Az én lábsztorim

„Mikor már a kutyagumit is magadra kened” és „Táncterápia kicsit másképp” c. korábbi írásaimban már utaltam térdproblémáimra, melyekre az artroszkópia látszott  végső megoldásnak. Csupán féléve hallottam, hogy létezik egy ilyen ún. tisztító műtét az esetlegesen levált porcdarabkák kitakarítására.  A kamera bevezetése a rakoncátlan testrészembe bizony nagyobb bajt jelzett, mint egy téli nagytakarítás.

shaverezés

Kiderült, hogy előbb-utóbb protézisre lesz szükségem, olyan nagyfokú a kopásom. Azért talán nem volt felesleges ez a műtét, mert a zárójelentést bogarászva a Google segítségével diagnosztizáltam, hogy a mediális meniscusom (félhold alakú porc) szakadása állt fenn, és shaverezéssel ("borotválással") simították el a sérült részt. A műtét, amely tulajdonképpen két beszúrás volt a térdembe, altatásban történt. Egyik lyukon a kamerát vezették be, a másikon végezték a „takarítást”.

A klinikán nagy tisztaságot tapasztaltam, a személyzet barátságos és türelmes volt, a felszereltség és ellátás megfelelő.

https://www.youtube.com/watch?v=5KtawfyS8l8&feature=share&fbclid=IwAR1LvhM_wjti5GgkBY0kQGAQ4fEo2Pc2sr0l4GsFzcERZShx-XZGprc90d8

A műtét előtti napon már be kellett vonulnom, és a mellettem fekvő „néni” ágyán egy érdekes gépet láttam, ami halkan búgva emelgette a térdét. Ő protézist kapott előző héten. Azért írtam idézőjelbe a néni szót, mert csak 74 éves, pár évvel idősebb nálam, de a környezetemben a „hetvenkedők” mind fiatalosabbak nála. Kicseréltük a tapasztalatainkat, ő sokat aludt napközben, én olvastam, tévéztem. 4 napig nélkülöznöm kellett a wifit, de nem bántam. A kórteremben napközben is sokat aludtam, és én is megkaptam a térdemelgető automatát. Gyógytornász is jött minden nap, és fokozatosan terhelő gyakorlatokat mutatott, amit itthon is szorgalmasan csinálgatok.

A műtét után pár órával járókerettel már kibotorkáltam, de 2 napig hurcolásztam magammal a térdemből a szöveti váladékot és vért kivezető drain csövet, a végén himbálózó tartállyal.  Ez okozott némi bonyodalmat, mikor beleakadt a fehérneműm. Eszembe jutott egy videofelvétel a járókeretesek táncáról, amit most megosztok, hogy a humorosabb oldaláról szemléljük a dolgokat.

https://www.youtube.com/watch?v=GrcbFoWFwts&feature=share&fbclid=IwAR3Bu3iKM_mnB4l2DVe5W0YVw44zHENGiZycxSkFhKAPkOEwl7DHMkY-KSc

A szomszéd Juliska „nénivel” felváltva nyögtünk olykor, mert azért még a rock and rolltól messze voltunk. Neki a lábsztoriján kívül emésztési gondjai is akadtak, és 5 nap „birkabogyózás” után keserű vizet kapott. A nyelvújító Juliskát magamban elneveztem özv. Kazinczynének, mert eddig csak kecskebogyó szerepelt szegényes szótáramban eme ürülékre.  

No a mi Juliskánk pár órai feszengés után elkezdte látogatni az illemhelyet. Ez magában nem olyan szokatlan tény, mégis egy alkalommal hangosan felnevettem, mert Fejős Éva Csajok c. könyvét olvasva a következő fejezethez érkeztem: „A kutya, aki odakakált a falra”. Juliska ekkor már kb. negyedszer könnyített magán.  A könyvben szó esik a vonzás törvényéről. Csak azt nem tudtam, hogy szomszédom vonzotta-e be ezt a fejezetet, vagy fordítva. Mindenesetre a világegyetem meghallotta a hölgy rendelését, és birkabogyói beleolvadtak az univerzumba.  Egy gond kipipálva. Már csak a fekvés miatt megfájdult csípőjét fájlalta szorgalmasan.

A műtétem utáni napon már járókeret nélkül virgonckodtam, de még mindig draincsövet himbálva „borosüvegemmel” a végén. Következő napon pedig megkaptam az „Elbocsátó szép üzenetet”. Majd az egészségügy még egy meglepetéssel szolgált. Lemondattam az orvosommal a mentőt, mondván, hogy taxival gyorsabban hazaérek, és már a 2. emeletem megmászása sem tűnt lehetetlennek. Mi, Régiségek, akkor okozzuk a legnagyobb gondot, amikor alul-, vagy felülértékeljük a képességeinket. Egyik nap még lehetetlennek éreztem az én Mount Everestem megmászását, másnap pedig bagatellnek tűnt. Mondanom sem kell, ahogy lemondták a mentőt, az pont megérkezett, a kerekesszéket is alám tolták. Még nekik kellett várniuk 5 percet rám.  

Hálám jeléül megkíméltem őket, hogy felcipeljenek a lakásomig, csak a házig vitettem magam. Otthonomban egyre jobban vagyok, csak a véralvadásgátló szurival ne kellene döfködnöm magam. Egyelőre ennyi elég volt az „élvezetekből”, a protézis még várjon a sorára. Hátha nem is lesz rá szükség a mediális meniscusom leborotválása után.

   Annaróza