Az érettségi vizsgámra egyáltalán nem emlékszem, sem a vizsga körülményeire, sem a tételekre. Annál inkább emlékszem az érettségire való felkészülés időszakára.

Azzal kezdődött, hogy kiharcoltam, hadd legyen végre külön szobám, hogy ott háborítatlanul tudjak tanulni. A külön szoba egy fűthetetlen, spájznak használt, gangra néző pirinyó helyiség volt, ami a konyhából nyílt,  egy régi bérház első emeletén lévő lakásunkban.  Anyukámmal  kettesben kivonszoltuk  az iszonyú nehéz ágyamat a nappaliból, ahol addig nagymamával aludtam. De a kis szobám ajtaján nem fért be az ágy, így előbb szét kellett szedni, majd benn újra összerakni. A falakat újságokból kivágott színészképekkel díszítettem. Egy kis asztalon kívül (amit egy év múlva vettem az első keresetemből) más nem is fért ott el, mégis repestem a boldogságtól.

Ez volt életem első, saját szobája, ahová vendégeket is lehetett hívni.  18 évesen, a jövő rejtelmeiről ábrándozva, egyáltalán nem tudtam koncentrálni az érettségire való  tanulásra. Gondolataim folyton elkalandoztak. Tavasz volt, gyönyörű idő, az ember inkább strandra ment volna, minthogy érettségi tételeket biflázzon. Lépten-nyomon a spájzban kötöttem ki valami nyaskálnivalóért,  a mézes dió volt a kedvencem, de Nagyim sütijeit és beföttjeit sem vetettem meg. Sikerült jó pár kilót összeszedni az érettségiig.

Aztán azt találtam ki, hogy biztos jobban fog menni a tanulás, ha valakivel együtt tanulok, ezért ezzel a céllal osztálytársakat hívtam meg  a kis szobámba egymást váltva, hogy nekigyürkőzzünk a tételeknek. A közös tanulás zenehallgatással kezdődött, nagy beszélgetésekkel folytatódott, majd némi tanulással ért véget. Közben nagyikám lábujjhegyen járva (nehogy zavarjon minket)  megfőzte az ebédet, amire a vendég osztálytársat is mindig meghívtuk.

Forrás Fortepan

 Egy Tesla lemezjátszó boldog birtokosaként  a mindenkori fiatalok  zenemániája is utolért. A boldogság csúcsa volt, amikor egy szép napon, éppen az érettségi szünetben egy külföldi rokon által hozzájutottam  a Beatles : A Hard Day's Night című vadonatúj lemezéhez.  

https://www.youtube.com/watch?v=tYkehpWUjwU

Hihetetlen örömmámor volt Beatles zenét hallgatni, méghozzá lemezen. És ami még lelkesítő volt: a lemezborítón ott volt a számok szövege. A dalokat hallgatva fogalmam sem volt, hogy miről szólnak. A szöveg birtokában nekiestem egy kis szótárral, hogy megpróbáljam megérteni, miről dalolnak a kedvenceim. E számok szövgének megértése volt a legfőbb ambíció, amiért nekiálltam angolt tanulni, s ami néhány év múlva egy középfokú angol nyelvvizsga megszerzéséhez vezetett.  Szóval ott, akkor mindenhez volt kedvem, csak érettségire készülni nem.

Pedig többek között orosz nyelvből kellett érettségiznem.  Az angol nyelvű  Beatles dalok csak egy elérhetetlennek tűnő, távoli világ illúzióját keltették. 

Amint a mellékelt dokumentum tanusítja, 53 évvel ezelőtt végül is sikeres érettségi vizsgát tettem.

                                                                             Képek forrása: Fortepan

    Cecilia