Kedves baráti meghívásnak tettünk eleget, amikor egy hűvös szombat reggelen szüretelni indultunk a Sárospataktól négy kilométerre lévő Hercegkútra.  A Zempléni hegység lábánál lévő szőlők a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék részét képezik. Ezen a területen sok szőlő terem, általában borszőlő. Mi leginkább a Bianka nevű szagos szőlőt és a Hárslevelű fajtát szedtük, ebből készül a híres tokaji aszú is. A Bianka illatos és lédús, finom savtartalma miatt könnyű bort készítenek ebből a fajtából.  A Hárslevelű bogyói közepesen nagyok, vékony héjúak, lédúsak, testes, zöld arany színű finom bor készül belőle.

Az időjárás igazán kedvező volt, a szőlősgazda örülhetett a napfényes, friss időnek. Az előtte való napon ugyan gondosan kikészítettem a meleg és vízhatlan ruházatot és a gumicsizmát, számítva a hidegre és az esős, nyirkos időre. Sok szüreten vettem már részt, de sose volt olyan jó idő, hogy nem jött volna jól a réteges ruházat. Korán indultunk, ilyenkor sietve, csak egy gyors kávéra és egy futtában megivott teára van idő.

Álmosan, utolsónak érkeztünk, de rögtön feldobtam a társaságot. Jó reggelt kívánva sűrű elnézést kértem a késésért, és hozzátettem, amennyivel később érkeztem, annyival korábban fogom abbahagyni a munkát. Ne erre sokan nevetve felhördültek, de a házigazda asszonya, gyorsan hozta a bemelegítő házi pálinkát, amely munkára buzdít, és a finom pogácsát. A pálinka mellé kaptam metszőollót is, mellyel könnyebben és gyorsabban távolítottam el a szőlőt a tőkéről.

Hamar belerázódtam a munkába, nem is volt időm szétnézni, kit ismerek, kit nem. Ilyenkor szüreten nemcsak rokonok, barátok, ismerősök vannak, hanem idegenek, sőt gyerekek is. Ők gondtalanul szaladgáltak a napfényes hegyoldalon a tőkék között, néha a felnőttek a kezükbe adták  a metszőollót és tanítgatták őket a szüretelés fortélyaira, mert valamikor meg kell tanulniuk nekik is.

Terülj-terülj asztalkám

Ebédkor olyan terülj-terülj asztalkát rittyentett a házigazda asszonya, hogy csak ámuldoztunk.  Négy ládát gondosan letakart egy fehér abrosszal, volt azon sült hús, csirke, sertés, hurka, kolbász, töltött, töltetlen házi savanyú, cékla, uborka. Ebéd után hozták a finomabbnál finomabb házi sütiket, túros, mákost, házi szilvalekvárost. Ezek után én szuszogni is alig bírtam, nem hogy dolgozni. Teli hassal talán nem is lehet. De a rutinos szüretelők jókedvűen tovább folytatták a munkát. Ezek a dolgos, szorgalmas asszonyok fáradhatatlanok, jó példával járnak elő, tudják, a napi munkát el kell végezni, ha törik, ha szakad.

Ilyen volt a szüret régen

Nagyapáink még puttonyba gyűjtötték a szőlőt, az asszonyok pedig vederbe szedték. Manapság ez a munka sokkal könnyebb. Mindenkinek fáradhatatlanul járt a keze, a jókedvű beszélgetést gyakran a traktor zaja szakította  félbe, amely körbe-körbe járt a tőkék között. Ez egy jól megszervezett munkafolyamat: a traktor hordta a szőlővel teli ládát a sor végén található konténerbe, és hozta vissza az üres ládákat a tőkék alá.  Ma már a vödörre sincs szükség, és nem kell emelni, cipelni a nehéz, teli puttonyt sem. Az első napi munka befejezése után aki tehette,  borral koccintott a házigazdával, az asszonyok ismét pogácsával, süteménnyel kínáltak mindenkit.

A háziasszony kínálja a finomságokat

A szüret másnap folytatódott egy másik hegy oldalában, mert a jó gazda a lányait is megtanította a szőlő szeretetére, az ő szőlőjüket is le kellett szedni. Reggel a hatalmas izomláz sem tántorított el attól, hogy ne készüljek el időben. Tán nem fog ki rajtam egy kis munka? - mondogattam magamban. Mikor elkezdtem a munkát, már nem is figyeltem arra, hogy fáj-e valahol. A jó hangulat és a házigazda pálinkája, a gazdasszony sütije és pogácsája, a jó friss levegőn el is múlatta az időt és az izomlázat.

A gazda elégedetten szemléli a termést

A szüret másnapján, délre, már sikerült leszedni az összes szőlőt a tökékről. A gazda elégedetten tekintett a teli konténerekre, amelyek tartalmát  nem saját pincéjében fogja tárolni bor formájában, hanem értékesíti, leadja a felvásárlónak.

A háziasszonyok ebédre hívó szava szakította félbe a szüretelő társaság elégedett beszélgetését. Elkészült a bográcsos töltött káposzta, terjengett a finom illata. Ilyen bográcsban főtt finomságot sem eszünk minden nap!

Elkészült a bográcsos töltött káposzta

Jó étvággyal megebédeltünk, majd kellően elfáradva üldögéltünk még egy darabig a napfényes hegyoldalban. A szüret a szőlősgazdák életében kiemelkedő esemény, legtöbbünknél családi ünnep, amikor szembesülnek  egész éves munkájuk eredményével, éppen ezért érdemes megadni a módját, vidáman, társaságban, finom ételek és italok kíséretében.

Vica