A Pápa nekem is integetett

Rómát látni kell, nincs mese! Hallom vissza nagynénim szavait, aki nyugdíjba vonulása után minden világvárost végiglátogatott. Régen dédelgetett álmom vált valóra, amikor ősszel elindultam a római zarándokútra. Egy mondás járt az eszembe, „Látni Rómát és meghalni”.

Padova,  Prato della Valle

Első nap délutánján 13 órai utazás után megérkeztünk körutunk első állomásához, Padovába, Szent Antal városába. Jólesett a séta az ovális téren, a Prato della Valle-n,  Olaszország legnagyobb terén. Bár igen rövid idő állt rendelkezésünkre, azért a Szent Antal bazilikát körbesétálva láttuk Szent Antal koporsóját és nagy élmény volt megtekinteni a szent ereklyéit. Évi, az idegenvezetőnk, így jellemezte Páduát: A fű nélküli rét, az ajtó nélküli kávéház, és a név nélküli szent városa. Ennek jelentése a következő: A fű nélküli rét a Prato della Valle (a völgy rétje), a város főtere, amely a 18 század végéig egy mocsaras terület volt. Az ajtó nélküli kávéház a tekintélyes  Pedrocchi  kávéházra utal, amely egy évszázadon át  volt értelmiségiek, diákok, tudósok és politikusok találkozóhelye, és 1916-ig maradt nyitva éjjel-nappal. A név nélküli szent pedig  a Szent Antal templom, melyet a pádovaiak röviden csak a Szent-ként emlegetnek.

Forum Romanum, az ókori romok Rómában

Másnap a gyors alvás, pihenés és reggeli után reményekkel telve indultunk útnak Róma felé, olaszországi körutunk második állomására. Buszunk gyorsan haladt, de csak utaztunk, utaztunk, én meg csak lestem a közúti jelző táblákat, hogy milyen messze lehetünk még Rómától. Érdekes módon, az autópályán a táblák ezt nem mutatták. Már meg is jegyeztem, hogy az olasz „csizma” északi városai és Róma között nincs is település. De egyszer csak megpillantottam kiírva az örök város nevét.

Pinea fenyők Rómában

Róma külterületén, egyik dombról a másikra haladva első rácsodálkozásom azokra a gyönyörű mandula, illetve pinea fenyőkre estek, melyek Olaszország jellegzetes fái. Nem tudtam olyan fotót készíteni, hogy ezek a fák ne legyenek rajta a képen. Második csodálkozásom, a rengeteg parkoló autóra és a még több, forgalomban közlekedő kisautóra esett. El is gondolkodtam, hogy itt mennyi ember élhet? De szerencsénkre mi is, illetve én is elfértem a Piazza Navonán, ahová első utunk vezetett. Róma egyedi hangulata egyből rabul ejtette szívemet, a téren zenélő, hangulatkeltő muzsikusokkal együtt. Térképpel a kezemben, fülemben a Vox készülékkel   (mely  a turistákat az idegenvezető mikrofonján keresztül kalauzolja) csak úgy ittam  az ismereteket.

Fényképezni is volt időnk

A következő három napban, csak a látnivalóknak éltem. „Átadtam” magam Rómának, gyönyörködtem, ámuldoztam, nevettem és sírtam. Feledhetetlen az a látvány, amit átéltem a Vatikán múzeumban és Sixtusi kápolna láttán. Ámuldoztam, hogy Róma múltja milyen gazdag, mennyi monumentális, és maradandó szépséget építettek az ókori Rómában, akár több évtizeden keresztül. Örültem, és élveztem, hogy álmom valóra vált! Erre főleg akkor gondoltam, amikor az Angyalvár felé vezető  Szent Angyal hídon, a földre ülve hallgattuk kedvenc számomat egy utcai zenész elektromos hegedűjéből.

Ferenc pápa a Szent Péter téren

És igen, sírtam, amikor élőben elhaladt mellettem Ferenc Pápa automobilja és nekem is integetett a Szent Péter téren. Megfogalmazhatatlan érzés a szerdai pápai audiencián részt venni. Ebbe tényleg bele lehet halni! Egyben az az álmom is valóra vált, hogy megsimogathattam  II. János Pál pápa sírját a Bazilikában (igaz csak gondolatban, mert el volt kerítve ), akinek halála mély nyomot hagyott a  szívemben.

Az Angyalvár Rómában

Ötödik, egyben utolsó napunkon átszelve a Teverét, Assisi városába tartottunk. Szép kis középkori város Assisi Szent Ferenc szülőföldje. A tér és a Bazilika szikrázó együttesét már a felfelé vezető útról is megcsodálhattuk. Másnap reggel a Santa Maria degli Angeli  bazilikában sétálva és imádkozva vettünk búcsút Olaszországtól. Azt is észrevettem, hogy az olasz nép nagyon vallásos és ezt gyakorolják is.

Vatikáni őrség

Befejezésül egy szép idézet Ryszard Kapuscinsky-től :  „Az utazás nem abban a pillanatban kezdődik, amikor útnak indulunk, és nem akkor fejeződik be, amikor célba érünk. A valóságban sokkal korábban kezdődik, és gyakorlatilag sosem ér véget, mert emlékezetünk szalagja tovább forog bennünk."

Képek forrása: saját felvételek és Wikipedia

    Vica