Maria Treben képzeletbeli unokája

Az alcímben szereplő „képzeletbeli unoka”  írásom főszereplője,  Nándi, gyerekkori játszótársam, akivel egy házban nőttünk fel, és ma is annak lépcsőit koptatjuk - ugyancsak kopott térdeinkkel.

Kétlem, hogy Maria Treben neve ismeretlen lenne bárki előtt,  mégis írnék róla pár szót. „1907. szeptember 27-én született Saaz városában. Hívő keresztény volt, aki feltétel nélkül hitte, hogy a természet gyógyító ereje, mint Isten patikája szolgálja az emberiséget. Egészség Isten patikájából (1980) volt legelső könyve, mellyel az egész világon ismertté vált.” (forrás: Google).

A minap "összefutottam” Nándival  kapunk előtt, és meglátva nem éppen fiatalos járásomat, én pedig az ő virgonc lépteit, rákérdeztem csodaszerére. Ugyanis nem titok, hogy ő a köszvény, én pedig a kopások miatt egyesével vesszük a lépcsők akadályait. Nándi Treben (így neveztem el magamban) nem sokáig váratott a válasszal. Elárulta, hogy Veronika gyógyfüvet áztatott pálinkába, és tetszés szerinti időpontokban hörpintgetett belőle. 3-4 nap kortyolgatás után javulni kezdett a lába. Ezt bizonyítandó, ott az utcán lázas helybenfutásba kezdett, magas térdemeléssel.

Épp aznap voltam túl egy hatástalan injekciókúrán, ami az izületi folyadékot pótolná. Előzőleg semmi praktika sem segített (bűzös kencék, dunsztkötések, gyulladásgátlók, elektromos kezelések). A második injekció után beutaltam magam ugyanazon rendelő térd ultrahangjára, ahol Baker cystát mutattak ki. Fizetségért azonnal fogadtak. Félve mutattam a leletet a doktornőnek, nehogy úgy érezze, megkérdőjelezem a diagnózisát, ami végülis helyes volt, de nem teljes. Lojalitásomat bizonyítva megvettem a 3. injekciót, bár tudtam, hogy halottnak a csók. A lelet nyomán kaptam még egy kegyelemdöfést steroid formájában, ami tizedannyiba került, mint a kúra egyetlen ampullája. No de sebaj! Kell az a hyeluronsav kopott izületeim olajozására. Tapasztalom, hogy kortársaim még a kutyagumit is magukra kennék a javulás reményében.

 Korábbi posztomban (Táncterápia kicsit másképp) már utaltam mozgáskorlátozottságomra. Vízifitneszre azonban rendszeresen járok, mert ott legalább némi mozgásra képes vagyok, aminek bónusza a jó zene és társaság. Egyik fitnesznagyi társam akkoriban megkérdezte, hogy mit kaptam a térdemre. – Időpontot – mondtam. Nos ezen az időponton dőlt el az injekciókúra sorsa, amin 3 hét elteltével „szerencsésen” túlestem.

Nánditól is kértem időpontot (még aznapra), hogy betérhessek hozzájuk 2 dl Veronikás pálinkáért.

 - Gyere egy beöntésre! – Így hívja a nedűkostolót. Félóra múlva már csöngettem náluk, és kaptam is az első kupicával.  Hozzáteszem, imádok velük beszélgetni, mert széles látókörűek, és humorunk is egy rugóra működik. Roppant környezetbarátok, és csakis a természetes anyagokban hisznek, meg az öngyógyításban. Nem is értem, miért nem hozzájuk fordultam rögtön. Sok a közös témánk. Két kamasz fiuk és Londonban élő kamasz fiúunokám szinte ugyanazokat a tüneteket produkálják, ha iskolába kell menniük. Az undoritis vírus támadja őket reggelente. Megnyugtat az a tény, hogy ez a betegség földrajzi fekvéstől, származástól, neveltetéstől, oktatási rendszertől teljesen független. Ami máskor bosszant bennünket, ilyenkor nevetve cseréljük ki tapasztalatainkat, talán a pálinka jótékony hatására.

Bennünket, Régiségeket pedig a térditis gátol időnként a teljes kibontakozásban, de mégis magasabb minőségben éljük életünket, mint kamaszaink a kütyük fölé görnyedve, zombik módjára. Nándi és Erzsike rendszeresen úszni, edzeni járnak, én is napi rendszerességgel mozgok tőlem telhető aktivitással, mígnem kamaszaink teljesen felhagytak a sportolással.

Summa summarum, kaptam még egy kupicával Veronikából, és vettem otthonra két decit azzal az útmutatással, hogy véletlen se a térdemre kenjem. Mondtam, hogy annyira nem vagyok beteg.

Két órás gyógyító beszélgetés után felmentem lakásomba legújabb szerzeményemmel. Búcsúzóul megnyugtattam a házaspárt, hogy ha nem is gyógyítja meg a térdemet, hangulatfokozónak mindenképp hasznos lesz. Reggel folytattam a kúrát, és napközben egy-két kortyot lenyeltem. Már délelőtt könnyebben indultam a piacra, a lépcsők mintha akadálymentesítve lettek volna. Most csak az a dilemmám, hogy a steroid, vagy Pálinkás Veronika fejtette-e ki áldásos hatását. Míg az injekciókat csak a rosszabb jobb térdembe kaptam, a nedű végigjárja mindkét végtagomat, sőt annál is több testrészemet, és ez mindenképp javára írható. Nem kell egyelőre Jézushoz fohászkodnom, akinek szavaira a béna járni kezdett. Már ez a megoldás is foglalkoztatott kínomban, mint utolsó stáció.

Nándi helyben-futását magas térdemeléssel még nem reszkírozom, a senior örömtánc tanfolyam is várat magára, de könnyebbek a lépteim, és bizakodva nézek jövő heti külföldi családlátogatásom, valamint kedvenc barangolásaim elé.

  Annaróza