Tudatosabb vásárlással a pazarlás ellen!

 Szeretnék a takarékosságról szólni, ami annyira magától értetődően szükséges és megbecsült tulajdonság volt régen, amennyire lenézett és kinevetett manapság. Idejétmúlt, nem érdekes, nem fontos. Szerintem viszont az, mert azt látom: generációk nőhetnek fel anélkül, hogy megtanulnák a beosztást, a kedves tárgyak megkímélését és rendben tartását, egymás munkájának megbecsülését. Az ésszerű és értelmes takarékoskodást az idővel, a magunk és mások erejével, idegeivel, az anyagi és tárgyi javakkal.

Nemrég egy kedves ismerősöm több hónapot töltött az USA-ban rokonoknál, barátoknál. Elmondta, mennyire meglepte az általános pazarlás, nemtörődömség, a „majd veszünk inkább másikat, divatosabbat és újabbat” elve és gyakorlata. A szinte megszámlálhatatlan ruhadarab, táska és cipő már nem fér el egy értelmes méretű lakásban, nosza vegyünk egy nagyobb házat. Vagy dobjuk ki, ami már nem kell. Elgondolkodtató, mert nem egyedi, elszigetelt eset alapján mondta ezt az ismerősöm.

Mielőtt lágyan legyintenénk, mondván: „az ott van, ránk nem vonatkozik”, gondoljuk csak végig: mennyi felesleges dolgot tárolunk a szekrényekben, dobozokban, fiókokban, pincében-padláson? Persze van lomtalanítás, újra lehet hasznosítani sokféle anyagot, mégis, talán az lenne a leginkább logikus és környezetkímélő megoldás, ha tudatosabban vásárolnánk vagy kezelnénk a tárgyainkat.

 A hírek között gyakran feltűnnek sokkoló képek, információk és adatok: az USA-ban évente 14 millió tonna ruhaszemét keletkezik. Ezek között nagyobb arányban vannak a le nem bomló, szintetikus szálból készült ruhaneműk. Az óceánok vizén több tízezer négyzetméternyi műanyag sziget úszik (lehet, hogy nem is egy). Felmérések arról tudósítanak, hogy az Európai Unióban évente 88 millió tonna élelmiszer kerül a szemétbe, az értéke 143 milliárd euró. Magyarországon ez a mennyiség 1,8 millió tonna, ebből 600 ezer tonna a háztartásokból származik. Egy átlagos magyar család évente 68 kg élelmiszert dob a szemétbe, ennek nagy része - ésszerű gazdálkodással - megmenthető, vagy elkerülhető lenne. Oda kellene figyelni!

Pontos tervezéssel, végiggondolva a család reális igényeit, már a vásárlásnál elejét lehetne venni a pazarlásnak. Sajnos sok az un. impulzusvásárlás, amikor hirtelen meglátunk valamit, vagy a reklámok hatására, netán akciós árak láttán szinte gondolkodás nélkül megveszünk olyan dolgokat is (élelmiszert vagy mást), amire igazából nincs is szükségünk. Aztán törhetjük a fejünket, mit csináljunk vele.

Gyakran pazarolunk az energiával, az autó ésszerűtlen használatával, a vízzel és még számtalan dologgal. Néhány napja javították a szennyvízcsatornát az utcánkban, 4 órán át nem lehetett használni. Csupán 4 óráról volt szó, ez alatt a használt vizet vödörben kellett tárolni, vagy a kertre locsolni. Mindenre csak a legszükségesebb mennyiségű vizet használtam és megállapítottam, hogy egyébként legalább tízszer ennyit szoktam használni, gyakran elfolyatni. Megdöbbentem…

Nézzünk szét saját házunk táján, biztosan megtaláljuk a módját, hogy ésszerűbben, takarékosabban gazdálkodhassunk. Tudatos tervezéssel, beosztással jórészt elkerülhetjük a pazarlást. Hiszen kár a megfonnyadt zöldségért, a megzöldült felvágottért, a megszáradt kenyérért, (az „elprédált ételért”, ahogyan erdélyi nagymamám mondaná.)

      Fodor Anna