Egy tevékeny, idősödő  úriember portréja.

Jenő egy tevékeny, mozgékony, idősödő úriember.  Biciklivel közlekedik, sportosan öltözködik, szabadidejében keresztrejtvényt fejt és imádja az unokáit.  Némi rábeszélés után beadta derekát, hogy betekintsek életébe és írjak róla.

Hogyan is telnek mindennapjai? Feleségétől régen elvált, nem ő akarta, de talán mégis jobb, hogy így alakult. Egyedül maradt egy  panel lakásban, akkor már nyugdíjas volt és nem járt el dolgozni. Nagy kérdés volt, hogyan birkózik meg a sok szabadidővel. Nagyon kemény évek voltak ezek, mondja – de kibírta, mégse csúszott bele a magányosok gödrébe.

Van egy jó barátja, akivel naponta találkozik, és a dolgos hétköznapokban besegít neki. Ha kell, bográcsost főz a baráti összejövetelekre, ha kell, tetőt javít. A barátja tudja, hogy rá mindenben számíthat.

Ma, egy szürke vasárnapon, együtt kávézunk lakásában, ahová meginvitált.  Kis tipp-topp otthonában gyönyörű rend van  és  tisztaság. Semmi kirívó, semmi cécó, szépen megfér egymás mellett szülőktől örökölt könyvtár és a modern bútor. Látszik a rendszeretet, a takaros kis otthonban minden katonásan a helyén van. A konyhaasztalon kikészítve tálcán két személyre a kávés bögre, a tűzhelyen a kotyogóban fő a kávé. Ezt a lakást maga tartja rendben, takarít, mos, és nagyon szeret és tud főzni. A mindennapok így telnek kényelmesen, komótosan.

Hogyan érzi magát egyedül? - teszem fel a kérdést.

Egyszerű, dolgos, hétköznapi gépkocsivezető voltam, - mondja - aki megfogtam a munka végét. Mindig szerettem dolgozni, ma is a lakásban mindent én szerelek, javítok, ami meghibásodik. Tanulni nem szerettem, ezért már 18 éves koromban dolgoztam. Semmi különös nincs az életemben - mondja szerényen -, hacsak annyi nem, hogy szeretem a társaságot. Ma is sok fiatal és idősebb baráttal veszem magam körül, szeretem a humort és a viccelődést. Leállok mindenkivel beszélgetni, ha kell, segítek mindenkinek. Van barátnőm, akivel jól érzem magam a szabadidőmben. Szeretünk együtt lenni, együtt finomakat főzni és enni,  esténként  hatalmas kártyacsatákat vívni.

Mit üzen a hasonló korú, egyedülálló férfiaknak? – kérdem végül.

Aki nem a saját útját járja, aki nem azt teszi,  amihez kedve van, és mindig másoknak akar megfelelni, az előbb-utóbb megbetegszik. A fizikai fájdalom, a rosszkedv, az állandó boldogtalanság, rossz közérzetet okoz. Ezért én igyekszem jókedvvel, boldogan cselekedni, mert ez javítja az életminőségemet és megteremti a belső harmóniámat. A lényeg, hogy mindenki találja meg az életben a megfelelő társakat és vonzza be a jó dolgokat. Olyan emberekkel vegye körül magát, akiknek sok pozitív tulajdonságuk van. Ezt én megtettem.

Megköszönve az interjút, gyorsan távozom, mert érzem, valaki várja, akire szüksége van.

Vica