Átruccanás a szlovákiai Révkomáromba
Barangolások Komárom-Esztergom megyében - 2. rész
Komárom-Esztergom megyei barangolásunk előző napi tatai kirándulásától jólesően elfáradva kellemesen aludtunk. Reggeli közben átbeszéltük aznapi úticélunkat, ami nem volt más, mint Révkomárom, azaz szlovákul Komarno, a szomszédos Szlovákiában. Mi már többször is jártunk ott, így könnyen ment a látnivalók összeállítása, megkeresése.
Megérkezésünkkor a Selye János Egyetem melletti parkolóban hagytuk a kocsikat, és besétáltunk az Egyetem udvarára.
Az első önálló, magyar nyelvű egyetem Szlovákiában 2004-ben alakulhatott meg. Az Egyetemnek három kara van: teológiai, gazdaságképző és tanárképző kar. Az egyetemnek helyt adó Tiszti Pavilon 1858 és 1863 között épült neogótikus stílusban. Eredetileg az épületben a császári és királyi sereg tisztjeinek és azok családjának lakásai voltak. A földszinten alakították ki a kaszinót a tiszteknek. Az udvarban 1999 és 2000 között egy amfiteátrumot építettek. Az udvaron elhelyezett híd Komárom és Révkomárom együttműködését szimbolizálja.
A névadó Selye János mellszobra a Tiszti Pavilon udvarán áll. A Kanadában élt tudós a stressz kutatójaként szerzett világhírnevet.
Ahogy haladtunk befelé egy furcsa fémkupolára akadtunk, mely telis-tele volt aggatva lakatokkal. Ez a Fogadalmak kútja. A tábla szerint mondd el a fogadalmad, pecsételd meg egy lakattal, melynek a kulcsát dobd a kútba, s a kút szelleme segíteni fog.
Innen az utunk a város főtere felé, a Klapka térre vezetett. A tér felé belebotlottunk a városnéző kisvonatba, de úgy döntöttünk, hogy inkább a saját lábainkat használjuk.
A Klapka teret a Városháza impozáns épülete uralja. A korábbi épületet előbb földrengés, majd tűzvész pusztította el, mai formájában 1875-ben adták át. Érdekessége, hogy a magasra nyúló torony kétszintes tűztorony. Az épület előtt állították fel Klapka Györgynek, a vár hős védőjének szobrát, amit a háború után eltávolítottak, majd 1991-ben került vissza eredeti helyére.
Egy kis átjárón keresztül indultunk a térről az Európa Udvar felé.
A teret 1999-ben három magyar vállalkozó kezdte el építeni, s a Millenium évében adták át. Jelenlegi formáját 2002-ben nyerte el. A téren található épületek egy-egy európai ország építészetének stílusában készültek, mintegy 45 ország építési stílusa található meg.
Körben érdekes szobrok találhatók a korok nagy alakjairól. Hunyadi János, IV. Béla, Mátyás király, Mária Terézia és még több uralkodó és mecénás szobrát láthatjuk.
A nyáron működő szökőkút a Városháza előtti korábbi kút másolata. A szökőkúttal szemben találjuk a Magyar házat, amit tulipános mintázatáról ismerhetünk fel.
Sajnos az építők és a mára már több mint száz tulajdonos kapcsolata az idők folyamán erősen megromlott. Az finanszírozó cég 2003-ban csődöt jelentett, s a csődeljárás a mai napig nem zajlott le. Emiatt nem készült el a tervezett Millenium szálloda, és néhány épület is félkész állapotban van. Az épületek karbantartásával a tulajdonosok nem nagyon törődnek, sok üzlet kiadatlanul, zárva van, és a törődés hiánya lassan kezd meglátszani az épületeken. Ennek ellenére érdemes ide ellátogatni, s találgatni, hogy melyik épület melyik országot jelképezi.
Innen tovább haladva, nem messze található a Duna Menti Múzeum épülete. Az épületet, mint Kultúrpalotát 1913-ban adták át. A kiállítások mellet itt találjuk Feszty Árpád Bánhidai csata című festményét, amely korábban a Városházán volt elhelyezve. A Jókai Egyesület közel negyvenezres könyvtárának is az épület ad otthont. Rendszeresen tartanak a nagyteremben hangversenyeket.
Már jócskán elmúlt dél, sőt már egy óra is és a gyomrunk jelezte, szeretne valami finom belevalóhoz jutni. Korábbi utunk során felfedeztük a Bástya Csárdát, ami a történelmi erődítmény egyik részében üzemel, így javaslatomra oda mentünk. (Az erődrendszer egy bástyarendszer, mely egész városon végighúzódik, a Duna és a Vág folyó partjáig. A magyar oldalon, a Duna túlpartján, a Monostori erőd érdekes, látogatható múzeum).
Nem is bántuk meg, mert a napos meleg időben a kellemes hőmérsékletű fedett teraszon leülve, persze a sofőrök kivételével, jó hideg sörrel olthattuk a szomjunkat. Ebédre a kihagyhatatlan juhtúrós sztrapacskát (bryndzové halusky) és sült húst knédlivel és párolt káposztával – fogyasztottunk.
Új élményekkel telve visszaindultunk szállásunkra, Tarjánba.
Így telt el a második napunk.
saját felvételek
Papa Stefano