A növények locsolással, a kutya fürdetéssel vészeli át a meleget.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok a falumbéliek jó részéhez hasonlóan,  hogy  vastag, vályogfalú házban élek. Egyetlen tennivaló a kánikulában behúzódni a hűs(ebb) falak közé,  figyelve ennek tartósságára az ajtók, ablakok csukva tartásával, redőnyöket, függönyöket is bevetve.

Miután otthonülő típus vagyok, nem okoz gondot a „bezártság érzése”. A legfontosabb intézni valókat, kerti teendőket,  délelőtt 9 - 10 óráig letudom.  Ha strand program is kerül terveimbe, (reggel 8-tól  ) délelőtt 10 - 1/2 11 –kor legkésőbb, irány a hazaút.  A nap többi részét a házban töltöm.  Este 7 - 8 órakor  „merészkedek” ki a kertbe, locsolni és kicsit levegőzni. Az egyetlen klímaberendezésünk a jó öreg ventilátor, készenlétben várja a dologidejét. Még nem kellett bekapcsolnom, de ha még sokáig tart ez a forróság, bizony a vályogfal is átmelegedik és akkor szükség lesz rá.

Öltözködésben egy szál, lenge, kényelmes, nem  műszálas strandruha a trendi most nálam, itthon. A reggeli ténykedések után, és napközben  annyi színtiszta vizet ( vagy ásványvizet, esetleg citromlével – igazival ) iszom, amennyit kívánok. Semmiképpen nem számolom és méregetem a médiában elhangzó  „ennyi-meg annyi liter folyadék kell”  mennyiséget, mert  meggyőződésem, hogy  a mennyiség testre, súlyra, magasságra eltérő minden embernél, és bízom  szerveztem igényében, annyit iszom, amennyit kívánok, amikor szomjas vagyok. Ez csak és akkor érvényes, ha vizet iszunk. Ha más, bármi törpi-szörpi üdítő ital vegyül az ivókészletünkbe, akkor borul az előbbi elv, mert, hogy a vízen kívül más nem (igazán) oltja szomjat, inkább fokozza azt, ami szerintem nem egészséges. De mindenki annyit viritykol (iszik),  amennyit jónak gondol. A legjobb szomjoltó, nekem ez jön be leginkább, a lédús gyümölcs, vagy akár 1-2-3 paradicsom magában.

Amiről  a média nem igazán beszél, az  a sóveszteség. Aki dolgozik, jön-megy  ebben a forróságban, izzad is rendesen, és izzadással nemcsak folyadékot veszítünk, és nemcsak azt kell pótolni, hanem a sóveszteséget is. Tévedés ne essék, nem kell hazaérve belemarkolni a sótartóba, de figyelni  kell  a sóveszteségre is. Nem baj, sőt jó, ha ilyenkor a főtt kukoricát, paradicsomot, vajas kenyeret  enyhén besózzuk, vagy  ha az ételeinket „ízesen” készítjük.  A nehéz, több órás fizikai munka után az ivóvízbe lehet tenni csipet sót,  tudomásom szerint szokták is edzések, mérkőzések után a sportolókat (ha rövid időn belül nem jut(hat)nak ételhez) ilyen enyhén sós vízzel itatni (már ahol figyelnek erre ).

Miután  viszonylag jól vettük  a startot a házikónk jóvoltából, és a nap legmelegebb szakában izzadás mentesen házon belül tartózkodunk,  a főétkezéseink a szokásosak maradtak: szezonálisan  zöldségek, köretek hússal. Kifejezetten fontosnak tartom akármilyen leves elkészítését, evését, mert ez is egyfajta folyadék bevitelt jelent (az év minden szakában) .

Régen locsolással is védekeztek  házanként  a hőség ellen. Mára nem látom, tapasztalom  környezetemben. Ennek oka valószínű az, amiért én sem locsolom  a járdámat, és a ház körül sem, mert  vezetékes víz jön  a kinti csapból is, ahol pedig fúrt kút van, ott is árammal működő motor húzza fel  a vizet, és  bizony  nem olcsó mulatság lenne naponta ezzel locsolni a járdát, akár többször is.

Udvarom fái, bokrai, virágai vízigényesek, de tűrték a nagy meleget. Nap, mint nap locsoltam őket, nem sajnáltam tőlük a vizet. Szépen, zöld levelekkel, egészségesen vészelték át a sok napig tartó afrikai hőhullámot.  A locsolásukkal nem spóroltam, mert ha kiszáradnak, véglegesen elveszítem őket, vagy ha csak legyengülnek, elerőtlenednek, pillanat alatt elkapja őket betegség, valami gombás, vagy férges-kukacos nyavalya.  Miután meglehetősen nagy az udvarom, sajnos a füvet nem locsoltam,  arra már tényleg ingem-gatyám  rámenne. Kicsit  kiégett, de talán ősszel  összeszedi magát.

A "birtokunk" biztonsági őre, Kormos kutyaúrfi , pihegve ugyan, de hősiesen állta a kánikulai viszontagságokat, a délutánt leginkább a lakásban való pihenéssel töltve, vagy csak velem kijőve pár szem paradicsom szedése erejéig, amit hasalva, nyelvlógatva szemlélt a mályvabokor előtt. Azért nála is elérkezett az  a pillanat, amikor  kis fekete bundája már érezhetően átmelegedett fülétől-farkáig. Ilyenkor jött a "hűtőfürdő" kiskádjában, amit szó nélkül tűrt, sőt  szemmel láthatólag felélénkült tőle, jól esett neki. Persze a fürdés után, nem átallotta hangsúlyozottan ránk pislogva "törölgetni" a bundáját  a fűben, mert annak száraznak kell lennie.

Kis családom még bírja az égiek által ontott hőséget,  de azért várjuk már ennek  az égető melegségnek a csökkenését mi is.

Izzy