségű. Megnyugtatott bennünket, hogy ugyanazon az úton történik a visszatérés, mint az odaút. Legfeljebb megállok és visszavárom a csoportot – gondoltam. A csábítást a végcél, a 25 vízesés jelentette. A levadák tulajdonképpen vízgyűjtő csatornák, amelyek biztosítják a növénykultúrák vízigényét, egyúttal különleges turistautak. Az első etap 7 kilóméterét túrabotom és lányom figyelő segítségével hősiesen véghezvittem, néhol kissé meredek lépcsőkön szerencsére lefelé lépdelve.
Levada séta
A túravezető fiatalember időnként megállt ismertetőt tartani a csoportnak, így közben utolértem őket. Természetesen én bőszen haladtam tovább, hogy egérutat nyerjek. Némi szándékosságot véltem a túravezető megállásaiban, úgy éreztem, méltányolja az egyetlen Régiség-túrázó korlátait. Egyetlen vízesést sikerült látnom, mert a 25-höz vezető út számomra elérhetetlen lett volna, családom utólagos elmondása szerint is.
A túravezető nagyon bölcsen arra kért, hogy maradjak egy kis hídon, el ne mozduljak! Ugyanide fognak visszatérni. Ezt határozottan megígértem. Egy szűk óra múlva meg is jelent a csoport, addig pedig gyönyörködtem a kis hídról elém táruló látványban. Szerencsére a kijárathoz nem az eredeti úton felfelé kellett menni, hanem egy egyenes útvonalon, aminek hossza majdnem 4 km volt. Az utolsó 900 m-t egy sötét víztározó alagútban tettük meg a telefonokkal világítva, néhol tócsákban lépkedve. Igazi kalandtúra volt. Mint kiderült, a 25 vízesés tulajdonképpen egyetlen vízesés 25 elágazása, ami egy tóba torkollik. A képek alapján csodálatos lehetett, unokám kicsit belegázolt.
Levada
Következő napon már sokkal könnyebb, buszos nyugati szigettúrára indultunk. Sofőrünk és egyben idegenvezetőnk egy negyvenes, energikus férfi volt, ugyancsak 3 nyelven folyékonyan végigbeszélve az utat. Németül néha elkaptam néhány morzsát, angolul még kevésbé értek.
Első állomásunk Camara de Lobos, hangulatos halászfalu volt. Az öböl színes halászhajói, a július 1-i nemzeti ünnepre emlékeztető, nagyon vicces felfüggesztett tárgyak az ott lakók vidám hangulatát tükrözték /lásd az 1. részt/. A falu leghíresebb lakója Winston Churchill volt, akinek hobbifestészetét inspirálta a szép kilátás.
Camara de Lobos
Innen Cabo Girao szédületes sziklái fölé épített üvegaljú kilátóról, a Skywalkról csodálhattuk a környéket. A bejáratnál egy idős úr minden muzikalitás nélkül verte a dobot, és ordibálta saját „szerzeményét” egykedvűen, néhány euro reményében. Mi is jutalmaztuk a váratlan koncertet.
A következő nagy élmény Porto Moniz természetes lávamedencéi, és azokban való úszkálás volt. A felgyülemlett vizet az árapály jelenségnek köszönhetik ezek a lávakövek által közrefogott medencék. Üdítő volt megcsobbanni bennük a közben 28 fokra melegedett időben. Látványnak is lenyűgöző. A medencék szélén lévő kőpárkányokra könyökölve a nyílt óceánt csodáltuk. Hazafelé megálltunk egy fotószünetre egy vízesésnél.
