Bűbájos pofácskájával és ragaszkodásával az egész családot meghódította.

Hát, az úgy volt, hogy az unokáim szerettek volna egy cicát, de a szüleik nem annyira.  A sors azonban kezébe vette a cicaügyet. Gyakorta besétált a kertbe egy szürke-fehér macska, illedelmesen leült a terasz szélére és befelé nézett a házba. Ha a gyerekek kimentek, nem szaladt el, hagyta magát megsimogatni.  Kóbor macskának tűnt, ezért időnként ételt tettek ki neki, és a cica egyre gyakrabban jött hozzájuk, de a házba nem engedték be.  A gyerekek és anyukájuk nagyon megszerették és elnevezték Foltinak, de a gyerekek apukája hallani sem akart egy saját macskáról.

Történt egyszer, hogy a család pár napra elutazni készült, pakolásztak be a kocsiba. Folti egy fürge mozdulattal a kocsi tetején termett, mintegy jelezve egyet nem értését, vagy sugallatát, hogy ő is menne velük. Már indultak volna, de Folti még mindig az autó tetején ücsörgött. Apuka odament, leemelte a cicát, letette a földre és beült a kocsiba. A cica ekkor egy ügyes ugrással Apu ölébe huppant, két lábra állt és a másik kettővel átölelte a nyakát. Ekkora szeretet kinyilvánításnak már nem lehetett ellenállni, Folti az utolsó akadállyal is megküzdött. A család saját cicájának nyilvánította. Ez abból állt, hogy elvitték az állatorvoshoz, beoltatták, beengedték a lakásba, és éjjelre csináltak neki egy kuckót a tárolóban, ahová egy mágneses nyakörvvel maga is be tud menni.

Mint ex macskatulajdonos csak csodálni tudom ennek a kis állatnak a jó tulajdonságait: nem karmol, nem nyávog, nem erőszakos, beletörődik, ha valaki éppen nem ér rá őt beengedni, neki enni adni, vagy vele foglalkozni. 

Folti cica  bűbájos pofácskájával és ragaszkodásával a tágabb családot is meghódította. Ha meglátogatjuk az unokámékat, és Folti otthon van,  első dolga, hogy az ölünkbe ugrik és meghitten dorombol, mancsával simogatásra buzdítva. Lucy cicánk három éve alussza örök álmát kertünkben, így Foltit pótcicává fogadva mi is boldogan viszonozzuk  bőven áradó szeretetét.  De a másik lányomékat, sőt nászomékat is ugyanilyen akadályt nem ismerő érzelem kinyilvánítással vett le a lábukról, jóllehet ők keményen ellenálltak.  Ha a gazdiék hosszabb időre elutaznak, mi és a másik lányomék is gondolkodás nélkül rohanunk macskázni, azaz Foltinak ételt adni, amíg a háziak haza nem jönnek, és örülünk, hogy részesülünk a kis  négylábú áradó ragaszkodásából.

Hétéves unokám így írt róla egy családról szóló fogalmazásban: Van egy macskánk, akit nagyon szeretünk.

Cecilia